Izgalmas kérdés, hogy vajon mi történhetett azzal a magyar lottózóval, aki tavaly nyáron nyert jackpottal az Ötöslottón, de azóta sem vette át a nyereményét, így már meg sem kaphatja a pénzt. Ami nem kevés: 1 milliárd 688 millió forint.
Kérdezhetnénk, vajon hogy létezik, hogy valaki lemond ekkora összegről, hogyhogy nincs szüksége rá…, de nyilván nem erről van szó. Sokkal valószínűbb, hogy nem tud róla, hogy ő a nyertes – és az elmeállapota megőrzése érdekében csak remélni tudjuk, hogy ez így is marad.
Szó lehet fatális véletlenről vagy sima emberi feledékenységről. Aki megszokta, hogy évtizedeken át nem nyer, talán néha kihagyja a sorsolást. Netán idős emberről van szó, aki már kevéssé követi az eseményeket. Az is lehet, hogy rosszul emlékszik a számaira. Történhet félreértés is, ahol mondjuk a családtagok azt hiszik, a másik intézte a dolgot. És persze van még egy banális lehetőség: valami történt a nyertessel – egy hirtelen betegség, baleset, kórházi kezelés, netán haláleset. Ha ez előtt senkit nem értesített a lottószelvényéről, akkor lehet, hogy az már egy kuka mélyén hever – sok haszontalannak ítélt kacat között.
A dolog egyébként, bár ritka, de egyáltalán nem egyedi. Az rendszeres, hogy kisebb, pár ezer forintos nyereményeket nem váltanak ki, de sok milliót is hagytak már a központi kasszában. A Pénzcentrum utánajárt, és kiderült, hogy az Ötös- és Hatoslottó esetében a nyertes alapjátékok körülbelül 96 százalékát fizetik ki a határidőn belül jelentkezett jogos nyertesnek, azaz csupán 4 százalék kerül az át nem vett nyeremények alapjába. Az itt összegyűlt összeget a Szerencsejáték Zrt. jellemzően különsorsolások formájában meghirdetett nyereményekre fordítja, vagy az egyes játékok nyereményalapját egészítik ki belőle.
A Hatoslottó esetében utoljára 2015-ben volt olyan, hogy egy nagy összegű főnyereményért nem jelentkeztek, akkor 242,2 millió forint veszett kárba – legalábbis a nyertes szempontjából. Hihetetlen gondolat, hogy valaki élete teljesen megváltozhatna, miközben talán nem is tud róla, csak végzi a megszokott rutinját. Ki tudja, talán jobban is jár így…