Az nlc is megírta kedd hajnalban, hogy 72 éves korában súlyos és hosszan tartó betegség után elhunyt a kenusként és kocsmárosként is már életében legendának számító Wichmann Tamás. Wichmann Kazinczy utcai helye, a (cégér nélküli) Wichmann 2018 nyarán 32 év után zárt be, a annak okán cikksorozatban emlékeztünk meg Budapest egykori kultikus helyeiről.
A mai gyászhír kapcsán szerkesztőségünk tagjai közül többen is a Facebookon emlékeztek meg a Wichmannban töltött időről, ezek közül a posztok közül különösebb szerkesztés nélkül közlünk pár személyes hangvételűt.
Helló, ital
„Életem első berúgása ott történt, 18 éves koromig egy kortyot sem ittam. A gimi utolsó félévében lassan mindenkin úrrá lett a pánik, hogy úgysem fog sikerülni, és mehetünk mind hamburgersütőnek. Ekkor felsóhajtottam az osztálytársaim füle hallatára, hogy »úgysem vesznek fel senkit az egyetemre, de ha sikerül, én esküszöm, leiszom magam a sárga földig«. Na ezt megjegyezték a kis barátaim, így amikor kijöttek a ponthatárok, jött is a telefon, hogy akkor holnap este megyünk a Wichmannba. Azt hiszem, 4-5 felestől teljesen fejre álltam, ráadásul erre a jeles alkalomra végül vagy 15 ismerős is odagyűlt, hogy megnézzenek részegen. Szerencsére ez már több mint 20 éve történt, úgyhogy nem készültek kompromittáló fotók vagy videók erről a csodás estéről. Azóta akárhányszor arra jártam, mindig eszembe jut a Wichmann kocsma. (Egy kis vicces adalék a végére: amikor már kezdtem kellemetlenné válni a haverjaimnak, kirángattak a helyről, pont amikor egy rendőrautó elhajtott a hely előtt. Elkezdtem utánuk ordibálni, hogy NÁLAM VAN SZEMÉLYI, SZÓVAL ENGEM NYUGODTAN LEHET IGAZOLTATNI! Szerencsére nem hallották meg, csak a haverjaim kezdtek még gyorsabban rángatni, hogy tűnjünk már el onnan :D)”
Wichmann Tamás
Pengetős
„Az utolsó videóm még a Wityóból. Emlékszem, amikor először hallottam ott énekelni és gitározni. Egyből megszerettem. A helyet és Őt. Aztán a rántott húst, amit csak ő tudott úgy csinálni. Aztán volt, hogy becsípve vettük a bátorságot, és csatlakoztunk hozzá, és ő egyszerre örömmel és meglepetéssel tapasztalta, hogy mi tényleg tudjuk a Beatles-számok valódi szövegét. Aztán megtudtuk, hogy nem is csak rántott húst tud sütni, hanem mindent, és mindent jobban, mint bárki (azt a rántott gombát máig nem értem, hogy, de a tepertőről sem szabad elfeledkezni). De ami a legfontosabb volt: az a kedvesség és melegség, amivel mindig fogadott minket. Ő tényleg szerette azokat, akik betérnek hozzá. És mi is szerettük. Nagyon. Szerencsére halhatatlan.”
Tán sosem járt ott, közölte szerkesztőnk, de azért lehet, hogy mégis
„Nem jártam a Wichmannban, de valamit az is elárul a helyről, hogy ezt a tényt mindig is sajnáltam. Volt a helynek valami vonzása. Nemcsak egy kocsma volt a Kazinczy utcából, ennél jóval több… Furcsa ez, hogy egy név a neve, és a mögötte álló ember általában ott is van. Csak úgy a háttérben meghúzódva, pengetve. Akkor tudod, hogy szenvedélyből csinálja a helyet. És innentől te is meg akarsz jelenni ott, és nagyon… de aztán nagyon bánod, hogy lemaradtál róla.”
Fotó: wichmannkocsma.hu
E/2-ben
„Hát akkor az Olimpiát nem vártad meg. Isten veled, nagy ember. Mindig emlékezni fogok, amikor a grabancánál fogva kivágtad a minket inzultálókat a kocsmából, emlékezni fogok a gitározásaidra is, főleg a Guantanamerára, na és persze a felejthetetlen kutyaszőrös-rántott húsos szendvicsre, amit citrommal jól átdörzsölve kellett elfogyasztani. Mikor éjjel megébredtél, és lecammogtál a pultba, mindig gondosan leellenőrizted, van-e szendvics, ha nem volt, azonnal készült a következő adag. Fura, de hiányoznak azok a kutyaszőrök, hiányzik a szendvics, a rengeteg kutya és macska a pult mögött, a füstös kocsmád, te, és veled együtt egy korszak is. RIP Wichmann, most veled azokat az éveket sírom el.”
Ászok
„A Wichmann borozó (és persze a Tabdi pince) mindennek a kezdete. A kilencvenes években még nem volt vonalig a Kazinczy utca kocsmákkal. Ma már hihetetlen, de még parkolni is ingyen lehetett, és ha a Tanárképzőn töltött szeminárium után bementél a Wichmannba egy-két Arany Ászokra, akkor nem kellett azon parázni, hogy másnap reggel elviszik a kocsidat. A Wichmannak cégére sincs. A Teozófiai Társaság volt székházának földszintjén (itt készült az első pakli magyar kártya!) átláthatatlan katedrálüveg ablakok a MIÉP-irodával szemezve. Bent pedig Wichmann Tamás alapembere, a senior kenus csapos srác, aki mindenkiről egyből tudja a nevét és azt is, hogy mit iszik. Mindig, mindenkinek jut hely a hosszú asztaloknál – húzódjatok kicsit összébb, srácok! Aztán olyan este tíz-tizenegy felé megjelenik a hatalmas termetű tulaj enyhén bicegve (hallottad? kilencszeres világbajnok, de az olimpia soha nem jött össze neki!) meg a két németjuhász és csendben figyelik a történést. A falakon ralisport- meg vízisportfotók, dedikálva, rajta mindenki, aki a hetvenes és nyolcvanas években számított. Tömeg, karácsonykor is. Aztán valami változni kezdett. Az Öreg egyre gondterheltebb, a gitár is ritkábban kerül elő záróra után. »Bezárom, eladom, nincs már értelme ennek« – dörmögi évekig. Aztán 2018 nyarán valóban bezárt a Wichmann. Nyugodj békében, Bajnok!”