18 éves lenne az iwiw, aminek aranyat ért a meghívója

Kutasd fel a családod!

A 90-es években rengeteg „barátom” volt, akiket különböző ifjúsági magazinok levelezőtárs rovatából ismertem meg. Amint hazaértem a suliból, feltéptem a postaládát, hogy írtak e a cimboráim. A 2000-es évek elején már úgy sasoltam, hogy villog-e  a chatablakom, mint évekkel korábban a postaládát, ezt követően pedig elérkezett az az időszak, amikor az e-mail-postafiók frissítése okozott pont ilyen kíváncsi izgalmat. Aztán jött 2002.04.14. és elindult az első magyar közösségi oldal: a wiw, későbbi nevén iwiw. Összeültünk a home office virtuális terében, és átbeszéltük kollégáinkkal, hogy kinek milyen emléke van a Facebook előtti időkről.

A wiw-et nagy dolognak éltük meg, egyfajta titokzatos, netes klubot jelentett, ráadásul azonnal láthattunk nemcsak az ismerőseinktől érkező leveleket, de a hírfolyamból azt is, hogy hol vannak, mi történik velük. A Facebookkal ellentétben, a wiw tényleg a személyes tartalmakról szólt, egy szűkebb közösség látszatát keltette, és mivel még nem volt a kezünkben hozzá okostelefon, nem percenként görgettük a hírfolyamat, csak napjában egyszer-kétszer kukkantottunk rá. Én a régen látott másod-unokatestvéreimet kutattam fel az iwiw segítségével, Gabi kolléganőm pedig a régi osztálytársaival vette fel a kapcsolatot.

A leskelődés elkezdődik

Ami az előnye volt, az egyben a hátránya is. Ekkoriban, nemhogy okostelefon, de sok háztartásban még internet sem volt. Egyetemisták, főiskolások, legtöbbször a könyvtárakban tudtak olyan gép közelébe kerülni, amin pörgött valamiféle internet. Éppen ezért az iwiw nem hagyott olyan mély nyomokat bennünk, mint a most hódító Facebook. „Akkoriban az iwiw online valóságával szemben sokkal mérvadóbb volt még az offline tér szerintem, az emberi kapcsolatok, a lézengés, kocsmázás az egyetemista barátokkal. A közösségi oldalak nagyon elkényelmesítenek minket” – emlékezik vissza Eszter kolléganőm.

Az iwiw mégis adott valami furcsán izgalmas érzést azzal, hogy csekkolhattuk az ismerőseinket. Voltak, akik az exük életét lesték, mások a meghódítani kívánt kiválasztottuk profilját bújták éjjel-nappal. Az iwiw egyfajta kamaszos vágyakozást hozott vissza az életünkbe, de arra is teret adott, hogy kiírjuk magunkból a mérgünket. „Egyszer ellopták a pénztárcámat, és a profilomon üzentem meg a bűnözőnek, mekkora baromnak tartom, és legalább az okmányaimat adja vissza” – meséli kolléganőnk, aki ennek ellenére sem tartja élete kulcstényezőjének az oldalt.

Ekkor még nem szárnyaltak a netre feltöltött videók és a fotók, így a hírfolyam tényleg csak szövegekre korlátozódott, de ettől még mindenki megpróbálta vizuálisan vonzóvá tenni a profilját. „Emlékszem, hogy fényképezőgépről szedtem le képeket, mert nem volt fancy mobilom” – meséli Szonja. Kolléganőinkben sem hagyott nagyon sok, mély nyomott az iwiw, de a pasikban még ennél is kevesebbet. „Nem sokat lógtam rajta, de arra máig határozottan emlékszem, hogy egy exemről úgy tudtam meg, hogy megcsalt, hogy odaültem valamit megírni a gépéhez, és attól a másiktól pont iwiw üzenetet kapott. Tudom, nem illett volna elolvasnom, de ha már így történt…” – meséli Csaba.

Az örökség

Mindezek ellenére, mindenki fent akart lenni, és egy wiw meghívó a kezdetekben aranyat ért, mint karantén idején az élesztő. Aztán szépen, lassan lecsengett a történet. 2005-ben a magyar fiatalok a HotDogon kezdtek csoportosulni, 2008-ban pedig a 18 év felettiek egy új közösségi oldalon, a Facebookon regisztráltak (A Facebookot 2004-ben alapították, nálunk 2008-ban lett elérhető – a szerk.). Azóta pedig itt az Instagram, a TikTok, a Snapchat… Az iwiw, ami 2005 és 2010 között a leglátogatottabb magyar weboldal volt, 2014-ben bezárta virtuális kapuit. Ma már elképzelni sem tudjuk az életünket közösségi oldalak nélkül?

Nekünk azért mégis hiányoznak a kézzel írt, hosszú levelek, az időszak, amikor a postás nem csak csekket, de képeslapokat is hozott. A levelezőtárs hirdetések, és a csokis papír, valamint a kivágott dalszövegeket cseréje postán.

A közösségi oldalak előtt vonalas telefonon maratoni telefonbeszélgetéseket folytattunk a barátnőinkkel, ez elve kanapéhoz kötött minket, és sokkal többet találkoztunk személyesen, mint előtte. Kevesebb hírt fogyasztottunk, így ezek nem befolyásolták ennyire mélyen az életünket. (Kissé hiányzik, ugye?) De tegyük hozzá: most, hogy kényszerszünetre ment a világ, sokkal könnyebb ezekkel az applikációkkal a kapcsolattartás.

Nyitókép: Lenkei Rita

Így változtatták meg az életünket a közösségi oldalak:

• #proudmum – A bizonytalanság és társadalmi nyomás szülheti a TikTok- és Instagram-függő anyukákat
• Egy poszt, ami minden önkéntes karanténban lévő kisgyerekes szülőnek erőt és reményt ad