Hétvégén fellángolt több helyen is a közösségi oldalakon a vérre menő vita, hogy már megint beindult a tömeges ügyeskedés, hogy odamentek az oltópontokra olyanok, akiknek nem járt volna az oltás, míg sokan krónikus betegségekkel ülnek otthon és várják becsülettel a sorukat, ami úgy tűnik, ebben a káoszban egyáltalán nem jön el.
Az egészségügyi dolgozók pedig nyilván nehezen küldik el azokat, akik könyörögnek, hogy hadd kapjanak védelmet. Ezt is teljesen megértjük.
Rákkal és magas vérnyomással nem jár az oltás
Az ügyeskedők, becsusszanók lehülyézik és élhetetlennek tartják azokat, akik nem mennek jó magyar módra hátsó ajtót és kiskapukat keresve beoltatni magukat úgy, hogy erre senki sem hívta őket. Azt mondják, irigyek vagyunk – már kifejezés is van rá: oltásirigységnek hívják –, mert nekik van oltásuk, nekünk meg toll a fülünkbe. Pedig nem vagyok irigy. Pont leszarom, ki, mikor, milyen oltást kap, az sem érdekelne, hogyan könyörögted be magad olyan oltásra, ami nem a tiéd.
Az érdekel, hogy én a rákommal, anyám a szívbetegségével, a bátyám a magas vérnyomásával miért nem kaptunk még semmit?
Én legalább szerelmes levelet kaptam Cecíliától, hogy üljek tűkön és várjam a háziorvos hívását – ennek három hete, azóta nulla hívás jött természetesen –, de a többi krónikus beteg családtagom még ennyit sem kapott. Sem pedig sms-t a múlt heti oltáskáoszban. Viszont az az ismerős, akinek kutya baja van, sosem volt krónikus betegsége, na, ő megkapta az sms-t és mehetett volna oltatni hétvégén – de amúgy nem ment, mert nem viselte el a lelkiismerete.
Nem irigység, hanem morális kérdés
Az ügyeskedőkkel, becsusszanókkal nem az a probléma, hogy oltásirigységet gerjesztenek, hanem az, hogy olyanok elől veszik el esetleg az oltásokat, akiknek nagyobb szüksége lenne rá. Mert mondjuk az alapbetegségük miatt több eséllyel kerülnének kórházba, ha elkapják a vírust, sőt, nagyobb a halál kockázata is. Ebbe miért nem gondol bele egyik sem?
Hogy lehet, hogy ilyen nulla empátiával él a társadalmunk többsége, hogy dörzsöli a kezét, hogy neki sikerült elhappolnia az oltást valaki elől, akinek ezzel lehet, hogy az életét sodorta veszélybe?
Nem, nem az oltásodra vagyok irigy, nem sajnálom tőled, örülök, ha minél többen be vannak oltva, hiszen így lesz csak esélyünk arra, hogy valaha visszatérjen valamennyire a normális életünk. Egyszerűen csak nem értem, morálisan hogyan magyarázod meg magadnak, hogyan nem érzed a felelősséget, amikor beoltatod magad úgy, hogy nem te jöttél volna, nem neked volt odakészítve az a vakcina?
Naiv vagyok, tudom, de valamiért azt hittem, kivételesen nem csak és kizárólag az önző, önös érdekek vezetik majd a többséget. Hogy most nem lesz könyöklés és hátba szúrás, de úgy tűnik, még ezt sem tudjuk normálisan csinálni, a vérünkben van, hogy kirántsuk egymás alól a talajt. És amíg ez így lesz, addig az életünk egyéb területein, munkahelyeken, párkapcsolatokban, oktatásban, és főleg politikában sem lehet számítani változásra. Amíg ez a kiskapuzás, ügyeskedés nem kerül kisebbségbe egy ennyire élet-halál kérdésben, mint ez az oltás, addig sok jót nem lehet kinézni a társadalmunkból a jövőre nézve más kérdésekben sem.
Életekkel játszanak
Nem fogott el az oltásirigység, hanem végtelenül szomorú és dühös vagyok, hogy a kormányzat az életünkkel játszik, ehhez pedig asszisztálnak neki az emberek. Nem értem, miért nem lehet egyszerűen lemásolni egy normálisabb országot a hanyatló nyugatról, annak oltási ütemezését, oltási tervét átvenni, és ahhoz tartani magunkat. Mi lenne, ha egyszer ebben a büdös életben nem az menne, hogyan tud meggazdagodni az oltásokból az, aki már amúgy is úszik a pénzben, hanem fognák azt a vakcinamennyiséget, amennyi rendelkezésre áll, és beadnák azoknak, akik alig várják és akiknek a túléléshez szüksége van rá?
Borzalmasan fárasztó már, hogy ebben az országban nem lehet semmit egyenes gerinccel végezni.
Tessék, itt van az orrunk előtt a legjobb példa: ha normálisan szeretnéd megkapni az oltást, esélyed sincs, ha megkerülöd a rendszert, könyörögsz, csalsz, akkor hamarabb be leszel oltva. Mi pedig, akik szeretnénk a krónikus betegségünkkel sorra kerülni ügyeskedés nélkül, dögöljünk meg, majd egy szám leszünk a sok közül, ami mellé kiírják, hogy mi voltunk a hibásak, amiért a rákra és magas vérnyomásra még volt pofánk elkapni a koronavírust is.
Még több gondolkodnivaló:
- Miért pont az árva gyerekekkel akarnak ennyire kiszúrni a politikusaink?
- Ezért ne hallgass a politikusokra a vakcinakérdésben!
- Belebolondulunk lassan az ingerhiányba és a logikátlan korlátozásokba