„Mégsem felejtettem el, hogyan kell randizni” – Szerelem és barátság időskorban

Ki lesz vajon boldogabb és egészségesebb 90 évesen? Az a nő, aki közel költözik a lányához, havonta többször látja az unokáit, de alig van barátja, vagy az, aki rendszeresen a barátaival szervez programokat, és családját ritkábban látja? A válasz számos tényezőtől függ, de az elmondható, a legtöbben azt feltételezzük, hogy az erős családi kötelékek vannak nagyobb hatással az időskori jóllétre, a barátság kevésbé. Ez a feltételezés azonban téves: egy 2017-es tanulmány szerint, amelyet a Michigani Állami Egyetem pszichológiaprofesszora, Willaim J. Chopik végzett,  270 ezer 15 és 99 év közötti önkéntes vett részt, közel 100 országból. A résztvevők olyan kérdésekre válaszoltak, mint például mennyire értékelik a különféle kapcsolatokat és mennyire boldogok. A felmérés meglepő eredménnyel zárult:  65 éves kortól kezdve a barátság megbecsülése nagyobb horderejűvé vált, felértékelődött, az erős családi kötelékek pedig ugyan szintén összekapcsolódtak a boldogsággal, de fontosságuk nagyjából ugyanaz maradt az élet során.

Csakhogy a másik oldalon a magány gyakori időskori probléma. Tanulmányok kimutatták, hogy az idősek 17 százaléka hetente egyszer lép kapcsolatba barátaival, rokonaival vagy szomszédjaival, 11 százalékuk pedig havonta csak egyszer. Az Age UK időseket segítő jótékonysági szervezet szerint az Egyesült Királyságban az idősebbek kétötöde (3,9 millió) mondja azt, hogy a televízió a fő társasági formájuk. Statisztikáik azt sugallják, hogy a magány által veszélyeztetett idősebb felnőttek fő csoportját azok alkotják, akiknek egészségügyi problémáik vannak, a rossz egészségi állapotban lévő felnőttek 59 százaléka érzi magát magányosnak.

Ma már egy sor kutatás mutat rá, hogy azok az emberek (különösen az idősek), akiknek legalább egy közeli barátjuk van, általában tovább élnek, mint azok, akiknek egy sincs. Ők kevésbé hajlamosak a mentális egészségügyi problémákra, nagyobb valószínűséggel élik túl a súlyos betegségeket, és még a megfázás is jobban elkerüli őket. A barátság növeli az összetartozás érzését, az önbizalmat, az önértékelést, csökkenti a stresszt. A barátok segítenek megbirkózni olyan traumákkal, mint a betegség, a szeretett személy elvesztése vagy a válás. Ha van barátunk, nagyobb valószínűséggel vigyázunk magunkra és az egészségünkre is.

Az öregedés paradoxona

A romantikus főszereplőket a filmekben a 20 és 30 év közötti színészek játsszák. Ez egy megfelelő metaforája lehet annak, ahogyan a társadalom tekint az idősebb emberekre: igazságtalanul mellőzi őket. De érdemes túllépnünk a hollywoodi ál-elképzelésen, és feltennünk a kérdést: az idősebb emberek is megtalálják a szerelmet?

Hosszabb betegeskedés után Tamás beköltözött egy idősek otthona ápolási osztályára, ahol megismerte Júliát, és hamar barátságot kötöttek. Ahogy a férfi lábadozni kezdett betegségéből és egyre jobban lett, átköltözött az otthon egy másik részébe, de nem felejtette el a nőt, és továbbra is látogatta. A barátságuk elmélyült, szerelmesek lettek. Most a házasságot tervezik, és az esküvői szertartást is az otthonban szeretnék megtartani, ahol együtt élnek majd tovább. Egy másik férfi, János 52 évig volt házas. Amikor öt évvel ezelőtt felesége elhunyt, a 75 éves idős ember egyáltalán nem gondolta, hogy újraházasodik. Egy évvel felesége halála után új lakásba költözött, és mivel aktív akart maradni, csatlakozott a helyi nyugdíjas közösséghez, részt vett az általuk szervezett programokon, tevékenységeken. Egy nap egy kirándulásra indult busszal, amikor meglátott egy asszonyt. Először túl félénk volt, hogy közeledjen hozzá, majd összeszedve minden bátorságát, elkérte a nő telefonszámát.

– mondja János, aki kétéves udvarlás után feleségül vette a nőt. Úgy tűnik tehát, egyikük sem jött ki azért annyira a gyakorlatból.

A közhiedelemmel (és sok kutatással is) ellentétben az idősebb emberek gyakran boldogabbak, mint a fiatalabbak. A szakirodalom ezt a jelenséget nevezi az öregedés paradoxonának, ami közelebbről nézve nem is tűnik olyan nagy ellentmondásnak, hiszen ahogyan az ember az évek múlásával szembe néz saját halandóságával, felismeri, hogy a Földön töltött ideje véges. Ilyenkor hajlamos bővíteni látókörét, kapcsolatokat építeni, értelmesebb tevékenységekre összpontosítani, ezzel viszont kevesebb negatív érzelmet megtapasztalni. Persze ez nem mindenkire igaz, néhány idősebb ember könnyen depresszióba eshet és félhet a haláltól.

A romantikus kapcsolatokra persze számszerűleg és érzelmileg is kevesebb lehetőség van, ahogy az ember idősödik, ez pedig sokakat szigetelhet el, tarthat a komfortzónájában, és gátolhat meg az ismerkedésben. Az érett szerelem gyakran nem az a szenvedélyes szerelem, amit fiatal korunkban valamennyien megtapasztaltunk, ez mégsem jelenti azt, hogy nem ugyanolyan értékes. Az éretlenül viselkedő emberek ugyan rendkívül vonzóak, tele vannak vidámsággal, tettrekészséggel, mégis gyakran következetlenek, instabilak, ezért egyik napról a másikra is felforgathatják az addigi szerelmi életüket. Ez idősebb korban már kevésbé fordul elő. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy míg az intenzív, fiatalkori szerelemhez kapcsolódó boldogság izgalomként, addig a mély, érett szerelemhez kapcsolódó boldogság békességként, nyugalomként és derűként írható le. 

Bár a közhiedelem úgy tartja, idősebb korban az emberek már képtelenek megtapasztalni erős szerelmet, mivel szexuális vágyuk és fizikai képességeik is csökkennek a korral, ez egy nagyon leegyszerűsített gondolat. Időskorban a szerelem gyakran ugyanis mélyebb, mint fiatalon. Ez a jelenség szintén az öregedési paradoxonnal magyarázható: az idősebbek szűkülő perspektíváik miatt nagyobb jelentőséget tulajdonítanak már azoknak a rövid távú céloknak, amelyek jelen életüket gazdagítják, ezért jobban előtérbe helyezik emberi kapcsolataik elmélyítését. Míg fiatalon sokan beleesnek a tökéletesség folytonos keresésének csapdájába, idősebb korban ezzel kapcsolatban is „lágyulunk”, jobban tudjuk, mit várhatunk el kapcsolatainktól, nagyobb elégedettségben élünk. Ahogy Henry Ward Beecher amerikai miniszter megfogalmazta,

Keressük a közösségeket!

Az idősek persze nem egyformák, ezért ha le akarják küzdeni a magányt vagy szeretnék megelőzni azt, különböző módszerek lehetnek megfelelőek. A barátságok kiépítéséhez általában kulcsfontosságú a beszélgetés. Függetlenül attól, hogy a szóban forgó idős ember a saját otthonában vagy egy idősotthonban él-e, létfontosságú, hogy szánjon időt a kapcsolatok építésére. A társaság keresése során a technológia egyszerre áldás és átok. Egyrészt az olyan szolgáltatások, mint a Skype vagy a Facebook lehetővé teszik, hogy kapcsolatban maradjunk barátainkkal, másrészt nem feltétlenül teszik lehetővé a mélyebb kapcsolódást, a legmélyebb álmok megosztását.

Érdemes azt is meghatároznunk, mit jelent számunkra a barátság. Olyan embereket keresünk, akik ugyanazt szeretik csinálni, mint mit? Szeretünk időt tölteni olyanokkal, akik hasonló véleményen osztoznak velünk? Vagy inkább azokat részesítjük előnyben, akik megkérdőjelezik a hiedelmeinket és elgondolkodtatnak? Függetlenül attól, milyen preferenciákkal rendelkezünk, érdemes tudatosan választanunk meg a barátainkat, hiszen ha tudjuk, kiket keresünk, akkor olyan tevékenységeket választhatunk, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy ezekkel az emberekkel találkozzunk. Ha időt szánunk arra, hogy elgondolkozzunk, mit jelent számunkra a barátság, akkor több lehetőséget veszünk észre, hogy természetes módon alakuljanak ki beszélgetések akár a boltban, a postán vagy egy közeli parkban. Az időskori barátságok megtalálásának egyszerű módja lehet, ha újból kapcsolatba lépünk régi barátainkkal a gimnáziumból, az egyetemről vagy a munkából. Előfordulhat azonban, hogy azok, akikkel régen tele voltunk közös vonásokkal, mára megváltoztak. Ám minél több ilyen embert kutatunk fel, annál több esélye van, hogy ott folytatjuk a barátságunkat, ahol régen abbahagytuk.

Végül ne feledjük el a közösségek megtartó és összehozó erejét. Egy 2014-es kutatás igazolta, hogy a közösségekbe gyakran járó időseknél 70 százalékkal alacsonyabb volt a mentális hanyatlás kockázata, mint az elszigetelten élőknél, hiszen a régi emlékek felidézése, a közös nosztalgiázás megőrzi az emlékezőképességet, örömöt ad a mesélőnek és a hallgatóknak egyaránt. Mi iránt táplálunk szenvedélyt? Szeretjük a természetet, szívesen kertészkedünk, kötünk, sakkozunk vagy olvasunk? Nézzünk főzőtanfolyamot időseknek, kutassunk fel olyan sportokat, amelyek megfelelnek mobilitási szintünknek, mint például a szenior jóga, látogassunk el művészetterápiás foglalkozásra, végezzünk olyan közösségi tevékenységeket, amelyek mentális stimulációt kínálnak. Legyünk nyitottak más korosztályok barátságára is, hiszen sokat tanulhatunk egymástól.

A barátkozás időbe telik, de a rendszeres interakció és a kedves mosoly sokat segíthet. Mielőtt észrevennénk, már be is illeszkedtünk egy új közegbe és barátságokat kötöttünk. És ki tudja, talán a szerelem is ránk talál. Ahogy Jeanne Moreau francia színésznő fogalmazott frappánsan, 

Kortalan barátságok, szerelmek

• Kortalan barátság: a pandémia hozta össze a kisgyereket és 99 éves szomszédját
• Egyszerűen imádjuk Millie-t, a 86 éves menyasszonyt