Egy Alisa nevű ukrán nőnek február 23-án váratlanul meghalt az édesapja. Másnap Oroszország lerohanta Ukrajnát. Miközben rengetegen indultak el, hogy minél hamarabb elhagyják a háború sújtotta országot, a 35 éves nő és a férje igyekezett megszervezni a temetést. Ám a hivatalokat evakuálták, és a hamvasztást sem tudták elintézni.
A Guardian oldalán megjelent beszámolója szerint Alisa programozóként dolgozik egy német cégnek, amely segített neki elhagyni Ukrajnát Lengyelország felé. Kilencen egy kis Peugeot 307-essel menekültek el Kijevből: rajta kívül a férje, az édesanyja, a testvére és az ő férje, négy gyerek és két nagytestű kutya zsúfolódott be az apró autóba. Moccanni sem tudtak a 16 órás út során, ennyi ideig tartott egy 140 kilométerre lévő faluba eljutni.
Lengyel katonák segítik az Ukrajnából menekülő embereket, miután megérkeztek a lengyel-ukrán határ lengyel oldalán lévő Przemysl pályaudvarára 2022. február 27-én (Fotó: MTI/AP/Czarek Sokolowski)
Ám a faluban sem voltak biztonságban, ezért úgy döntöttek, továbbindulnak a határ felé. Az odavezető úton már rengeteg volt az autó, ezért gyalog vágtak neki a 17 kilométeres útnak a lengyel határig.
Hajnali négykor indultunk el, mínusz 7 fok volt, nehéz terepen haladtunk hegyek és folyók között. A gyerekek sírtak a hideg miatt, én is sírni akartam, de nem adhattam fel… Az én ötletem volt, hogy menjünk a határhoz
– írta Alisa.
Az egyik kutyájuk már nagyon öreg, 12 és fél éves, neki szenvedés volt a hosszú séta, minden kilométeren összeesett, alig tudott felállni. Hiába állítottak meg autósokat, hogy segítséget kérjenek, mindenki azt mondta nekik, hogy hagyják hátra a kutyákat. Alisa viszont hallani sem akart erről, mert náluk a kutya is családtag, a négylábúak velük együtt éltek át minden jót és rosszat. Édesanyja kutyája pedig az egyetlen dolog, ami a hátrahagyott életéből maradt. Ezért Alisa férje a vállán vitte az idős kutyát bizonyos szakaszokon.
Végül sikerült eljutniuk a határhoz, ahol egy piros sátorban várakoztak nagyjából 7 órát. De előtte egy nő megkérte őket, hogy kísérjék át a 11 éves lányát Lengyelországba, ahol már várnak rá. Így már ötre nőtt a velük lévő gyerekek száma.
Csak amikor megtettük az első lépéseket Lengyelországban, akkor tudatosult bennem, hogy rendben leszünk, itt már biztonságban vagyunk.
Alisa férje azonban a hadiállapot miatt nem hagyhatta el az országot, csak elkísérte őket a határig. Visszament a faluba, hogy vigyázzon az édesanyjára és a nagymamájára. Csak heten laknak ott, és mindannyian 60 évnél idősebbek. Egy kis házban húzták meg magukat, de nincs vezetékes víz, bolt, gyógyszertár a faluban.
Alisa egyelőre nem tudja, mit tegyen. Megszakad a szíve, hogy a férje nélkül jött el. Még sosem voltak külön, de most el kell döntenie, hová mennek a gyerekekkel. Maradnak Lengyelországban, vagy továbbmennek Németországba, ahogy sok kollégája tette.
Azt mondja, mindenét Kijevben hagyta, de ezek csak tárgyak. Ami igazán fontos, és Ukrajnában maradt, az a férje és az apja – még mindig a halottasházban lévő – földi maradványai. Alisa azt reméli, ha visszatér majd az országba, megtalálja még apja holttestét, hogy a legszebb temetésen búcsúztathassa el.