Bár a viszonylag nyugodt nyári hónapok rövid időre elfeledtették a kijeviekkel a légiriadók állandó szirénáját és az országot sújtó bombázást, az ősz ismét közelebb hozta az ukrán fővárost a háború borzalmaihoz. Az orosz hadsereg legutóbb november 15-én, a G20-csúccsal egyidőben indított Ukrajna-szerte rakétatámadásokat. A cél elsősorban az ország energiahálózatának megrongálása volt, de több városban – így például Kijevben – lakóépületek is megsérültek. A hivatalos jelentések szerint az orosz légitámadások november elejéig az ország energiaellátási infrastruktúrájának mintegy negyven százalékát megrongálták vagy elpusztították, és ez a tény nehéz hónapokat vetít előre. Miközben november 17-én a fővárosban az első hó is leesett.
(Fotó: Andre Luis Alves / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
A munkahelyemen voltam, amikor érkeztek a figyelmeztetések arról, hogy húsz perc múlva rakétatámadások érik Kijevet. Először azt hittem, talán hamis riasztás, de ezúttal nem ez volt a helyzet. Mind lementünk az óvóhelyekre, és másfél óra múlva megjöttek az első jelentések a keletkezett károkról
– idézte fel lapunknak a 15-i támadást Anton Pecsenykin. A Kijevben élő újságíró – aki rendszeresen beszámol az nlc-nek a Kijevben történtekről – elmondta azt is, noha a legutóbbi támadások felkavaróak voltak, igazából az október 10-i csapások döbbentették meg a helyieket. Előtte ugyanis hónapokon keresztül valóban nem volt ilyesmire példa. Az országszerte 19 ember életét követelő rakétacsapások után egy héttel ráadásul kamikaze drónok csapódtak Ukrajna fővárosának központi lakókerületébe. Anton lakásától körülbelül 500 méterre két robbanás is történt.
Az októberi esetek után – bár nem alakult ki az újságíró szerint pánik – egy hétig nagy volt a csend a városban. Sokan fontolgatták, hogy elhagyják Kijevet. A november 15-i támadás ilyen hangulatot nem idézett elő.
Alkalmazkodás a sötétséghez
Az újságíró szerint a hárommillió lakosú városban nem állt meg az élet, annak ellenére, hogy a megrongálódott energetikai hálózatok miatt a helyiek életét rendszeres áramkimaradások nehezítik meg és az internetszolgáltatás is akadozik. Mivel a támadásokban megsérült az az elektromos hálózat is, mely a város vízhálózatát működteti, volt egy nap, amikor Kijev nagy részében iható víz sem volt. Ezt a problémát azonban a helyi hatóságoknak szerencsére rövid időn belül sikerült elhárítaniuk.
Habár van hivatalos áramkimaradási menetrend, a tapasztalatok szerint nem túl pontos. Helyette a lakosok saját megfigyeléseik alapján készítettek maguknak informális áramkimaradási forgatókönyvet, amihez valamelyest tudják igazítani az életüket. Sok helyi üzlet saját üzemanyaggal működő generátort szerzett be, hogy ne függjön a központi hálózattól. Az energiaspórolás jegyében Kijevben leállították a trolibuszokat, viszont továbbra is futnak a villamosok.
A városban az egyre hidegebb időre való tekintettel készülnek ezer melegedőpont létrehozására. Ezekben mindig elérhetők lesznek lámpák, fűtőtestek, tiszta ruhák, takarók, továbbá lesznek majd bennük mosdók, étkezők és olyan helyiségek is, amelyek alkalmasak a pihenésre.
A város nagy mennyiségű készleteket halmozott fel arra az esetre, ha az energiaellátással kapcsolatban még nagyobb gondok lépnek fel, Kijev főpolgármestere, Vitalij Klicsko ugyanakkor azt is jelezte, előfordulhat, hogy a legrosszabb forgatókönyv esetén az erőfeszítéseik nem lesznek elegendők.
Ezért arra kérték a lakosokat, legyen egy alternatív tervük – például a város peremén levő ismerősökhöz vagy rokonokhoz költözni – arra az esetre, ha a város huzamosabb időre esetleg teljesen áram nélkül maradna.
Anton lakása, mely a belvárosban található, szerencsés helyzetben van. Egy olyan vezetékről kapja ugyanis az áramot, amely az egyik kormányzati épülethez is befut, ezért nála például soha sincsen sötétség.
(Fotó: Maxym Marusenko / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Anton legutóbbi, nyári beszámolója óta családján belül is voltak változások. Továbbra is az orosz megszállás alatt álló Bergyanszkban van édesanyja és nagymamája, apja azonban időközben elhagyta a települést, és jelenleg mintegy 170 kilométerrel arrébb, az ukrán kézben levő Zaporizzsjában van. Egy kollégiumban él és dolgozik, hogy legyen bevételük. Az ok, amiért a család nem együtt utazott, hogy Anton nagymamájának túl megterhelő lenne az út.
Herszon reményt adott
Bergyanszkban azonban szintén jobb a helyzet, mint fél évvel ezelőtt volt. Májusban ugyanis nem volt gáz az elsősorban nyaralóvárosként funkcionáló településen, és a helyiek saját otthonaikban dideregtek. A közelmúltban azonban visszakapcsolták a gázt, így fűtés – egyelőre legalábbis – ismét van. Ezenkívül, ami a helyiek jelentős részét az átmelegedett radiátoroknál is jobban fűti, hogy a közelmúltban az ukrán erők bevonultak a dél-ukrajnai Herszonba, és ezzel a május óta orosz kézben levő város visszatért Ukrajna ellenőrzése alá. Természetesen a bergyanszkiak tudják, hogy Herszon nagyon messze van (több mint 300 kilométer van a két település közt), de ez akkor is jelentős siker – szögezte le az újságíró.
Herszon felszabadítása kapcsán előkerült egy kellemetlen, érzékeny téma, ez pedig az, hogy mi történik azokkal, akik együttműködtek az oroszokkal. A háború kezdete után átalakított ukrán büntető törvénykönyv értelmében a kollaborációért akár 15 év börtönbüntetéssel is sújthatják az illetőt, de nem mindegy, hogy milyen minőségben segített az oroszoknak. Más megítélés alá kerül például az orvos, aki továbbra is praktizált, mint az, aki esetleg a rendőrséghez állt be. A tanárok helyzete talán a legbonyolultabb.
Anton szerint azonban tömeges elszámoltatások egyelőre a felszabadított területeken nincsenek, és a társadalom nagy része megérti, hogy az oroszokkal együttműködők többségét nem orosz szimpátia, hanem az életben maradás vágya vezette.
Arra a kérdésre, hogy mi várható a következő hónapokban, Anton mélyet sóhajt. Szerinte a közeledő tél, az egyre hidegebb napok és a sötétség miatt sokan érzik úgy, hogy érzelmileg kimerültek, de hát, ez aligha csoda, hiszen immáron 9 hónapja tart a háború. Gyorsan leszögezi, hogy ez nem jelenti azt, hogy bárki is ki akarna egyezni az oroszokkal, és nincs is olyan ukrán politikus, aki ezt pedzegetni merné.
Az ukrán hírszerzés vezetője, Kyrylo Budanov azt prognosztizálta nemrég egy interjúban, hogy az ukrán csapatok a téli hónapok alatt is fokozatos sikereket aratnak majd, és a Krím-félsziget felszabadítására már akár tavasszal sor kerülhet. Budanov szerint egyébként a háború jövő nyárra befejeződhet. „Nekem ez kicsit túl optimistának hangzik” – vallja be Anton. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy az ukrán hírszerzés vezetőjének korábbi előjelzései rendszerint bejöttek. Megmondta például néhány hete azt is, hogy Herszon felszabadítására is sor kerül novemberig, és igaza lett. Addig is Anton és ismerősei a külföldi hírekből merítenek erőt. Fontosnak tartják, hogy az Egyesült Államokban a demokratáknak nemrég sikerült megőriznie a szenátusi többséget, és hogy továbbra is mellettük áll Amerika és az EU, ahol – úgy látják – az orosz gáz nélkül sem fagynak meg. Van tehát szerinte ok az optimizmusra és folytatják, amit eddig:
élünk, túlélünk, harcolunk tovább.