Folyóként hömpölygő víz az utcákon, elárasztott házak, boltok és autók, megbénult repülőtér, kidöntött pálmafák, hatalmas tárgyakat ide-oda dobáló, orkán erejű szél, menekülő emberek, káosz és kétségbeesés – Dubajban a heves esőzések miatt túlzás nélkül apokaliptikus állapotok uralkodtak április 16-án a közösségi oldalakra feltöltött videók alapján.
Az Egyesült Arab Emírségekben ilyen óriási mennyiségű csapadékra az 1949-ben kezdett mérések óta nem volt példa. Dubajban az éves csapadékmennyiség csaknem másfélszerese, 142 milliméter eső hullott egyetlen nap alatt. Egyes térségekben még ennél is extrémebb volt a helyzet, a Dubajtól 100 kilométerre fekvő Al Ain városában például 256 milliméternyi eső esett 24 óra alatt, ami több mint a kétszerese az éves átlagnak. Mindez áprilisban, amikor arrafelé a havi csapadékmennyiség 8 milliméter körül alakul.
De nem csak az Egyesült Arab Emírségekben volt ítéletidő, Bahreinben, Katarban is heves esőzésekről számoltak be, Omában pedig legalább 17 halálos áldozatot követelt a villámáradásokat okozó rendkívüli időjárás.
Emberi beavatkozás okozta az özönvizet?
A valóban extrém időjárási jelenség után az összesküvés-elméletek is erőre kaptak, és sokan emberi beavatkozásnak tulajdonítják a heves esőzést. Tele vannak a közösségi oldalak olyasmi kommentekkel, hogy „ez a következménye, ha egyesek istent játszanak”, és „a természet megmutatta, hogy nem lehet szórakozni vele”.
Az egyik elmélet szerint a cloud seeding, magyarul felhővetésnek vagy felhőetetésnek nevezett technológia áll a háttérben. Ennek lényege, hogy különböző anyagokat a felhőkbe juttatva növelni lehet a csapadék mennyiségét.
Ám a felhővetés nem képes a semmiből esőt varázsolni, ha tiszta az ég, nem létezik olyan technológia, amely csapadékot tudna létrehozni. És ha vannak is felhők, abban az esetben is csak kis mértékben lehet manipulálni a csapadék mennyiségét.
„Olyan alapvető a nagyságrendbeli különbség a folyamatokban, hogy nem látok összefüggést a [dubaji] esőzés és az emberi beavatkozás között”
– jelentette ki Giles Harrison, a Readingi Egyetem légkörfizika professzora.
Ráadásul a számítógépes meteorológiai modellek arra a területre már hat nappal korábban több centiméternyi esőt jósoltak, ami az Egyesült Arab Emírségekben egy egész évre jellemző mennyiség – hívta fel a figyelmet Tomer Burg légkörkutató. Ez azt jelenti, hogy semmi értelme nem lett volna az esőcsinálásnak, ami ráadásul igen költséges is, hiszen pontosan látszott, hogy extrém mennyiségű csapadék várható.
De még ha volt is bármilyen emberi beavatkozás – egyes hírek szerint ugyanis az esőzés előtti napokban volt felhővetés –, annak legfeljebb minimális hatása lehetett a csapadék mennyiségére, és csak helyi szinten. Miközben itt több egy több országra kiterjedő, extrém csapadékkal járó időjárási rendszerről volt szó.
Hogyan működik a cloud seeding?
A megoldást az 1940-es években fejlesztették ki, és ma már a világ mintegy 50 országában használják, köztük az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában, Ausztráliában, Németországban, Indiában és Oroszországban.
Lényege, hogy amikor esőfakasztásra megfelelő felhők vannak az égen, akkor repülőgépek vagy más eszközök segítségével apró részecskéket juttatnak a felhőkbe, amelyek hatására a vízcseppek mérete megnő, így a felhő már nem képes magában tartani őket, és csapadék formájában lehullanak a földre. Hogy mennyivel nő így a csapadék mennyisége, arra vonatkozóan nincs egységes álláspont, az Egyesült Arab Emírségek szerint 10-30 százalékkal, kaliforniai adatok alapján 5-10 százalékkal.
Az Egyesült Arab Emírségekben nyáron akár az 50 Celsius-fokot is elérheti a hőmérséklet, az ország területének 80 százaléka pedig sivatagos övezetnek számít. A szélsőséges hőség és vízhiány okozta problémák enyhítésére már az 1990-es években elkezdtek foglalkozni a cloud seeding technológiával, hogy több legyen az eső. A kétezres évek elején 20 millió dollárt különítettek el a téma kutatására, és a coloradói Nemzeti Légkörkutató Központtal, illetve a NASA-val együttműködve dolgozták ki a mesterséges esőcsinálás módszertanát.
A kormány létrehozta Abu Dzabiban a Nemzeti Meteorológiai Központot (NCM), amely évente több mint ezer órányi felhővetést végez évente. Az NCM időjárási radarhálózattal és több mint 60 időjárási állomással rendelkezik, ezek segítségével irányítják a felhőetetési műveleteket, és figyelemmel kísérik a légköri viszonyokat.
Az NCM közlése szerint a felhővetéshez nem használnak káros anyagokat, csak természetes sókat, és a más országokban elterjedt ezüst-jodidot sem alkalmazzák. Utóbbi hatóanyaggal működik a magyarországi jégkár-elhárító rendszer, de Kínában is bevetették esőcsinálásra és a légszennyezés csökkentésére.
Bár az ezüst-jodidot használata esetleges mérgező hatása miatt folyamatosan vita tárgya, az eddigi kutatások szerint nincs bizonyíték arra, hogy a környezetre vagy az emberekre káros lenne. Az is gyakori kritika, hogy a felhővetés lokálisan és adott pillanatban valóban segíthet a szárazság enyhítésében, egyelőre nem tudni, hogy gyakori alkalmazás esetén, hosszú távon milyen hatással van a helyi és tágabb ökoszisztémára.
De akkor mi okozta a heves esőzést?
Először is figyelembe kell venni, hogy a világnak arra a részére jellemzőek a hosszú csapadékmentes időszakok, majd a rendszertelen, heves esőzések – igaz, a mostani özönvíz még így is nagyon ritkának számít.
Maarten Ambaum, a Readingi Egyetem meteorológusa, aki a Perzsa-öböl térségének csapadékhullási mintáit kutatta, azt mondta: a dubaji heves esőzés egy meteorológiában jól ismert jelenség, a mezoléptékű konvektív komplexum eredménye. A bonyolult elnevezés mögött leegyszerűsítve annyi rejlik, hogy több, egyedi zivatarcellából álló légköri képződmény egységes rendszerként működik. A hatalmas zivatarfelhőkből álló, közepes méretű zivatarok jelentős mennyiségű csapadékot okoznak, és ha elég nagy területen, egymás után jelennek meg, a zivatarok sorozata súlyos felhőszakadáshoz vezethet.
A HungaroMet honlapja szerint a mezoléptékű konvektív komplexumok elsődleges veszélyforrása a nagy mennyiségű, pár óra alatt lehulló csapadék, mely áradásokat okozhat, de az intenzív zivatarokhoz erős villámtevékenység, jégeső és viharos szél is társulhat. Hazánkban ugyan nagyon ritkán, de előfordulnak ilyen csapadékrendszerek.
Fotó: Stringer/Anadolu via Getty Images
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mostani heves esőzés nem a semmiből érkezett, hanem egy nagy időjárási rendszer több napon keresztül vonult át az Arab-félszigeten, és az Ománi-öböl felé tartott. A viharkomplexum képes volt az Egyenlítő közelében található bőséges trópusi nedvességet magával ragadni, majd az Arab-félsziget térségére zúdítani.
Van egy még egy tényező, ami nem az időjárásban és a klímaváltozásban, hanem a dubaji várostervezésben rejlik. Az üvegből és betonból épült sivatagi város ugyanis nincs felkészülve az efféle heves esőzésekhez szükséges infrastruktúrával. Kevés a zöldfelület, amely elnyelné a rengeteg vizet, és a csapadékvíz-elvezetés sem tud megbirkózni ekkora mennyiséggel, így könnyebben alakul ki hömpölygő áradat az utcákon.
A klímaváltozás miatt még több ilyen várható
„Az ilyen típusú intenzív esőzések az éghajlatváltozás miatt még szélsőségesebbé válhatnak, mivel a melegebb légkör nagyobb mennyiségű vízgőzt képest magában tartani – jelentette ki Ambaum. – Az éghajlatkutatók már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a melegebb éghajlaton az ilyen szélsőséges események valószínűbbé válnak, és ez most is tapasztalható volt.”
Bár azt nehéz számszerűsíteni, hogy a klímaváltozás mekkora szerepet játszott a dubaji esőzésben, a rekordmennyiségű csapadék beleillik a kutatók által előrevetített változásokba. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a felmelegedés folytatódásával az Egyesült Arab Emírségek nagy részén az évszázad végére akár 30 százalékkal is emelkedhet az éves csapadékmennyiség.
Anélkül, hogy komplex meteorológiai és éghajlati modelleket elemeznénk, van egy könnyen megérhető fizikai törvényszerűség, ami közrejátszik az egyre durvább esőzésekben: a melegebb levegő több nedvességet képes megtartani, minden egy-egy Celsius-fokkal körülbelül 7 százalékkal többet. Ez intenzívebb esőzésekkel jár, ami pusztítóbb áradásokat okozhat, még súlyosabbak lesznek a károk és még több ember veszítheti az életét.
(Források: BBC, Readingi Egyetem, Reuters, New Scientist, Telegraph, CNBC)