Művészetek Völgye: “Szeretem, életet hoz a faluba!”

Hernád Géza | Fotózta: Hernád Géza | 2015. Július 29.
Kapolcs felé mentem, amikor a település előtt egy különc nénibe botlottam. Szerettem volna lefotózni, de persze nem hagyta magát, cserébe vidáman kifejtette, hogy szereti a fesztivált, DE: "A zene borzalmas! Amit ott művelnek, az a zene megcsúfolása; mindenféle furcsa hangszereken játszanak az emberek, művészeknek nevezik magukat, pedig az a sok zenész csupa semmirekellő, este mulatnak, nappal meg csak alszanak." Lehet, hogy a barátaim – a Béla Műhely – pár nappal ezelőtti koncertjére gondolt? Nevettem, elköszöntünk. A legtöbben szerencsére értik, hogy miről szól ez a fesztivál, hogy nélküle még kihaltabb, elöregedettebb és reménytelenebb lenne minden ebben a gyönyörű völgyben. Sikerült összebarátkoznom a helyiekkel, akiknek köszönhetően megtanultam, mit jelent a csupa szív vendégszeretet. Biztos vagyok benne, a Művészetek Völgye nélkülük nem lenne ennyire szerethető.
Áron: “Előtte mindig nagyon várom, aztán úgy az ötödik nap után már kicsit fárasztó ez a zsibvásár.”

 

Eszter: “Nem tudom magam kialudni, mert reggeltől estig dolgozom, de így is nagyon jól érzem magam, a vendégeimet soha nem hagynám cserben.”

 

Ferenc: “Az emberekkel semmi bajom, de itt a domb tetején, ahol lakom, több helyről jön a hang, a hajnalig tartó gépzenétől nagyon elfáradok, kialvatlan vagyok, nem az én zeném.”

 

Gyula: “A kert hatalmas, rengetegen laknak nálam, a mamáék főznek is. Gyere, kóstold meg a pálinkámat! A pajtára vagyok legbüszkébb, nagyon jó hűvös lett!”

 

Ili: “Hát fiam, az az igazság, hogy nagyon szeretem ezt fesztivált

 

János: “Nem tudom, honnan került ide, de idén rengeteg a szemét. A parkolást jelző táblát is ellopták, ezért most minden este lesétálok, hogy felhozzam, ráérek, nyugdíjas vagyok.”

 

Károly: “Szeretjük, ezen kívül nincs élet és munka itt, én már Győrben dolgozom. Régen azért jobb volt, most már lakcímkártyával engedik csak be a helyieket; egyszer egy barátom anyja hazafelé tartott, és a fesztiválon keresztül vitt az útja, nem volt nála lakcímkártya, és körbe kellett mennie, azért ez ciki.”

 

Levente: “Szeretjük a fesztivált, édesapámékkal az udvarban parkoltatunk, ebből csurran-cseppen valami, aztán amikor vége a munkának, megyek bulizni.”

 

Mária: “Nagyon örülök neki, mert amúgy semmi munka nincs a faluban, két kisgyermekemet egyedül nevelem, mosást, főzést és sátoroztatást is vállalok a fesztivál ideje alatt, aztán próbálok tartalékolni picit, sajnos ha lesz lehetőségem, itt hagyom a falut, mert nem tudok megélni.”

 

Noémi: “Minden nap itt bulizom!”

 

Norbi és Berta: “Minden év jó, eddig az idei volt a legkellemetlenebb: a házunk kertjéből sátorral együtt lopták el valakinek a fényképezőgépét – még szerencse, hogy ember nem volt benne.”

 

Piroska: “A férjem beteg, egész nap őt ápolom, de most épp egy színházi előadásra tartok…”

 

Sándor: “Szeretem, életet hoz a faluba!”

 

Szilvi: “Ötéves voltam, mikor elkezdődött, belenőttem a fesztiválba, színészek, zenészek jönnek, akiket még gyerekként ismertem meg, és nagyon szeretjük egymást.”

 

Zsuzsi: “Nagy a család, a fesztivál ideje alatt még jobban összegyűlik.”

Nézd meg ezt is!

Exit mobile version