Édith Piaf, eredeti nevén Édith Giovanna Gassion, ma 100 éve, 1915. december 19-én született Párizsban. Anyja bárénekesnő volt, aki Isztambulba ment dolgozni, így lánya az anyjához, majd apai nagyanyjához került, aki nem mellesleg bordélytulajdonos volt Normandiában. – A fotó 1918. október 13-án készült.
Később cirkuszi artista apja magához vette, utcai mutatványosként az apja mellett énekelt. Négyévesen szaruhártya-gyulladása lett, megvakult, látását pedig csak hétévesen nyerte vissza. – A fotón édesapjával, Louis Gassionnal (balra) és egyik mostohaanyjával látható 1925-ben.
Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója az utcán figyelt fel a kivételes tehetségű lányra. A Piaf nevet is ő adta neki vékony testalkata miatt, a “piaf” ugyanis a franciában verebet jelent. Színpadra legelőször húszévesen lépett, ahol egy saját kötésű pulóvert viselt, melynek egyik ujjával nem készült el.
Amikor felfedezőjét, Louis Leplée-t 1936-ban meggyilkolták, Piaf is a gyanúsítottak között szerepelt. A botrány körülötte akkorára duzzadt, hogy majdnem újra az utcára került. Raymond Asso költő azonban felkarolta őt, sanzonokat írt neki, és nem utolsósorban bemutatta annak a Marguerite Monnot-nak, aki leghíresebb slágerét, a Milordot írta neki.
Párizs német megszállása alatt rendszeresen énekelt a katonáknak, árváiknak segélykoncerteket tartott, ahol a tehetős nézők nercbundáit, ékszereit árverezték el, de kitartóan támogatta azokat a zsidó kollégáit is, akik munka nélkül maradtak, vagy az el akarták hurcolni őket.
Edith Piaf 1940-ben
A képen élete nagy szerelmével, a Marcel Cerdan bokszvilágbajnokkal látható New Yorkban.
1945-ben
1949 októberében, miközben Piaf New York felé tartott, szerelme repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. Vesztesége Piafot annyira megviselte, hogy az alkoholhoz menekült, aminek élete végig rabja maradt. Autóbalesete után a morfiumra is rászokott, amivel a fájdalmait enyhítette.
1950
1952-ben hozzáment Jacques Pills zeneszerzőhöz és sanzonénekeshez, tanúja pedig nem más volt, mint Marlene Dietrich.
A friss házasok nászútja egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami.
Edith Piaf férje oldalán a rajongóit üdvözli 1953. december 3-án az Orly reptéren, miután hazatért az USA-ból. Három évvel később elváltak.
Bár egészségi állapota az 50-es évek közepére összeomlott, ő mégis újra és újra színpadra lépett. A világ legnagyobb színpadai várták őt. Fellépést vállalt a a New York-i Carnegie Hallban, a Waldorf Astoriában, a párizsi Olimpia színpadán vagy Stockholm legnagyobb zenés színházában. – A fotó 1961-ben Párizsban készült róla.
Többször megesett, hogy a színpadon éneklés közben összeesett. Az 1950-es évek végén, Stockholmban bekövetkezett rosszulléte után a kórházban gyógyíthatatlan, áttétes májrákot diagnosztizáltak nála. – A fotón 1961-ben a harmonikás, Marc Bonel kíséri.
1963-ban a zeneszerző, Charles Dumont oldalán
46 évesen, nagyon rossz egészségi állapotban másodszor is kimondta a boldogító igent, hozzáment a görög származású, 26 éves Théo Sarapo énekeshez. Közös slágerük A szerelem mire jó? című sanzon. A fotón fiatal férjével látható 1963. május 31-én Nizzában. Alig pár hónappal később, október 9-én érte őt a halál. A párizsi Père-Lachaise temetőben temették el, utolsó útján mintegy 40 000 ember kísérte.
Edith Piaf – Non, Je ne regrette rien
Edith Piaf az NLCafén
- Edith Piaf szerelmei
- A nő, akit a szerelem éltetett – 99 éve született Edith Piaf