A XXI. században is van, aki az élet egyszerűbb és lassabb folyását választja. Hans, a Burgenlandban élő juhász is közéjük tartozik: életmódját önként választva, a várost hátrahagyva már több mint 30 éve pásztorkodásból él. Juhász Norbert Magyar Sajtófotó-díjas képriportja.
Hans családjával pár éve még állandóan vándorolva egy ezer birkából álló nyájat terelgetett az Alpok magaslatai között, második gyermekük születése után azonban a letelepedést választották, hogy több idő jusson a családi együttlétre. A pásztorkodást viszont nem adták fel: a pár száz birkára csökkent nyájat mindennap terelgetni kell a környékbeli legelőkön, amit Hansék többnyire közösen végeznek.
Hans teljes felszerelésben: nemezkalap, kampós bot (a rebellis egyedek nyakát elkapni vele), meleg öltözet, mögötte bandája. A juhász munkája nagyrészt lassú sétából áll, ami a fagyos szélben nem épp felüdülés.
Hans és Mingo két gyermekükkel Burgenland csöndes falvai között, külterületen élnek kis földjükön, melyen Hans felnőtt fiával, Güntherrel és családjával osztozik. Ház nincs a telken, csak vontatható lakókocsik.
A rezidencia. A két lakókocsi bejáratát egy ponyva köti össze, az egyik a privát, a másik a közösségi funkciók tere.
“A juhász ebédje az, amit talál vagy amivel megkínálják.” Hans abban a pár órában, amíg a birkákat tereli, földön talált almával, a faluszéli házak lakói által kínált kávéval vagy egy bögre levessel csillapítja éhét.
A juhász nemcsak őrzi nyáját, az eladásra szánt juhokon kívül egy-egy példány áldozatul esik a család ellátásra is. Itt épp Mingo dolgozza fel a frissen levágott állatot.
A hároméves Louis szívesen utánozza apját, profi módon terelgeti a birkákat saját kis botjával. Nem nyafog, nem kapaszkodik szülei “szoknyájába”, ha elesik, egy hang nélkül felkel és továbbmegy.
Az este a családi együttlét ideje. Sötétedéskor a nyáj már a helyén van, a kályhában lobog a tűz, mindenki pihenhet.
Az egyéves Rosa mindent érdekesnek talál, és ki akar próbálni – szülei nevelési elveit jól példázza, hogy ezt hagyják is neki, tapasztalati úton ismeri meg az őt körülvevő világot.
Hiába a kicsi és egyszerű élettér, az esték soha sem fulladnak unalomba. A kis hely miatt a család mindig együtt van, még akkor is, ha közben mindenki intézi a saját dolgát. Az asztal egyszerre az étkezés, a társalgás, a munka és a játék tere is.
A juhász család teljes harmóniában él a természettel: “Boldog ember vagyok: napjaimat a természetben, stressz nélkül, a családom körében töltöm; ha ez lenne az utolsó napom, egy csöpp megbánás sem lenne bennem” – meséli Hans.
Juhász Norbert a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerezte diplomáját, majd 2013 óta a Szellemkép Szabadiskola hallgatója. Tavaly a DUE Tehetségkutató pályázatán az év diák-fotóriporterének választották. Pásztorélet Ausztriában című képriportjával idén 3. helyezést ért el a Magyar Sajtófotó Pályázaton, emberábrázolás–portré kategóriában. Jelenleg a We Love Budapest fotósa.
További Sajtófotó-díjas sorozatok az NLCafén: