A legmeghatóbb magyar esküvőn jártunk
“Somogyi Péter vagyok, huszonhárom éves, lélegeztetőgépre kötött fekvőbeteg.” Lássuk be, nem ez az a társkereső hirdetés, aminek a legnagyobb sikert jósolnánk. Peti mégis így ismerte meg Katát, és most már össze is házasodtak, az NLCafé pedig ott volt az esküvőjükön. – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
Szuperapu: “Azon a hideg éjszakán apa új életet adott nekem”
“Egy napon, mikor már majdnem nyolc hónapos voltam, egy hajnalban szörnyű pittyegést hallottam a távolból. Apa mintha a karjában tartott volna, de nem éreztem őt. Távoli volt minden. Fáztam. Anya sírt – és akkor ott, azon a hideg éjszakán apa életet adott nekem.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
“Muszáj ismernem a betűket, mert szeretnék mesét olvasni a kislányomnak esténként!”
“Van abban valami végtelenül megrendítő, amikor szinte írástudatlan felnőtt emberek kitalálják, hogy be kellene fejezni az általános iskolát. Mert jó lenne olvasni a gyereknek, mert jó lenne munkát találni, mert tanulás nélkül nincs élet. Bagon jártunk, ahol a BAGázs Egyesület segítségével ismét csoda született.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
Szegényen, de legalább együtt karácsonyoznak a félárván maradt testvérek
“Nem tudom, ezek a gyerekek hogyan ünneplik a karácsonyt ilyen körülmények között. Kérdezgetem tőlük, mit kérnek a Jézuskától, minek örülnének. Csak mosolyognak, gondolkodnak, aztán érdekes módon elkezdik sorolni, hogy a testvérük mit kér. A nagylányok egymásra mosolyognak, kiderül, mindketten rajzeszközöket szeretnének. A kisöccsük olyan dinót, ami hangot ad. Szonjától megtudom, hogy Brigi babára vágyik, Brigi pedig tudja, hogy a nővére “intelligens gyurmára”. Ha nem is kapják meg, amit szeretnének, legalább ott a tudat, hogy itt, a Földön mindegyiküknek van egy angyalkája, aki figyel rá, akire számíthat.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
Célozd meg a Holdat, még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz
“Az iskola úgy működik, mint egy nagy család, együtt, egymásért vannak, a közös munkában pedig nemcsak a pedagógusok, a szülők, az önkormányzat és a diákok vesznek részt, de még az idősek otthonának lakói is: ha kell, főznek a gyerekekre, vagy egy-egy sportversenyen együtt futnak velük.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
Mindegyik babáért egyformán kell küzdeni
Áron esete valóban emlékezetes. Az ő születése vetélésnek számított, annak is kommunikáltuk a szülők felé, annyira korán született, és olyan hirtelen. Súlyos terhességi toxémia állt a háttérben, az anyuka élete is veszélyben volt. Emlékszem, amikor megláttam, az volt az első gondolatom, hogy úristen, mit fogok én ezzel a babával kezdeni? Aztán láttam, hogy jól dobog a kis szíve, és azt mondtam, “Lányok, nincs mese, muszáj küzdenünk érte!” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
“A házak legóból lennének és gyerekek építenék őket” – a magyar gyerekek ilyen világról álmodnak
“Az emberek többet ölnek, mint az állatok. Ezen biztosan változtatnék. Az állatok csak olyankor ölnek, amikor éhesek, de a felnőttek ehetnének mást is.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
“A lányom az egyetlen, ami miatt sajnálom a vakságot. Őt nagyon megnézném!”
“Mindig is úgy gondoltam, hogy egyszer apa leszek. Négy év telt el, mire Kitti megszülethetett. Császármetszés volt, anyukám vágta el a köldökzsinórt, és rögtön utána megkaptam őt. Együtt sírtunk, pár órán keresztül le se tettem. Azóta tart a szerelem. Ha sírt, ha valami fájt neki, mindig nálam nyugodott meg. Fürdetni sokáig nem mertem…” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
Ilyen volt Nándi, a Down-szindrómás kisfiú első éve az iskolában
“Nemrég fedezte fel Nándi, hogy nemcsak az olvasókönyvében leírt mondatokat tudja elolvasni, hanem a többi mesekönyvet is – mondja nevetve az édesanyja, dr. Kupay Márti. – Látnotok kellett volna azt a csodálkozást és örömöt, büszkeséget, amit érzett, amikor egy törpékről szóló mesekönyvbe bele tudott olvasni!” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!
“Bárkit el lehet verni” – Burányi Flóra, aki ötszázaléknyi látásnak is örülni tudott
Még csak huszonöt éves, de már tizenhat éve dzsúdózik. Legjobb eredménye egy Európa-bajnoki bronzérem. Gyerekkorában az edzők kapkodtak érte, több sportágban is tehetséges volt. “Hiperaktív voltam, nem bírtak velem a tanárok. Nekem a dzsúdó tetszett a legjobban, mert pörgős.” – A teljes cikk megtekintéséhez kattints a képre!