Így fürdik 50 kutya egyszerre a Dunában

KZ | Fotózta: Hernád Géza | 2017. Május 31.
Ha megnézzük az alábbi képeket, kicsit hihetetlen, hogy minden kutya megvan a séta végén. Pedig így van: aki napközire bízza a kedvencét, nemcsak abban lehet biztos, hogy az eb hazatér, de abban is, hogy nagyon jól szórakozik. Akár negyvenkilenc másik kutyával együtt.

Gondolnátok, hogy akár ötven különböző méretű és fajtájú kutya minden gond nélkül sétál egy falkában néhány törékenynek tűnő lány vezetésével? Pedig a kutyanapköziben így van. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mint egy óvodát, azzal a különbséggel, hogy ide kizárólag négylábúak járnak, és nem behozzák őket, hanem a munkatársak mennek értük. 

Reggel hat óra körül indul a járat: a nagy autó bejárja Érdet, Diósdot, Budaörsöt, végül Budapest kerületeit. Hol pizsamában hozzák ki a gazdik a kedvencüket, hol kulccsal mennek be érte, ha már a háziak dolgozni mentek. 

Ezután a kutyusoknak öt-hatórányi önfeledt futkározás, játék és barátkozás következik. Hetente egyszer-kétszer pedig még hatalmasabb a “bandázás”, amikor a Boldoghotel kutyanapközije együtt sétáltat az Aktív kutyanapközi csapatával. Ilyenkor akár ötven állat is összegyűlik, és falkában veszik birtokba a népszerű kutyás kirándulóhelyeket.

“Ilyenkor igyekszünk nem zavarni másokat, bármennyire engedelmesek is a nálunk lévő kutyák – mondja Csónaki Lídia, a Boldoghotel napközi és kutyapanzió vezetője. – Előfordul, hogy valaki már két kutyát is nehezen visel el, de szerencsére sok olyan emberrel is találkozunk, akinek nagyon tetszik, hogy ennyien vagyunk.”

“A környezet és a kutyák biztonsága mindig elsődleges, ezért csak olyan kutyust tudunk magunkkal vinni kirándulni, sétálni, akit már jól ismerünk, ismerjük a reakciót, és alapvetően jól kijön másokkal. Persze néha így is előfordulhat, hogy egy-egy kutya lemarad, vagy megpróbál elcsatangolni, ám ilyenkor résen vagyunk, és még időben közbelépünk. És persze sokszor tartunk létszámellenőrzést!” – nevet Lídia.

Íratlan szabály, hogy tíz kutyára legalább egy ember felügyeljen, ám egy nagyobb, de könnyebb falkával akár egyetlen ember is problémamenetesen tud sétálni. 

“Minden kutyánál lehet valamilyen kiváltó inger – biciklis, autó, szagok, zajok –, amit nekünk is érzékelni kell, mert egyetlen pillanat képes lehet a falka hangulatát megváltoztatni. De ha figyelünk a jelekre és jelzésekre, már a falka előtt tudunk reagálni.”  

“Megtörténik a behívás” – mond Lídia egy szakszót, hogy hogyan védi ki, ha látja, hogy zavaró hatás érheti a kutyákat. Ilyen lehet például az, amikor egy kutyáját ugyanott sétáltató gazdi úgy dönt, hogy keresztülvágna kedvencével a falkán. A napközisekkel ilyenkor nem szokott probléma lenni, hiszen ők egymás között is szocializálódnak, az idegen kutyát azonban sokszor váratlanul és felkészületlenül érheti a látvány. “Ilyenkor igyekszem a legtöbbször megszeppent gazdának segíteni, hogyan oldhatja meg ezeket a helyzeteket máskor.”

 

Csak szélsőséges esetben alakulhat ki tényleges agresszió, ha esetleg a védencek összeugranak. Lídia szerint határozott és pontos fellépéssel az agresszív viselkedés megszüntethető, azonban “ennek mikéntjét tanulni kell, ebben rutint kell szerezni, aminek a legjobb terepe a kutyaiskola”.

 

 

 

“Akik már hosszú ideje járnak napközibe, azoknál szinte természetes, hogy hozzám is kötődnek, és ugyanúgy figyelnek rám, mintha a gazdájukkal volnának, ezért legtöbbször nagyon könnyű sétálni velük. Igazán jól érzem magam a falkában, és nap mint nap tanulhatok tőlük valamit” –  teszi hozzá Lídia. 

 

Exit mobile version