A művészetekkel kapcsolatos tevékenység – éppen az imént felsoroltak miatt – terápiás célokra is alkalmazható. Egy belvárosi galériában jártam, ahol mentálisan sérült embereknek tartanak terápiás foglalkozást a festésen keresztül.
A Budapest Art Brut Galériában nemrégiben kiállítás nyílt. Az alkotók mind valamilyen pszichés betegségben szenvednek, képeiket egy 24 órás maratoni festés alkalmával készítették.
A falon látható festmények egy része nem túl szívderítő látvány. Egy-egy betegség szinte megelevenedik a vásznon, és hirtelen akár egy skizofréniaalakot is ölthet.
Beával saját festménye előtt beszélgettem. „Egy éve festek. A festésen keresztül azóta kicsit jobban eligazodom a világban. Diszlexiás és diszkalkuliás vagyok, ezért eddig nehezen kaptam munkát. A festésen keresztül nő az önbizalmam, amitől jobban megy például a számolás.“
A háttérben közben elkezdődött a terápiás foglalkozás.
Kerényi Viktória vezeti a foglalkozást, türelemmel és odafigyeléssel beszélget mindenkivel. Miután kiosztja a festékeket, mindenkitől megkérdezi, milyen napja volt, hogy érkezett a foglalkozásra.
Miközben Zsolt kiválasztja a számára megfelelő színeket a mai napra, arra a kérdésre, hogy hogy érkezett ma, azt válaszolja villamossal. Nagy nevetésben tör ki az összeszokott csoport.
A látszat csal. Az óra elején, mielőtt belekezdenek a festésbe, meditációt tartanak. Ez segít ráhangolódni az alkotás folyamatára. Viktória zenét tesz be, a többiek pedig csukott szemmel várják az ihletet.
A meditáció után felébresztik testüket is.
Az első feladat egy kis mandala elkészítése. Körözni kell egy kis lapon befelé, kifelé. És közben Viktória azt kéri a résztvevőktől, mindenki érezze át, hol a legkényelmesebb neki a körözés. Többen azt mondják, hogy a kör belsejében érezték jól magukat.
Később csukott szemmel is megismételték a mandalakészítést. A feladat segíti az elmélyülés folyamatát, a készítők lassan kizárják a külvilágot és kisebb-nagyobb betegségeiket, problémáikat.
Nagy türelmet igényelnek a „művészek“. Gyöngyi például bejelentette, neki most nincs kedve alkotni.
A mai téma a belső fény. Ezt kellene megeleveníteni a rajzlapon. Mindenki belekezd az alkotásba.
Másfél órával a munka megkezdése után mindenki befejezi az aznapi művet. A foglalkozás végén az egyik, talán legfontosabb momentum a közös elemzés. Ilyenkor mindenki szabadon asszociálhat a másik munkájára.
Zsolt művére valaki azt mondta, hogy egy tojás a spenótfőzelék közepén, egy másik művésztársa a tavaszi naplementét látta meg benne.
Kriszta képe az éjféli misét ábrázolja. Gyöngyi annyit fűzött hozzá: „Kedvem lenne egy miséhez.“
Gyöngyi kevésbé emelkedett el a minap. Elmondása szerint egy kupaktanácsot rajzolt. Viktória kérdésére, hogy hol a belső fény, annyit mondott: sehol.
Zsuzsinak már több festményét is kiállították a galériában, mai alkotása a gyermekkorát idézi fel, amikor az első hóesés megérkezett, olyankor önfeledt játékba kezdett a kertben.
A foglalkozásoknak nem a végeredménye a lényeg, hanem a festés okozta felszabadulásélmény. Az alkotók között vannak skizofrének, mániás depressziósok és egyéb betegségben szenvedők. A „keddi kreatív“ alatt mindannyian kint hagyják problémáikat, és ha csak másfél órára is, de elengedik a betegségük okozta nehézségeket. Itt mindenki művész, senki sem beteg.