Hétvégenként gyakran jönnek hozzánk vendégek ebédre, és - nem akarok álszerény lenni – mindenki dicséri a fõztömet. Hozzá is szoktam a lelkes elismeréshez, amiben ilyenkor részem van, szóval a sok sikerélmény kellõen megnövelte az önbizalmamat.
A múlt vasárnapi vendégség előtt mégis már-már kétségbeeséssé fokozódott tanácstalanságom. Nem akárkiket vártunk ebédre. A férjem öccse jött hozzánk a családjával. S hogy mitől olyan kiborító egy ilyen alkalom? Vajon milyen édességgel tudok elkápráztatni egy mestercukrászt? A sógorom ugyanis mestercukrász.
Nos, arról nyilvánvalóan szó sem lehet, hogy valamelyik cukrászdából hozzunk sütiket ebéd utánra. Valamit sütnöm kell. Valamit ki kell sütnöm. Valami olyat, amivel még az édességek mestere sem találkozhatott életében. És akkor beugrott. Még az előző héten fedeztem fel a boltban a Vakondtúrás Fantáziatortát. Most csak le kell vennem a dobozt a kamrapolcról, és pontosan követnem kell a csomagoláson olvasható instrukciókat. Margarin, tojás, tejszín mindig van otthon, éppúgy, mint pár banán a krém alá.
Már kevertem is a margarint és a tojásokat a porkeverékkel. 5 perc az egész, aztán mehet a tészta a kivajazott tésztaformába, és a sütőbe. A tésztának elég 20-25 perc a sütőben, és már ki is vehettem a formából. Ilyenkor várni kell, hogy egy kicsit kihűljön, úgyhogy szusszanásképpen felhívtam Katit. Elmeséltem neki, hogy éppen vakondtúrást sütök. Na jó. Azért neki se lehet bármit beadni. Megígértem, hogy beszámolok majd, hogy sikerült. Viszonzásképpen ő a másik Dr. Oetker Fantáziatortát, a Kilimandzsárót próbálja ki, aztán összefutunk, és elmeséli, hogy ízlett az aktuális barátjának, aki állítólag nagyon édesszájú.
Közben eléggé kihűlt a tészta, már rá is tehettem a tortalapra. Ezután gyorsan megcsináltam a krémet. Csak a hideg tejszínt kellett kemény habbá vernem és a krémport vízzel simára kevernem. Mmm… Csokidarabok is vannak benne! Aztán csak szobrászkodni kellett egy kicsit. Elég muris. Egy szobrász, aki éppen egy vakondtúrást alkot. Na jó, ez aztán tényleg nem olyan nagy művészet. Olyan hamar kész lett az egész, hogy még mindig több mint két óra volt a vendégek érkezéséig. Ez a két óra kapóra is jött. A Vakondtúrás Tortának is kell ennyi idő a hűtőben, mielőtt meglepjük vele a nagyérdemű közönséget, nekem meg végre nem kellett kapkodva készülődnöm.
Ja, és a cukrászmester nem akart hinni a szemének. Aztán megkóstolta a „vakondtúrást”, és enyhén szólva el volt ájulva. Biztos vagyok benne, hogy azóta is próbálja lekoppintani a „specialitásomat”. Én persze nem árultam el neki, hogy ilyet csak a Dr. Oetker Fantáziatortájából lehet sütni.
Kérdéseiddel fordulj Mariannához, a Dr. Oetker Mesterkonyha szakértőjéhez!
Tippünk