A hal nagyon egészséges étel: fehérjékben gazdag, tápláló, könnyen emészthetõ, A- és D-vitamint és számos ásványi sót tartalmaz. Sokan mégis félnek az elkészítésétõl, pedig közel sem olyan bonyolult - íme, néhány trükk!
A halakat főzéskor, pároláskor ne főzzük túl puhára, mert laza rostozatuk miatt hamar szétesnek.
Azokat a halakat, melyeket rántva vagy sütve akarunk elkészíteni, filézés után, panírozás előtt tiszta ruhán jól szárítsuk le.
A halszag hamarabb eltűnik a kezünkről, ha kézmosás előtt citromlével bedörzsöljük.
Akkor jó a halászlé, ha az edényből felszálló gőztől kezünk összetapad.
A különböző elkészítési módok szerint a halászlét leszűrhetjük, áttörhetjük vagy egyszerre belerakhatjuk a halhúsokat is.
A halászléhez a következő anyagok adhatók hozzá: lebbencstészta, metélt tészta, finommetélt, csavart tészta, zöldségfélék kockára vágva és kockára vágott burgonya. (Tájegységenként változó.)
A halételek készítésénél igen fontos, hogy az ízesítő és fűszeranyagokat mindig óvatosan, a hal ízének elnyomása nélkül használjuk. Nem az a cél, hogy a vendégeink “lángoljanak” a halászlénktől, hanem hogy az ételt egészében élvezzék.
A halakat mindig friss állapotban használjuk fel – ha a romlás legkisebb jele észlelhetk, tilos felhasználni! (A friss halra jellemző, hogy pikkelye, bőre fényes, kopoltyúja élénk vörös színű, szeme tiszta. Az állott vagy romlott hal ismertetője: szürkés nyálka borítja, kopoltyúja szürke, szeme zavaros, és kellemetlen szaga van.)
A fagyasztott halkészítményeket felolvasztás után szintén azonnal használjuk fel, mert ez még az élő halnál is gyorsabban romlik! A felengedett halat visszafagyasztani tilos! A felolvasztást 0-5 °C körüli hőmérsékleten végezzük, semmi esetre sem szabad meleg vízben kiolvasztani.
A halmaradékot még hűtőben sem ajánlatos 12 óránál tovább tárolni, mert könnyen bomlásnak indul.
A halétel maradékát sose adjuk szeretett házi állatainknak, mert egy torkukon akadt szálka a vesztüket okozhatja (Az apróbb szálkákat talán egyedül a macskák képesek szétrágni.).