A hazai vizekben igen sokféle halat találhatunk, nem kell tehát tengeri halakra hagyatkoznunk, ha ízletes ételeket szeretnénk készíteni. A hagyományos magyar konyhamûvészetnek mindig is fontos alapanyagát képezték édesvízi halaink.
Keszeg-, törpeharcsa- és kárászfélék
Általában egyben sütve készítjük el, sütés előtt paprikás lisztben megforgatva, de a halászlé alaplevének készítéséhez is felhasználható.
Angolna (kígyóhal)
Bőrét a fej alatt körbevágjuk és a halhúsról lehúzzuk, lefejtjük az előkészítés során. Roston sütve, bundázva, párolva készíthetjük el.
Harcsa (lesőharcsa)
Legnagyobb testű halunk, húsa zsíros. Filézve, szeletben, a kisebb példányokat egészben használjuk fel. Készíthetjük roston, bundázva, párolva.
Süllő, fogas
(1 kg súly alatt süllő, 1 kg fölött fogas)
Enyhén szálkás, egészben (süllő) és szeletben (fogas) használható fel. A fogas vagy süllő az egyik legfinomabb húsú hazai halunk – vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon ízletes ételt szabad készíteni belőle!
Kecsege
Húsa sárgás színű, ízletes, szálkamentes. A kecsegét egészben pár másodpercig forró vízbe mártjuk, utána az oldalán és a hátán, hasaalján levő fűrészfogakra emlékeztető “vértet” éles késsel eltávolítjuk. Egészben sütve, párolva vagy szeletben is elkészíthető.
Csuka
Nagyon szálkás hal, az irdalásról ne feledkezzünk meg – akár egészben, akár szeletben készítjük el.
Pisztráng
Az ínyencek kedvenc hala, kissé szálkás, kevésbé zsíros. Általában egészben készítjük el sütve vagy párolva.
Ponty
A legkedveltebb hazai halfajta – sütve, főzve, párolva, bundázva készíthetjük el. Két fajtája ismert: a pikkelyes és a tükörponty, az utóbbi zsírosabb.
Márna
Húsa és felhasználása a pontyéhoz hasonló, de sokkal szálkásabb. A márna belsősége (ikrája) nem fogyasztható, mert mérgező!
Amur, busa
Felhasználásuk megegyezik a ponty fent ismertetett felhasználásával.