A farsang és az ételek

„Február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske-léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelyből majd a húsvét fog megváltani.” – foglalta össze nagy írónk, Krúdy Gyula a farsang lényegét.  Nem is csoda, hiszen a tél végének közeledtét érezve ekkor tartották a legtöbb lakodalmat, bált, táncmulatságot.

Farsangszótár

Kövércsütörtök: a farsang farka előtti utolsó csütörtöki nap, amikor különösen sok laktató, húsos, zsíros ételt főztek. Nemcsak az élvezet kedvéért, hanem mert hiedelmek is fűződtek hozzá: azt tartották, ha ilyenkor sokat esznek, egész évben lesz elegendő ennivaló az asztalukon. A fánknak is mágikus erőt tulajdonítottak. Amelyik házban fánkot sütöttek, annak nem vitte le a tetejét a vihar.

A farsang farka: a farsang utolsó három napja, farsangvasárnap, farsanghétfő (az asszonyfarsang napja) és húshagyó kedd.

Húshagyó kedd: a farsang vége, a böjt kezdete, az utolsó nap, amikor még szabad húst enni.

Hamvazószerda: az első szigorú böjti nap.

Torkoscsütörtök vagy kisfarsang: gyakorlatias őseink egy napra abbahagyták a böjtöt, hogy a farsangi eszem-iszom maradványait ne kelljen kidobni.

Jót enni a böjt előtt

A farsangi ételek általában húshagyó keddhez kapcsolódnak, mert utána következett a nagyböjt. Az ételekhez hiedelmek kapcsolódtak: disznófejet, kolbászt ettek varázsló szándékkal. Fekete tyúkot vágtak, hogy a következő időszakban sok baromfi legyen az udvarukban. A húslevesbe hosszú tésztát főztek, hogy a termés is hosszúra nőjön majd az aratásig. A XIX.-XX. században pedig majdnem mindenhol elterjedt a fánk mint igazi farsangi étel. Az első sütetből sokan eltettek néhány darabot, megszárították, porrá törték, és az év során megbetegedett állatok takarmányába tették. Miután akkoriban még disznózsírban sütötték, jól mutatta a zsíros és a következő böjtös időszak zsírtalan étkezésének határát.

Asszonyfarsang

A farsanghétfő volt az asszonyok napja, ilyenkor kiszabadulhattak az állandó tennivalók fogságából. Volt, ahol férfiruhába öltöztek, és aki férfi a kezeik közé került, azt jégcsappal borotválták meg. Este pedig macskabált tartottak, ahová férfi be nem tehette a lábát, mindannyian vitték az előre elkészített ételt-italt, pogácsát, fánkot, sonkát, és szorgalmasan töltögették a bort poharaikba. Gyakran táncra is perdültek, ilyenkor a muzsikus férfiak engedélyt kaptak a belépésre.

Fánklegendák

Két változat ismeretes a fánk keletkezéséről. Az egyik szerint egy népszerű bécsi pékmester, Krapfen műhelyében készült, mégpedig a mester halála után. Özvegye nem tudta a kellő gyorsasággal ellátni a türelmetlen sorbanállókat, és mérgében egy darab kenyértésztát akart valakinek a fejéhez vágni. A tészta azonban szerencsére a forró olajban landolt, és pillanatok alatt gyönyörű aranysárgára sült. A másik változat szerint a francia forradalom áldozatául esett királyné, Marie Antoinette fedezte fel egy utcai mézeskalácsosnál a fánktésztát, amikor egy farsangi álarcosbál alkalmával álruhában szórakozott a karnevált ünneplő tömegben.