A sansa nem olívaolaj!

Még kevesen tudják itthon, hogy mit takar az extra szűz olívaolaj, és a szintén egészséges látszatot kelteni óhajtó, ám tartalmilag ettől messze elmaradó sansa névre hallgató (mellék)termék közti különbség.

Ha azt mondjuk, hogy ég és föld, akkor még csak megközelítettük a lényeget. Kezdjük mindjárt az elején egy lényeges adattal: az extra szűz olívaolaj az olajbogyó első préseléséből keletkezik, s ilyenformán az olajbogyó összes, egészségünk megőrzéséhez nélkülözhetetlen hatóanyagát tartalmazza, míg ugyanez a sansa olajban mindössze 1%-ban található meg! Így, ha mi egészségünk megóvása érdekében szeretnénk jót tenni szervezetünkkel, és olívaolajjal készült ételeket igyekszünk fogyasztani, de sansát vásárolunk, sajnos nem tettünk semmit ennek érdekében! Miért? Mert a két termék tartalma a gyártási eljárás eltérése miatt nagy különbséget mutat.


Minőség a sansa árnyékában

Magyarországon az olívaolaj fogyasztás kultúrája még csak kialakulóban van, ezért a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent pontosan az extra szűz, illetve a sansa kifejezés, és ezt kihasználva a gyártók és forgalmazók gyakran megtévesztik a gyanútlan vásárlót az „olívaolaj” felirattal.

Az extra szűz olívaolaj előállításának gondosságára jellemző, hogy semmiféle természetes szennyeződés sem maradhat a préselésre váró olajbogyók között! A frissesség jegyében az olajbogyókat a leszedés után 24 órával lepréselik, hogy jó minőségű extra szűz olívaolajat nyerhessenek. A szűrés és a palackozás folyamata során sem oldószert, sem hőt nem alkalmaznak. Az olajhoz nem adnak hozzá sem tartósítószert, sem adalékot. Az extra szűz olívaolaj a természetes előállítási folyamat után megőrzi eredeti zamatát és vitamintartalmát, ezen kívül telítetlen zsírsavakban és antioxidánsokban gazdag.

Eközben a szintén, egyébként helytelenül, olívaolajként hirdetett sansa – amely pomace és orujo néven is kapható – a sajtolás során keletkező maradványokból készülő zsiradék, melyet oldószerrel nyernek ki a megmaradt olívamasszából. Ez azt jelenti, hogy a már kisajtolt olívabogyókból vegyi úton oldják ki újra az olajat, majd ahhoz, hogy annak valami íze legyen, 1 %-ban extra szűz olívaolajat adnak hozzá. Ezen 1 % alapján a gyártók és a forgalmazók feljogosítva érzik magukat, hogy használják az olívaolaj kifejezést, holott az csupán egy olíva-olajpogácsából készült olajat takar, amely megnevezést – a törvény előírásainak értelmében- minden így előállított termék esetében fel kellene tüntetni a termék címkéjén. A silány minőségű, olcsó készítmény a mediterrán országok legtöbbjében ma már alig kerül kereskedelmi forgalomba – minőségét ez éppen eléggé bizonyítja.

Magyarországon azonban a megtévesztő címkéknek köszönhető az, hogy a fogyasztók a legtöbb esetben az ár és nem a minőség alapján választják az olcsó mellékterméket az extra szűz olívaolaj helyett. Így, míg más európai országban száz olívaolaj-vásárlásból összesen kettő sansa, addig hazánkban százból hatvan alkalommal a sansa mellett döntenek a vásárlók.

Az olívaolaj nem véletlenül lett az elmúlt évezredek alatt az örök élet, a lelki béke és a nyugalom jelképe. Érdemes hinni a mediterrán országok lakóinak, akik azt vallják: meg kell adni a tiszteletet ennek a fának, termésének, és nem utolsó sorban önmagunknak.