Minden dolgozó anyának ismerős. Szinte alig tudjuk beosztani a 24 órát. Egész nap a teendőinkel vagyunk elfoglalva, miközben arra gondolunk, hogy de jó lenne, ha végre valaki nekünk is segítene. Sokat gondolkodtam a megoldáson. Azután
Reggelire a friss zsemlére Philadelphia sajtkrémet kentem a gyermekeimnek és a férjemnek is. Miután megreggeliztünk, szinte csoda történt! A gyerekek lepakolták az asztalt, apuci pedig elmosogatott. Olyan könnyedén indultam dolgozni, mint még soha. Szinte ragyogtam a boldogságtól. Azért persze összerándult a gyomrom, mert eszembe jutott, hogy hazaérve még vár a porszívózás, portörlés, vasalás.
Késő délután értem haza. Nagyon fáradtan. Először nem is értettem, mi a furcsa, de azután rájöttem! A gyerekek felporszívóztak és a port is letörölték, a férjem pedig kivasalt! Igaz, a ruhákat nekem kellett a helyükre raknom, de hát ez már nem is munka! Nem értettem, mi történt. Azután benéztem a hűtőbe, és kiderült, hogy elfogyott az összes Philadelphia sajtkrém.
Ez volt az a kép, ami felébresztett. Csak feküdtem az ágyban, néztem a menyezetet, és azt kívántam bárcsak folytatódna az álmom. Ekkor az óra kíméletlenül elkezdett csörögni.
Egy újabb reggel. Leosontam a konyhába szendvicset készíteni. A konyhában a gyerekem ártatlan arcal állt, kezében egy Philadelphiával.
– Én ezzel kérem, anya!
Éreztem, kisüt a nap. Kitettem az asztalra a négy, hófehér krémes sajtal megkent zsemlét, és csak mosolyogtam
Ugye, nem álmodom? Lehet még mennyország a földön is!