Erdélyi ízek

Zakuszka

Egy-egy erdélyi étel elkészítése máig őrzi a hagyományos, több évszázaddal ezelőtti magyar ízeket, fűszereket, amelyeket mi már napjainkban kevésbé használunk (tárkony, lestyán, csombor, kapor). Természethez való közelségük, leleményességük érződik a gasztronómiában is; az ételek elkészítésekor szinte mindent felhasználnak, ami a természetben megtalálható (zöldfűszerek, gombafélék, méz). A leghasználatosabb zöldségfélék a krumpli, paszuly, tök, káposzta, cékla, hagyma, zeller, murok.

A konyha arculatában megjelent a román „behatás” is, erre példa a savanyú balkáni csorba leves, pontosabban annak erdélyi változata, vagy a pacalleves, amit a szín és ízhatás miatt a székely ember zellerlevéllel és paradicsompaprikával dúsított fel. Vagy a padlizsánkrém, amelyet sok helyen ezen a néven nem is ismernek, helyette “vinette” –nek hívják, egy román kifejezést használva. Ebből viszont a görög-török padlizsánkrémhez hasonló pürét készítenek, és kenyérre kenve fogyasztják. Hasonlóan ízletes fogást tudnak készíteni a zakuszkából (zöldségkrém) is.

Köretnek gyakori a rizs, párolt idényzöldség (murok, fehér-, illetve sárgarépa; a paszuly, vagyis bab, és a burgonya vagy másképpen kolompér vagy pityóka) fogyasztása. A tésztafélék említésekor az erdélyi ember a sütöttre gondol, a főtt tészta náluk laskának nevezendő. A kukoricadarából készült puliszkaféléket számos variációban, a hétköznapitól az ünnepi eledelig tudják elkészíteni, tejjel, tejföllel, tehéntúrós vagy juhtúrós változatban. Önálló fogásként, vagy pörköltek és paprikások köreteként fogyasztható.