 |
A nyolc óra pihenés helyett viszont, otthon is vár a nyolc óra munka. Ismerős?
Egyik este néztem a reklámokat. Annyira irigyeltem az angyalokat! Nem elég, hogy csettintésre rend van náluk, de még a pasijuk is segít a vasalásban, mosogatásban. Én is szeretnék így élni. Persze nem angyal szeretnék lenni, vagy ott élni a mennyországban, csak egy kis mennyországot szeretnék a földre.
Álmomban azután teljesült a vágyam. Mosolyogva kenegettem a szendvicseket krémsajttal, miközben a gyerekeim és férjem felváltva mosogattak, porszívóztak.
A vasalást, érdekes, még álmomban sem vállalta át senki. Mindegy. Annyira figyeltem őket, hogy leestem a székről.
Na, erre felébredtem. Persze nem keltem fel, csak feküdtem az ágyban, néztem a mennyezetet és azt kívántam, bárcsak folytatódna az álmom. Az óra kíméletlenül elkezdett csörögni. Megint reggel van. Leosontam a konyhába szendvicset készíteni, mint minden reggel. Előszedtem a hozzávalókat. A kisfiam felkapta a Philadelphiás dobozt.
– Én ezzel kérem, anya!
Megkentem a kenyereket. Közben pedig arra gondoltam, de jó lenne még egy kicsit álmodni tovább!
Olyan jó lenne egy kis mennyország a földön is!
Nálad is lehet mennyország!»
