Az elfogyasztott Márton-napi liba mellcsontjából jósolni lehetett a karácsonyi időjárásra vonatkozóan: amennyiben a csont barna és rövid volt, akkor sáros karácsonyra lehetett számítani, ha fehér és hosszú, akkor havas, kemény tél ígérkezett. Persze a Márton-napi libafogyasztásnak praktikus okai is voltak, mivel a liba ekkora érte el ideális testsúlyát, tehát megérett a levágásra, illetve további tartása a tél beállta miatt már körülményessé vált. Kedvelt étel volt ilyenkor a a liba csontos részeiből készült húsleves, az aprólékból a ludaskása, vagy a töltött libanyak, a libapecsenye, és a libamáj.
Ajánlatunk Márton napra Ludaskása» Töltött libanyak» Libakocsonya» |
És hogyan került kapcsolatba Márton és a libák?
Egy római légionárius, akit Mártonnak hívtak, 18 éves volt, amikor megkönyörült egy átfagyott kolduson, és odaadta neki a palástját. Aztán nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, és otthagyva a sereget, misszionárius lett. 371-ben egy Loire menti város, Tours püspökévé választották.
Libamáj aranyárban |
A Márton nap egy másik értelmezése szerint erre a napra esett a germánok hálaadó ünnepe, amikor is madáráldozatot mutattak be a jó termés reményében.
Az első Márton-napi libaevésről szóló írásos beszámoló 1171-ből származik. Ez az időszak, vagyis Márton napja jelentette a paraszti év végét, amikor a cselédek megkapták éves bérüket, és ráadásnak egy libát is.
A liba és az ára
Libamáj aranyárban |