Étteremteszt: Rozmaring kertvendéglő

Mirelle | 2009. Február 17.
A Rozmaring úgy szűk egy évtizede vált részévé az életemnek. A férjem az udvarlási szakaszban felvonultatott éttermi vacsorák közé jó érzékkel beillesztett egy klasszikusan romantikus Duna-parti vacsorát is, amelynek helyszíne a Rozmaring volt.

Az úr biztosra ment. Szép környezet, házias magyar konyha.

A későbbiekben az étterem – a gasztrokalandozásaink ellenére – megmaradt a törzshelyeink között. Aztán bővült a család, és a vendéglői portyáink megritkultak. A Rozmaringot mindeközben elkezdték átépíteni, komplexummá bővíteni.

Ettől a bővítéstől kissé elbizonytalanodtam, valamiért úgy éreztem, hogy ez biztosan a minőség és a hangulat rovására fog menni, így ha valahova elindultunk családi ebédre, akkor már egyre ritkábban jutott eszembe a Rozmaring.

Rozmaring étterem

Aztán az élet úgy hozta, hogy egypár hónapja húsz ízutazó ikres anyának kellett olyan helyet találnom, ahol magyaros a konyha. Gondoltam, tegyünk egy próbát.

Megérte. A borpincében helyet kapó társaság el volt bűvölve a konyhától, a környezettől és a kiszolgálástól. A kandallóban pattogtak a fahasábok (bár ezt húsz nő mellett nemigen lehetett hallani), a pincéreink gördülékenyen, kedvesen vették fel a rendelésünket, jó összhangban hozták a vacsoránkat. Ritka örömök.

A hely nem trendi. Nincsenek agyonméretezett szélű, csöpp közepű tányérok, amelyeken több a hely a díszítésnek, mint magának az ételnek. Nem az utolsó divat szerinti a berendezés, nem félhomályban kell étkezni, és a pincéreket sem a magasságuk és az elhasznált hajzselé mennyisége alapján választják. Viszont van fazekas húsleves, lehet kapni tisztes libatepertőt (vagy ha szerencsénk van, akkor friss disznóvágásból való tepertőt), omlós a bécsi szelet, ismerik a harcsapaprikást, és köretnek lehet kérni túrós csuszát.

Örülök neki, hogy vannak még ilyen helyek, ahova jó betérni vasárnap délben, kicsit nosztalgiázva végigenni egy nagymamaféle menüt, élvezni a minőségi magyaros ételeket, és azt a fajta vendéglátást, amelyet a modern kor már nem tekint sajátjának (a főpincér kézcsókkal üdvözli a visszatérő hölgyvendéget).

Árak:


A sok remek klasszikus étel mellett érdemes kipróbálni a könnyűség
illúziójával kecsegtető csülkös csirkét.

 

Exit mobile version