Alapreceptek paradicsommal

És most elmondok egypár paradicsomtitkot.

Egy nagyobb lábasban vizet forralunk. A paradicsom két végét éles késsel x alakban, nem túl mélyen bevágjuk. Beledobjuk a forrásban lévő vízbe, és egy percig forraljuk. Ügyeljünk arra, hogy a paradicsomot ne főzzük meg. Egy kanállal kivesszük, várunk egy kicsit, és láss csodát, a paradicsom héja nagyon könnyen távozik.

A paradicsom vásárlásánál mindig ügyeljünk arra, hogy szép feszes és kemény paradicsomot vásároljunk. Sokkal könnyebb vele dolgozni, és az ízvilága is sokkal jobb. Ha lehet, akkor olyan paradicsomot vegyünk, amelynek még megvan a szára. Sokkal tovább friss marad.

Szigorúan hűtőben. Ha lehet, akkor olyan dobozban, amelyben kényelmesen elférnek egymás mellett. Ne tároljuk egymásra pakolva, mert megnyomódnak, és hamar megromlanak.

Előkészületek, segédanyagok, kiegészítők: üres, lehetőleg egyforma űrtartalmú üvegek, egy tepsi, félig tele vízzel, egy nagyobb doboz takaróval kibélelve, egy tölcsér, egy tésztaszűrő.

Tudom, hogy ez egy kicsit macerás, de megéri otthon elkészíteni a paradicsomlevet, sokkal finomabb, mint a boltban megvásárolható, és sokkal olcsóbb.

Tehát fogunk 2-3 kg paradicsomot.

A paradicsomokat négy egyforma darabra vágom, és egy lábasban felrakom főni. Állandó kevergetés mellett lassan felforralom. Forrásponton még kavargatom egy kicsit, aztán leveszem a tűzről. Fogok egy másik – hasonló nagyságú – lábast, és a szűrőn átpasszírozom a forró paradicsomot. Erre azért van szükség, hogy a paradicsom héja és magja ne kerüljön bele a paradicsomlébe.

A tepsiben lévő vízbe beleállítom az üvegeket, és a gáztűzhelyen lassan felmelegítem. Ezt azért kell csinálni, nehogy az üveg szétrepedjen, ha a forró paradicsomlevet a tölcsér segítségével belekanalazom.

Az átpasszírozott levet ismét felforralom, és egyesével megtöltöm az üvegeket. A tetejére szórok egy kis szalicilt, szorosan lezárom, és a takaróval bélelt dobozba rakom. Megvárom, míg kihűl, és mehet is a polcra.

Az érzés is más, amikor egy ilyen üveget nyitunk fel, hiszen ezt mi csináltuk…

Mindenki kívánsága, amikor szülői látogatásra érkezünk a kis szülővárosunkba, hogy a „terülj, terülj asztalkám” egyik alkotóeleme a paradicsomos húsgombóc legyen. Ezt az ételt szerintem azoknak az embereknek találták ki, akik nem szeretik a töltött paprikát vagy káposztát, de a tölteléket mindig megeszik. Én személy szerint mindkettőt nagyon szeretem, de leírom a gyermekek kedvencét, a paradicsomos húsgombóc titkos receptjét.

Alkotóelemei:

• 1 kg darált hús
• 1 üveg saját készítésű paradicsomlé
• 1 k. csésze rizs
• 2 kk. Delikát
• 1 fej vöröshagyma apróra vágva
• 2 gerezd átpréselt fokhagyma
• 1 db tojás
• só és bors
• 1 ek. olaj vagy vaj
• 2 ek. liszt
• 1 kis csokor zellerszár

A húsba belekeverem a rizst, a Delikátot, a tojást, a hagymát, a fokhagymát, alaposan összekeverem az egészet, és maroknyi gombócokat formázok belőle. Egy nagyobb lábasban felmelegítem a paradicsomlevet. Ügyeljünk arra, hogy az edénybe még a gombócokat is beledobjuk, tehát kb. félig legyen a paradicsomlé a lábasban. Felforraljuk egyszer.
A lisztből és az olajból zsemleszínű rántást készítek, és besűrítem vele a paradicsomszószt. Utána óvatosan (hogy szét ne essenek) beledobom a gombócokat a szószba, hozzádobom a zellerszárat. Só, bors, kóstolás, és lassú tűzön főzöm a gombócokat egy-másfél óráig, a gombóc nagyságától függően. Tessék nekem elhinni, ez mindenki kedvence, ha szereti a paradicsomot és a darált husit. És még egy nagyon fontos dolog: kiflivel, zsömlével vagy egy nagy szelet fehér kenyérrel kétszáz százalékra növelhetjük az élvezeti értéket.

A töltött paprikánál az elkészítés menete ugyanez, csak a tölteléket t. v. (tölteni való) paprikába tesszük bele, úgy, hogy a vastagabbik végét levágjuk. Én háromnegyedig szoktam megtölteni, mert így biztos, hogy a töltelék a paprikában marad.

Sok mindent kombinálhatunk az életünkben, ezt publikálhatjuk is, de aki a lecsó nevű kombinációt kitalálta, annak a lába nyomát is megcsókolnám. Egy nagyon egyszerűen elkészíthető nyári étel, amely bármikor fogyasztható, nem hizlal, és hihetetlenül sok variációban, igény szerint turbózható. Íme az én lecsóm:

• egyenlő arányban paradicsom és paprika falatnyi darabokra vágva
• 3 paradicsomonként 1 fej vékony csíkokra vágott vöröshagyma
• 3 paradicsomonként 1 gerezd fokhagyma
• igény szerint só és bors
• olaj

Egy lábasban felmelegítem az olajat, hozzádobom a hagymát, és üvegesre párolom. Hozzáadom a fokhagymát, a paradicsomot, a paprikát, és összekeverem az egész zöldséges egyveleget. A lábast lefedem, és alacsony lángon megpárolom az ételt. Ez 15-20 perc, megkóstolom, majd sóval és borssal „helyre teszem” az ízeket. Ezzel elkészült az alaplecsó.

Tojásos lecsó (1. variáció)

Amikor a lecsó elkészült, nagy lángon felforralom. Amikor felforrt, hozzáütök 3-4 tojást, és kevergetem, amíg a tojás megsül. A lényeg, hogy tojás mindenhova kerüljön, így nemcsak nagyon finom lesz, hanem gyönyörű sárga lesz a színe. Ez a kedvencem bárhol, bármikor, hidegen, melegen. Isteni.

Kolbászos lecsó (2. variáció)

Ujjnyi szeletekre vágott házikolbászt adok a lecsóhoz a hagymával egy időben. A további menet a leírtak szerint.

Rizses lecsó (3. variáció)

A rizst megfőzöm, és a legvégén összekeverem a lecsóval.

És még valami: a lecsó annál jobb, minél többet melegíted, persze nem mikróban. Mint a töltött káposzta.

Ki az, aki emlékszik még a jó kis menzás paradicsomlevesre?

Én igen. Nagyon vidám volt, hiszen az ételhordó tálcára mindig kiraktuk a nevünket tésztából. Legalábbis én. Sokat kutattam, kerestem, és megtaláltam a régi menzás receptet.

Tehát a már kész paradicsomszószt felmelegítjük. Lisztből és olajból rántást készítünk, ezzel besűrítjük a levest. Ekkor beleszórunk egy kanál cukrot, sót ízlés szerint. Kifőzzük a tésztát, alaposan lecsöpögtetjük, a levest tányérba szedjük, belerakunk egy nagy kanál tésztát, és már ehetjük is

20%-os ecetet összeverünk vízzel 1 : 10 arányban, és belerakunk 1-2 csipet cukrot. Vékony szeletekre vágunk 1 fej hagymát, a paradicsomot pedig egy kicsit vastagabbra. Egy nagyobb tálba belerakjuk a hagymát és a paradicsomot, és felöntjük a salátalével. Só és bors, egy nagy kavarás, és már kész is.