Tévhit, hogy…
– a nők az édes bort szeretik.
Napjainkban több nő jár borismereti tanfolyamra, mint férfi. A nők ízlése egyre kifinomultabb, a borról szóló ismereteik egyre mélyebbek. Egy jobb étteremben a női vendég sértésnek veszi, ha édes bort ajánlanak neki.
– jó bort nem palackoznak műanyag dugóval.
A parafa (a paratölgy kérge), amelyből a dugó készül, sajnos egyre gyakrabban fertőzött. Az ilyen dugó árt a bornak, ezért egyre inkább tért hódít műanyag dugó. Minőségi borok üvegébe is kerül, különösen, ha az italt gyors fogyasztásra szánják. A műanyag dugós borokat általában két éven belül tanácsos elfogyasztani.
– ma a gyümölcsös ízű, fiatal borokat kedvelik.
A „gyümölcsös íz” megjelöléssel csalogatnak be minket a borászok egy kóstolásra. Ám aki ráérez a borfogyasztás gyönyörűségére, és megízleli a robosztus, testesebb borokat is, az erőteljesebb ízeket is megkedveli.
– az édes bor csak desszert mellé illik.
A sűrű, nagyon aromás, édes borok jól harmonizálnak több előétellel is, kiemelendők a hideg sült liba- és kacsamájból készült étkek. Ezekhez a háromtól az ötputtonyosig bármelyik aszú kiváló.
– minőségi bor nem okozhat fejfájást.
Sajnos okozhat, és ezért a magas kéntartalom a felelős. Márpedig a bor fertőtlenítéséhez – antipszeptizálásához – kénre van szükség. Erre minden ember szervezete másképp reagál, aki érzékeny, annak nagyon tud fájni a feje az amúgy kiváló bortól is.
– a bor nem való aperitifnek.
Dehogynem! Franciaországban számtalan könnyű, száraz fehérbort, pezsgőt isznak étkezés előtt. Ezek hűtenek, hidratálnak, és mivel savtartalmuk magas, fokozzák az étvágyat; „megágyaznak” a menünek.
– a palackból kihúzott dugó illata nem jelent semmit.
Kell, hogy a dugónak illata legyen, méghozzá kellemes, az adott borra jellemző illata! Ha nincs szaga, vagy ha dohszagú, a dugó rossz, „beteg”! Ez pedig elrontja a bort. A jó étteremben a vendég előtt nyitják ki a palackot, és kóstolás előtt a dugót megszagoltatják vele.
– ezer forint alatt nem kapható jó bor.
Időnként valóban bele lehet „futni” jó borba ezer alatt is, főleg akciók idején. Érdemes figyelni, melyik pincészet mikor, mit áraz le. Az igazán jó minőség azonban csaknem mindig az árban is érzékelhető.
– a fahordóban érlelt bor biztos, hogy jobb.
Ez a felirat nem feltétlenül igaz, hiszen soha nem tudható, hogy a termelő, a borász jól bánt-e a hordóval, a borral. Hozzá nem értő hordókezelést követően a borra rátelepedhet a hordó fás íze. Ez a fás íz pedig képes elnyomni a bor zamatát.
– mindegy, milyen színű a palack.
A legkiválóbb vörösbornak is árthat a fény. Tehát a palack színe egyáltalán nem mindegy! Vörösborokhoz a világon mindenütt zöld vagy szürkészöld színű üveget használnak, ami megvédi a fénytől. A fehérnek lényegében mindegy, bár a fehérbor sem szereti az erős napsugárzást.
1 tény, amit titkolnak:
– a termelőnél sokszor jobb bor kapható, mint az üzletekben!
A termelő, a borász, mindig megfelelő körülmények között tárolja a borát. A legjobb minőséget tehát ott helyben, a pincészetben kapjuk. A palackok, mire eljutnak a boltokba (főként a nagyáruházakra igaz ez), sokat utaznak, közben rázkódnak, fölmelegszenek, lehűlnek. Nem tudhatja a vásárló, milyen hőfokon, hol, meddig áll egy-egy palack, mire leemeli a polcról.
Cikkünk a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
A hetilap tartalmából:
- “Mindenhol kilógok, de ott legalább nagyon” – Címlapon Gryllus Dorka
- A bor az étkek fűszere
- 4 alkalom – 4 smink
- Akard, hogy tovább tartson a nyár!
- A világvége egyelőre elmarad
- “Azt akarom, hogy ne bánjam ezt meg!”
Ha előfizetnél a lapra, katt ide!