Ne edd meg, még le kell fotóznom!

A mivel kérdésre egyszerű a válasz: azzal, amink van. Természetesen ha van, és jól tudunk kezelni egy professzionális fényképezőgépet, több esélyünk van egy profi ételkép elkészítésére, de azt gondolom, egy kis odafigyeléssel nagyon jó képek készíthetők kompakt gépekkel, sőt akár telefonnal is. A fényképezés ugyanis nem csupán technikai sportág, egy fénykép sikere főként a kompozíción és a fényeken múlik.

Hoztam egy telefonnal készült fényképet, amelyet a Szuflé magazin címlapfotózása közben készítettem. A telefont automata módban használtam, a fénybeállítások (természetes fénnyel készült a kép) azonosak voltak, mint az „éles” képnél, az eredmény, ha persze nem is ugyanolyan, mint a digitális tükörreflexes géppel készült képé, de egészen jó teljesítmény egy 3,2 megapixeles, dokumentálásra tervezett telefonos kamerától!

Vegyük kézbe az irányítást!

Első lépésként ismerkedjünk meg fényképezőgépünk kezelésével, felejtsük el az automata alkalmazást, és kezdjük el magunk beállítani a képek expozícióját. Fényforrásunknak megfelelően állítsuk be a kép fehéregyensúlyát, a blende és a zársebesség mértékét. Minél tágabb blendével dolgozunk (azaz a blendeérték minél kisebb), annál lágyabb képet fogunk kapni, a háttérben elmosódott körvonalakkal. A zársebességet a kiválasztott blendeértéknek megfelelően állítsuk úgy be, hogy a kép expozíciója megfelelő legyen.

Szükségünk lesz egy állványra, mivel az ételfotózáshoz a természetes fény a legideálisabb fényforrás. Néha ebből igen kevés van, ekkor tesz jó szolgálatot az állvány, hogy képeink mindig élesek legyenek. A kis gépeket nehéz exponálás közben teljesen mozdulatlanul tartani, az állvány ebben lehet segítségünkre.

Nagyon fontos a megfelelő perspektíva és nézet megtalálása. Az ételfotóknál különösen fontos, hogy valósághűnek hassanak, figyeljünk arra, hogy a képen a perspektíva ne torzuljon. Mitől torzul amúgy el? Attól, hogy egy helyben lecövekelünk a tárgyunk előtt, majd a gépünk zoomját addig nyomogatjuk, míg az egész tárgy be nem fér a képbe. A fotózás kicsit olyan, mint a röplabda. Nem állhatunk egy helyben, és csak azt a labdát ütjük vissza, amit kinyújtott karral éppen elérünk. Azért van lábunk, hogy használjuk: fixáljuk az objektívünket kb. 70 mm-en (a digitális zoomot felejtsük el), majd addig közelítsünk/távolítsunk a sütinkhez, míg az olyan képet nem mutat a keresőben, mint a valóságban. A helyes perspektíva megtalálása óriásit lendíthet előre képeinken.

A mikor kérdésre is nagyon egyszerű a válasz. Akkor, amikor van elegendő természetes fény a fotózáshoz. Az ételek a természetes fényt szeretik a legjobban, a direkt vakufényt kerüljük, mély árnyékok, becsillanó felületek fognak tőle keletkezni. Keressünk lakásunkban/teraszunkon olyan helyet, ahova nem süt közvetlenül a nap, ahol csak szórt fények érik az ételt (például az ablak mellett), és itt rendezzük be ideiglenes stúdiónkat. Alapvetően sikerrel járhatunk el, ha úgy helyezzük el az ételt, hogy egy oldalról kapja a fényt. Ha túl erős árnyékok keletkeznek, és ez zavaró, a másik oldalról szükséges lehet a fény visszaküldése (derítés) egy fehér papírral. Kísérletezzünk, milyen jól tudjuk irányítni a fényt egyetlen kis karton vagy hungarocelldarabbal.

Elhelyezhetjük úgy is a tárgyunkat, hogy hátulról kapja a fényt, ilyenkor általában mindig szükség van arra, hogy szemből, az előbb említett módon kiderítsük az árnyékokat. Ha kénytelenek vagyunk vakut használni, sose érje a vakufény az ételt direkt, csak valahonnan visszaverve, szűrve.
Kezdetben készítsünk több beállításból képeket, hogy össze tudjuk hasonlítani a különböző beállítások eredményeit.

A kép készítése még nem ért véget az exponálógomb megnyomásával. A képfeldolgozás során nagyon sokat javíthatunk még képünk minőségén. Egy életlen, bemozdult képet már nem fogunk feltámasztani (töröljük inkább), de egy rosszul exponált (pl. túl sötét, túl sárga, túl árnyékos) képpel csodákat művelhetünk. Sőt egy tökéletes képből még tökéletesebbet varázsolhatunk.

Képfeldolgozó programokkal beállíthatjuk képünk színegyensúlyát, hogy a sárga piskóta tényleg sárga legyen, ne kékes-zöld vagy piros. A fehéreket kifehéríthetjük (nagyon gyakori, hogy a tányérok inkább szürkék, fehér helyett). Levághatjuk a felesleges részeket, kiretusálhatjuk a zavaró morzsákat, sőt még egy félrecsúszott krémet is kiegyenesíthetünk. Élénkíthetjük a színeket, kontrasztosabbá tehetjük képeinket. A határ a csillagos ég, szelektív színkezeléssel készíthetünk citromból narancsot, halvány rózsaszín krémből vérvörös mártást, de figyeljünk arra, hogy képünk maradjon természetes.

Vrábel Kriszta blogja: http://fozzunkolaszul.blogspot.com »