| Úristen, gilisztával is lehet fogyni? Persze, simán! |
A zsibongás
Ha másnaposan megyünk a piacra, szét fog szakadni a fejünk. Mindenki lármázik: a kofák, a vásárlók és persze a babakocsiban bömbölő gyerkőcök. Vannak helyzetek, amikor ezzel büntetni lehet. Viszont roppant vicces is tud lenni, ahogy az emberek, mint a Muppet show-ban a két öreg, a nagy hangzavarban újra és újra elismétlik egymásnak ugyanazt.
Nem mindegy, hogy far-, vagy malacpofa
Van abban valami isteni káröröm, amikor azt látjuk, hogy az élete első komolyabb főzésére készülő szoláriumos tündérke nagy svunggal másfél kiló farpofát kér a hentestől, mire az kuncogva kijavítja, hogy talán inkább malacpofát, nem, kisasszony? Szóval, éljenek az élet apró örömei, mert a piacon remekül lehet szórakozni is!
Na nem, annyit nem adok érte!
Kár lenne tagadni, de mi nők imádunk alkudozni! Mert ha már fizetni kell – tényleg, miért is nem jött velünk a barátunk, hogy megmutassa, igazi lovag? -, akkor a legkevesebbet akarjuk. Ezért képesek vagyunk vérre menő verbális csatákat vívni, amitől nő az adrenalin és ha győzünk, dagad a máj! Olyan ez, mint flörtölni: mindkét fél tudja, miről szól a játék, benne is van, de a siker a csók helyett forintban mérhető.
Helló, hercegem!
A kacér mosoly a legjobb fizetőeszköz, amit magunkkal vihetünk – persze, azért pénz is legyen nálunk für alle fälle. Egy ravaszkásan összehúzott szem, egy sokat sejtető pillantás, és ha kicsit még rá is harapunk a szénk szélére, tuti, hogy Sanyi, a zöldséges kétszer annyit ad a szebbikből, fele annyit mér és még a dugi banánból is csúsztat a kosarunkba – ha hagyjuk.
Huncutkodás a hangosbemondónál
Jobb piacokon még most is működik a hangosbemondó, ami közli velünk, éppen hová érkezett friss áru, vagy hogy sürgősen parkoljunk odébb a kocsival, különben már viszik is. Hagyjuk, hogy belénk bújjon a kisördög, menjünk oda, adjunk egy kis pénzt a bemondónak és huncutkodjunk! Nézzünk körül, szúrjunk ki egy jóképű, ám láthatóan tébláboló pasit és tökéletes személyleírást adva mondassuk be, hogy ha felhúzná a sliccét, talán nem lenne olyan ciki a piros alsógatyája. Ki tudja, a végén akár még egy jó kis randi is elsülhet a dologból.
Ennél jobb nincsen sehol, aranyoskám!
Alaptörvény, hogy a piacon mindig, minden a lehető legfrissebb, legjobb, legolcsóbb! Legalábbis az árusok szerint. És ezt minden egyes alkalommal be is akarják adagolni nekünk. De mi persze átlátunk a szitán és túljárunk a furmányos kis agyukon: amint bedobjuk, hogy a szomszéd pulton ugyanez az áru van ám, csak olcsóbban, rögtön engednek az árból. Vagy elhajtanak, hogy ne ócsároljuk a portékát…
A virágos nénik mosolya
Az asztalkáik mögött álldogáló kistermelők, virágos nénik a piac legüdébb színfoltjai. Ők azok, akik mindig mosolyognak, és akik örökbecsű tanácsokkal látják el a szokás szerint tök ügyetlen pasijainkat arról, milyen virágot hozzanak nekünk. Mert maguktól aligha hoznának azok a galádok!
Szíj Melinda-szatyor doszt!
Ismerjük el, hogy ami a divatban iszonyatosan oldszkúl, az itt nagyon menő! A Megasztár utolsó szériájának legkülönösebb alakja divatot teremtett csíkos, műszálas retroszatyrából itt aztán annyi van, mint a nyű! A nép nagy része ilyennel közlekedik. Ha elcsábulnánk – ahogy szoktunk – és venni akarnánk egyet – mert ilyen még úgy sincsen -, azért gondoljunk arra is, hogy a piacról kilépve a szatyor már inkább ciki lesz, mint menő. És akarjuk mi ezt, hm?
Babtúrás
Nevezhetjük fétisnek is, de talán mégsem az: a magos standon titokban beletúrni egy nagy tál fejtett babba vagy lencsébe vagy éppen önfeledten belemarkolni egy mákkal teli zsákba, és aztán nézni, hogyan peregnek a szemek, hmm, mennyei érzés! Ráadásul még bűntelen is, nem úgy, mint amikor bánatunkban az éjszaka közepén csokit majszolunk a tévé előtt.
Azok a formás kis pogácsák…
Van valami a pékekben, ami miatt érdemes újra és újra elcsábulni és hagyni, hogy megkísértsenek bennünket a különféle sütemények. Talán az, amikor hátrafordulnak, hogy az elektromos kis kemencéből kivegyék nekünk a még forró bucit. Az a látvány sem rossz, de a kedvenc pékünk formás hátsó pogácsái azért még klasszabbak, nem igaz?
Ein lángos, bitte
Ha meg akarjuk mutatni a külföldi barátainknak, milyen a retro valóság, vigyük el őket lángosozni. Nincs olyan piac az országban, ahol ne lenne lángosos! Itt aztán megtanulhatják, milyen a vastagon fokhagymás és a sajtos-tejfölös! Csak arra figyeljünk, hogy olyan ruha legyen rajtunk, amiért nem kár – mert ha nem is esszük le magunkat, az tuti, hogy a kapun kilépve visszük magunkkal a jó kis zsír szagot!