„Vendégeket vártunk, volt egy porcelán vizeskancsónk. Abból öntöttem a kávéfőzőbe, és főztem meg a kávét. Bevittem a vendégeknek, akik találgatták, hogy milyen kávé lehetett, miért van különös íze. Utána derült ki,hogy az öcsém, hogy ne kelljen a demizsont emelgetnie, a kancsóba fehér bort öntött. Én pedig abból főztem a kávét.”
„Bográcsban főztük a halászlét, a tűzre akartam dobni egy kis fát, de a levesben landolt. Tíz percig főtt benne, mire szólni mertem valakinek. De a halászlé isteni lett.”
„Én még gyerek voltam, amikor egyedül voltam otthon, csináltam tejbegrízt. Amikor a tej forrni kezdett, raktam bele grízt. De nagyon hígnak tűnt, még egy kicsit, megint kevertem egy kicsit, nagyon híg volt, még. Aztán egyszer csak az egész összeállt, és lett egy nagy betonkemény maszlag. Nem tudtam, hogy a gríz megdagad menet közben, és nem kell, hogy már az elején sűrű legyen.”
„Velem rendszeresen megesik, hogy a fűszer zacskóban/üvegben esik bele a kajába. Ennek az oka, hogy a konyhaszekrény tele van fűszerrel, és amikor kinyitom a szekrényt, valami mindig beleesik a forró vízbe vagy a paradicsomszószba. Igen, eredményesebb lenne átpakolni mindent, de én bátor vagyok.”
„Egyszer föltettem a gázra a jénai tálat, és olvasztottam benne zsírt. Már jó forró volt, amikor beleöntöttem egy zacskó fagyos borsót. Maga volt az ősrobbanás. A panelkonyha telis-tele volt borsóval és borsónyi üvegdarabokkal.”
„9-10 éves lehettem, amikor anyukám kiadta az ukázt: spájzot, konyhát felmosni, mire megjön a munkából. Eljátszottam az időt, aztán sietve nekiálltam. A fölmosórongyot rátekertem a partvisra, és sitty-sutty elkezdtem fölmosni a spájzban. A sarokban állt egy 5 literes üveg tele mézzel. A partvissal odakoccantam, mire az üveg alja körbe levált, és csak dőlt, csak dőlt a méz. Marékkal kezdtem visszamerni, de hamar rájöttem, hogy meddő küzdelem. Ott álltam bokáig mézben, teljesen tehetetlenül. Estig felmostunk, de még napok múlva is hallottuk a cuppanást a talpunk alatt.”
„Lecsós csirkét készítettem 16 évesen. Nagyon kevésnek tűnt a lecsós alap, ezért anyu azt mondta, tegyek még hozzá paradicsompürét, van kis üvegben. Hát én bele is tettem, de kiderült, hogy az nagymamám eperlekvárja volt… Amúgy finom lett, a bátyám kétszer is szedett belőle. Olyasmi volt, mint a kínai édes-savanyú.”
„Tyúkhúslevest főztem, gondoltam, villantok egy nagyot, és vettem a piacon házi tyúkot. Akkor még nem tudtam, hogy a házi tyúk az nemcsak azt jelenti, hogy tényleg nagyon finom, hanem azt is, hogy a belsőségei még benne vannak. Megfőztem a levest, a tyúk begyében lévő összes mag és kukorica ötszörösére dagadt, lett egy nagy labda a levesben tele a tyúk ebédjével…”
„Sült krumplit akartam sütni. Feltettem az olajat melegedni, gondoltam, eltart ez egy kis ideig, és szépen bementem tv-t nézni. Aztán egyszer csak furcsa füst terjengett a konyha felől. Az olaj begyulladt! Valahogy eloltottam, de sajna a tűzhely felett lévő műanyag konyhaszekrény kicsit megolvadt, és a fehér falak is feketék lettek. A lényeg, hogy újra kellett festetni, a műanyag szekrény helyére meg szagelszívó került.”
„Sütit sütöttem, a tojássárgájába véletlen bepakoltam a tészta hozzávalóit, a 6 db tojássárgája pedig a krémbe kellett… Nagy nehezen kibányásztam nagyjából a dolgokat belőle. Aztán a felvert tojásfehérjébe öntöttem a tojássárgákat. Mehettem a boltba venni tojást.. Másodszor a tojássárgájákat behoztam a szobába, nehogy valamibe belekeverjem…”
„Egyik barátnőm apukája egyszer odatett egy konzerv paradicsomos káposztát egy fazék vízbe melegíteni (hogy miért nem bontotta fel, és melegítette úgy, ne kérdezzétek…), aztán sorsára hagyta. Víz felforr, doboz kilő, az egész konyha tiszta piros, és még a csillárról is káposzta lóg.. A pali erre kihívta a biztosítót. Nem tudom, mit adhatott elő, de még fizettek is…”
„Nekem sikerült grízbe panírozni cukkinit. Furán kemény volt a panír… valaki megcserélte a tárolóedényeket.”
„Nagymamám szokott csinálni káposztás tésztát a maga gyúrta tésztából, gondoltam, kipróbálom én is. Órákon át gyúrtam, nyújtottam, szeleteltem, elkészültek a szép kis tésztakockák. Aztán elkezdtem megfőzni őket, mire feldagadtak majdnem fél centi vastagságúra, de a közepük még egy óra főzés után is kemény és nyers maradt. Végül valahogy átfőttek, állítólag tejföllel nem volt rossz.”
„Apu kelkáposzta-főzeléket főzött este másnapra, és hát kissé meglódult a szemes kömény, de hát sebaj, elfogy így is, gondolta. Otthagyta a gázon hűlni. Másnap reggelre eltűnt, apu kérdi a tesómat, hogy hova tűnt a főzelék, erre ő: apu, basszus, valamit csinálni kell a hangyákkal, belementek a főzelékbe is, kiöntöttem a vécébe! (Ugyanis este későn jött haza buliból, enni akart valamit, de csak egy kis villanyt kapcsolt…”
„Az exanyósomnál krumplifőzeléket ettünk, és megkérdeztem, hogy nokedli van-e a főzelékben, gondoltam tanulok valami újat. Szerencsére jó fej volt, nem sértődött meg, mert tudniilik a rántás volt csomós.”
„Néhány évvel ezelőtt a nagyim valami zöldbabosat akart csinálni kuktában – azt hozzá kell tenni, hogy akkor hatvan-egynéhány évesen nagy Forma–1-rajongó is volt. Odatette a tűzhelyre, közben elkezdődött a verseny, és a nagyim a tévé előtt ragadt. A bab pedig csak fő és fő. Egyszer csak hatalmas dörrenés, nagyi rohan ki a konyhába, a kukta teteje a plafonban, a tűzhelyen egy hatalmas kráter, a kukta alja pedig valahol a konyhakövön. A konyhaajtón és az ablakokon nem lehetett ki- és belátni, mert minden merő zöldbab volt. Amikor a festő meglátta, mert ugye azt is kellett a takarítás után, azt mondta, hogy feláras lesz a meló. Azóta sosem teszi a zöldbabot kuktába.”
„A bátyámmal (én 7, tesóm 11 éves) meglepi vacsit csináltunk a szülőknek. Mákos tészta volt a kiszemelt. Megfőztük szép ügyesen a tésztát, aztán nézegettük a mákot, mit is kell ezzel kezdeni. Arra emlékeztünk, hogy anya meg szokta darálni, de mondtam én nagy tudósan: »ez elég apró, biztos már megdarálták, és úgy rakták el«. Hát mit mondjak, a kutya is otthagyta.”
„Apósom nem értett semmihez a konyhában. Egyszer anyósom kislábasban kikészítette neki a spenótot, hogy melegítse meg magának. Apuka emlékezett, hogy tükörtojást is szokott kapni hozzá, ezért ráütötte a tojást a spenót tetejére, és várta, hogy megsüljön. Kb. 10 perc után, látva, hogy nem sül, összekeverte a spenóttal. Gusztusos lett!”
„Frissen albérletbe kerülve első este kitaláltam, hogy sült krumplit fogok sütni. Feltettem a serpenyőt jó sok olajjal a gázra, elkezdtem melegíteni. Krumpli már meg volt pucolva, fel volt darabolva. Néztem a serpenyőt, mondtam magamban, túl sok az olaj benne, ha beleteszem a krumplit, ki fog csordulni. Fogtam a serpenyőt, és a forró olajat (szerencsére a mosogató fölött) szép lassan elkezdtem visszacsorgatni az üvegbe. Ami ugye vékony műanyagból van, és a forró olaj szépen keresztülfolyt rajta…”
A végére egy kis biztató történet, ami egyrészt bizonyítja, hogy akik ma olyan végtelenül tapasztaltnak tűnnek a szemünkben, azok is voltak kezdők, másrészt láthatjuk, hogy a típushibák generációk óta ugyanazok. Így szól a városi legenda:
A fiatalasszony akárhogy igyekezett, az ifjú férj fanyalgott, hogy nem olyan ízű az étel, mint a mama főztje. Egyszer aztán a fiatalasszony idegességében még oda is kozmálta az ételt. Kétségbe volt esve, hogy mit fog ehhez szólni a párja.
A párja meg volt elégedve:
– Drágám, ez az az íz!
Fotók: facebook.com
További történetek a konyhából:
Hogyan lesz a tejből aktív szén?
Milyen magasra ér a palacsinta lángja?
Átmegy-e a paradicsomleves a szúnyoghálón?
És hogy néz ki mindez fotón?!