Hat cukrászda csokis finomságainak vaktesztjére vállalkoztunk csütörtökön a Nemzeti Hotelben, mégpedig szigorúan rigójancsi témakörben. A Borjour tematikus rendezvényén – a Pannon Bormustrán is díjazott Szent Tamás Pincészet, valamint a Brill Pálinkaház folyékony tételei mellett – olyan sütik sorakoztak fel, melyek mindegyike bizonyos Rigó Jancsinak köszönheti létezését.
Klárikának rigójancsit
A híres cigány prímás 1896-ban Párizsban hegedűjátékával és perzselő tekintetével hódította meg Chimay belga herceg feleségét, egy alkatilag igen bevállalós amerikai milliomoslányt (akinek élete későbbi szakaszaiban olasz hotelportás és pincér is rabolta el ideiglenesen a szívét). A férjét és addigi életét hátrahagyó Clara Ward budapesti jutalma a fiatal hősszerelmes (nem mellesleg pedig már nős) prímástól a Hotel Nemzeti cukrászával készíttetett sütemény volt, amit még véletlenül sem kereszteltek holmi snassz „Klárika” vagy erőtlen „Kiss me Clara” névre. A csokoládés, krémes finomság a talán kissé szerénytelen, mégis imádni való rigójancsi nevet kapta, és sikere szerencsére jóval töretlenebb, mint amilyen tartósnak végül Rigó Jancsi és kalandos életű amerikai babájának szerelme bizonyult.
A nagy sütiklasszikust a Borjour kóstolójára hat cukrászda hatféleképpen tálalta, készítette, köztük a Hotel Nemzeti gasztrostábja, a váci Desszert Szalon, a győri Matias Cukrászda, a budapesti Horváth Cukrászda, valamint a Sugar! designcukrászda és a cukormentes édességeket készítő Álomsüti Rigó. A sütik vakkóstolására szép számban sorakoztak fel a tesztelők, és bár mi a második turnusba kerültünk, szerencsére az első csoport ott maradt némi lelki támaszt nyújtani a bőséges számban felvonuló tesztalanyok kóstolásához, fogyasztásához. Röpködtek az emlékek, voltak igazi nagy szakértők e téren, és akadt egy-két rigójancsiszűz is, akiknél egyetlen családi ünnepen sem került a desszertesvilla hegyére a pákozdi Don Juanról elnevezett finomság.
Az értékeléseket összevetve tisztán látszott, hogy a három dobogós helyezett nagyjából mindenkinél ugyanaz volt, legfeljebb más-más sorrendben, mint ahogy az is, hogy a temérdek gasztrós hátterű vaktesztelő (köztük a Városban.blog egyik szerzője, Szűcs Ádám, a Nők Lapja Konyha főszerkesztője, Kajári Zsófia, valamint a Dolce Vita és a Rozmaring & Csokoládé gasztroblogok szerzői) mellett igenis elkél egy igazi divatszakértő is. A velünk vakkóstoló Makány Mártáról a rigójancsizás során kiderült, gasztronómiai téren is szereti a csúcsminőséget, ráadásul az e célból bevetésre kész jelzőinek tartománya legfeljebb a Pantone-skála színeinek skálájával vetekedhet…
Jöjjön tehát a Nők Lapja Café rigójancsisora, mégpedig befutási sorrendben.
Hotel Nemzeti
Külsőre is az egyik legígéretesebb indulónak tűnt, és kóstolva sem kellett csalódnunk. Édes volt, de nem gejl, ráadásul parádésan kivitelezte a készítője, karcsú csokifal támasztotta két oldalról, tetejét pedig stílusosan hangjegyekkel ellátott fehér csokis lapocskákkal díszítette. Ez persze még kevés lett volna a tűrésküszöbünk átlépéséhez (az egyetlen tétel volt, amiből repetáztunk is!). Beleharapva, a roppanós, finom krokant volt az, amitől igazán emlékezetes – ha nem is hagyományos –, sőt a dobogó legfelső fokára kívánkozó rigójancsi lett.
Állítólag a szállodás csapat először a teljesen hagyományos recept alapján készülő sütivel melegített be, de szerencsére végül meggondolták magukat, mondván, érne már egy kis korszerűsítés. Így született meg a mi pontszámaink alapján a legfinomabb süti, aminek a tésztájában lévő, szintén csokiból készült roppanós résszel állításuk szerint nagyon sokáig kísérleteztek. Szerintünk megérte.
Sugar!
Érdekes, hogy pont a másik nagyon elegáns csokikabátot viselő desszert lett nálunk a második helyezett is, pedig esküszünk, hogy nem Makány Márta jelenléte miatt pontoztuk fel a sikkesebb darabokat! Ez sem egy hagyományos recept alapján készülő, igaz, annál finomabb egyed volt, és mindvégig alkohollal vádoltuk. A végén persze kiderült, hogy bármennyire is éreztük benne az alkoholos jelenlétre utaló kesernyét, tévedtünk. Valójában a Valrhona 64% Taïnori csokialapanyag adta ezt a finom, intenzív ízt, amiből aztán a hiperkönnyű mousse készült. Itt négyféleképpen használták fel a csokit: egy részt a tésztához, aztán a mousse-hoz, volt benne még egy roppanós, leheletnyi csokiréteg elrejtve is, ráadásul még szép, snájdig csokis lefújást is kapott a végén.
Horváth Cukrászda
Nálunk a harmadik helyről lökte ki a Desszert Szalon sütijét a Horváth Cukrászda klasszikus indulója. A külsőre is hagyománykövető édesség ízvilága nem tartogatott nem várt aromákat vagy elemeket, viszont harmonikus, házias ízével, krémes állagával azt az ígéretet hordozta magában, hogy egyszer majd valamilyen konyhai megtáltosodás következtében akár az egyszeri tesztelő is készíthet hasonló finomságot. Mi értékeltük az egyszerű, mégis takaros ízeket, amelyeket – mint utólag kiderült – a készítők az élelmiszer-ipari szakkönyvben lévő hagyományos recept alapján varázsoltak elénk.
Desszert Szalon
Sárga, rózsaszín és zöld bogyókkal sem sikerült elnyerni egyes tesztelők kegyeit, akik közül volt, aki vizesnek, túl könnyű állagúnak és jellegtelen ízűnek érezte a hosszanti csokilapokból és krémből összeálló váci süteményt. Nekünk, ha nem is az élmezőnybe, de a középmezőnybe kívánkozó, érdekes induló volt.
Álomsüti
A vélemények itt is megoszlottak, néhányan azt értékelték, hogy diétás, ám akadt, akit bántott a csokipudingos, snassz íz. A cukormentes, de ettől eltekintve klasszikus rigójancsi-ízvilágot követő süti amúgy igen nehezen kezelhető jószágnak bizonyult. Csokiteteje nem könnyen adta meg magát, izzadtunk hát nem kicsit, sokat vele. Szóval tényleg igazi álomsüti fitnesztéren.
Matias Cukrászda
Itt a belül is és kívül is használt belga csokoládéra esett a fókusz. Bár a győri versenyző külsőre tökéletesen bomba formát hozott, nem sok köze volt a rigójancsihoz. A külső réteg nem volt roppanós, és az édesség belsejébe töltött tejszínhab is kevésnek bizonyult a dobogós helyezéshez.