A magyar konyha számára sosem volt ismeretlen a hal, hiszen számos természetes élővízzel rendelkező ország vagyunk. A halfogyasztási mutatóinkkal azonban sajnos nem lehet dicsekedni, pedig a hal jóval egészségesebb a többi állati fehérjeforrásnál. A háttérben álló okok között valószínűleg előkelő helyen áll az a tény, hogy a magyarok nem igazán ismerik a halat. Ezért is örültünk, amikor az elmúlt három évben gyakorlatilag minden évben nyílt egy-egy halakra specializálódott új étterem. Meggyőződésünk, hogy ezek az éttermek a halat még eddig nem ismerő, nem igazán kedvelő vendégek számára is meghozzák a kedvet, ezért elmentünk kipróbálni őket.
Kezdjük az elején, 2010-ben, amikor hatalmas csinnadratta közepette megnyílt a világhírű Nobu étteremlánc magyar üzlete a Kempinski szállodában. A márka hírneve miatt keveseket hagyott hidegen, ám mi is gyanakodtunk kicsit, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. De tévedtünk: a Nobu minden külsőségtől függetlenül tényleg nagyon jó étterem. Többször teszteltük, igazán igyekeztünk szigorúan kritikusok maradni, de nagyon nehéz.
A helyszín elegáns, de visszafogott, a dizájn a háttérben marad. A felszolgálás kiemelkedően profi, rendkívül ritka, hogy a pincérek ilyen szinten ismerjék az étlapon szereplő ételeket. Legutóbbi tesztünk alkalmával a tonhal jalapenomártással és a rombuszhal mangósalsával voltak a kedvenceink, de természetesen kóstoltuk már a híres alaszkai fekete tőkehalat is, és nagyon szerettük. Ezek egyébként a vendégek körében legnépszerűbb fogások, de a választék hatalmas. Az ázsiai háttérnek köszönhetően az olajban sült, bundázott – itt tempurának nevezett – ételek is elérhetőek, természetesen a helyhez méltó különleges alapanyagokból. A Nobuban akkor sem kell aggódni, ha a társaság egy része nem szereti a halat, van csirke, kacsa, mangalica és rengetegféle zöldség is. A séf néha képes a luxust is tetézni és a homárt vargányával párosítja, a perzselt lazacot pedig libamájjal dúsítja, ami nekünk kicsit túlzásnak tűnik, de biztos ezek a kreációk is megtalálják a maguk célcsoportját.
Sok étterem hajlamos kisebb figyelmet fordítani a desszertekre, mint a főételekre, de a Nobu ezen a területen is kiemelkedik. Egyértelműen az egyik legjobb hely, ha nagyon finom édességre vágyunk. A sajttortájuk a legjobb, amit valaha kóstoltunk, a csokoládéfondant-nak is nehéz párját találni. Az abszolút sztár jelenleg a passiógyümölcsbrûlee kókuszhabbal, mestermunka a koncepció és a kivitelezés is. Mivel délután kisebb a forgalom, tökéletes hely egy kis csajos beülésre munka után egy csodás sütivel és remek zöld teával.
Bár a Nobu a drágább éttermek közé tartozik, az ár-érték arány igen jó, a pénzünkért valódi minőséget kapunk. Az árak 900 forinttól kezdődnek, de egy-egy fogás jellemzően inkább 2-4 ezer forint, különleges alapanyagnál a 10 ezer forint körüli ár sem ritka. A desszertek ára 900-2900 forint között mozog.
A halas éttermek sorában a hamar népszerűvé vált Halkakas volt a következő 2012-ben, a Veres Pálné utcában. A siker titka részben a szakmai koncepció, mely szerint csak magyar halakat árulnak különleges módokon elkészítve. De a tulajdonos (egy csuda helyes nő, Lévai Zsuzsi) és a személyzet elbűvölő személyisége is sokat nyom a latban, nem kétséges.
Maga a hely a legkevésbé sem hivalkodó, kedves-kellemes a dizájn. Annyira egyszerűen mennek a dolgok, hogy este hatig önkiszolgálóan működik, csak utána jön az asztalhoz a pincér, de akkor nagyon kedves (kivéve szombat, olyankor nincs önkiszolgálás). A vendégek körében legnépszerűbb fogás a halgírosz, ami az alapanyagot meghazudtoló módon hasonlít a kiindulási alapot szolgáltató ételre. Kivéve a sült krumplit, mert ilyen jót egyetlen gíroszosnál sem adnak, az biztos! Azok is megtalálják tehát a számításukat a Halkakasban, akik nem annyira a hal ízére vágynak, de szeretnék kipróbálni és megszeretni mint húshelyettesítőt. Nekünk az előételként tálalt vegyesízelítő-tál volt a kedvencünk, abból is a halropogós, ami egészen apró, bundázott és olajban kisütött pontydarabkákat jelent. Alig tudtuk abbahagyni, és gyerekeknek is határozottan ajánljuk, biztosan szeretni fogják. A tányéron érkező két pástétom is figyelemre méltó, a currys különösen. A szintén kóstolt cézársaláta nekünk túl kommersz volt, de tagadhatatlan, hogy a Halkakas nem is tör Michelin-csillagos babérokra. A napközben Balaton-, este bisztróstílus persze így is magasan felette jár a magyar átlagnak, az ár-érték arányuk pedig főleg kiemelkedő.
A vegyesízelítő-tál, ami egy nőnek tökéletes bármely étkezésre, 990 forint, a harcsagírosz-tál 1600, míg a halburger 1000 forint.
Nem szabad elfeledkeznünk az italokról sem; kevés helyen ittunk még ilyen jó szörpöket, és sajnos a kézművessör sem mondható hétköznapinak. A köleses sört nagyon megkedveltük.
Az Andrássy úton 2013 márciusában megnyílt halas étterem megdöbbentő gyorsasággal vált menővé. Maga a hely is erősen igyekszik sugallni a trendiséget, de ha a konyha nem lenne legalább olyan jó, hiába tervezték volna olyan szépre.
Budapesten tengerihal-éttermet nyitni eléggé kockázatos lépésnek tűnik. Kivéve persze, ha az étterem egyik tulajdonosa egyben a legnagyobb magyar tengerihal-forgalmazó céget is vezeti, így már érthető a bátorság. Ezzel a háttérrel nem akkora csoda, hogy amit a halászok reggel kifognak Görögországban, az délután már Budapesten várja a vásárlót. A frissesség és a közvetlen kapcsolat a kínálatot is meghatározza: ha fogtak papagájhalat, akkor lesz, ha nem, így jártunk. A tesztelés alkalmával volt is alkalmunk kipróbálni a papagájhalat – és még kalamárit, polipot, lazacot, tonhalat is. Ettünk igen finom skandináv hallevest, számos előételt, főételként pedig jött a papagájhal és a kalamári. Mindkettő tökéletesnek bizonyult, a vélemények pedig megoszlottak, melyik volt a jobb, ezért megosztottuk az első helyet.
Bár a Big Fish érdekes ötvözete egy minőségi halbüfének és egy felsőbb kategóriás bisztrónak, mindkettő előnyeit megtartotta. Mivel nálunk nem szokás, a vendégek sérelmezhetik, hogy a pulthoz kell menni rendelni – ez valóban más rendszer. De ettől függetlenül feltűnően nagy létszámú és lelkes személyzet segíti a folyamatot, az étteremélmény biztosított.
A remek ételek mellett csodás italokat is kóstoltunk. A házias szörpök és limonádék után többféle bort is ittunk, annyira jók voltak, hogy nehéz lenne megmondani, melyik volt a legcsodásabb. A nevével tökéletes összhangban lévő Nyáridő rozéra azért igen élénken emlékszünk.
Ha szeretnél még többet tudni a budapesti haléttermekről, a szerző blogjában részletesebb beszámolókat is olvashatsz.