Azt, hogy az élelmiszer-ipari gyárak sumákolnak, eddig is sejtettük, egy német dokumentumfilm azonban most lerántja a leplet.
„Ragasztott” sonkák
A németek, akárcsak a magyarok, nagyon kedvelik a sertéssonkát. Most olyan sonkákról lesz szó, amelyek előrecsomagolva, vékonyra szeletelve kaphatóak a diszkontáruházakban, szuper- és hipermarketekben. Az áruk viszonylag kedvező. De ha jobban szemügyre vesszük ezeket a szeleteket, szokatlan jelenségeket lehet felfedezni: a hús rostjai összevissza futnak, a színe is furcsán váltakozó, és olykor szemmel láthatóan szabályos tagolódás is látható.
A filmesek laboratóriumban is megvizsgálták a mintákat. Az eredmény megdöbbentő: a minták többségében legalább három különböző sertés DNS-ét fedezték fel egyetlen szeleten belül. Ami azt jelenti, hogy a vizsgált gyártók (Die Thüringer, Mühlenhof) a fogyasztókat megtévesztve nem igazi sonkát árulnak, hanem több sertés húsát összekeverve olyan állagot, formát imitálnak, mintha az egyetlenegy sertés sonkájából lett volna levágva.
Rák tengervíz nélkül
Az imitációk gyártása is nagyon felkapottnak számít, rákot halászni nem egyszerű (aki látott már akárcsak egy részt is a rákhalászokról szóló Halálos fogás című sorozatból, az tudja, miről beszélünk), cserébe a kereslet rá elég nagy. Ezért aztán a boltok hűtőiben sorra ott figyel a titokzatos surimi névre hallgató termék, aminek tökéletes rákíze van, de sosem látott rákot… Vagy a panírozott garnéla, ami csak nyesedéket tartalmaz. És akkor még a lazacra sminkelt tőkehalról nem is beszéltünk.
És ha ez még mind nem elég, akkor kattints és tudd meg, hogy miből készül a zacskós leves, és mit eszel valójában, amiről azt hitted, hogy kaviár…