Ilyen címeket minimum naponta ötöt olvasok: hogy a legfinomabb ez vagy az, már rég nem hiszek a hangzatos felütéseknek, csak annak, amit megbízható ismerős, barátnő vagy családtag megsütött, kipróbált, és úgy ajánlja. Voltak már nagy lyukra futásaim, amikor bedőltem ezeknek a címeknek.
Ez nem szivárványtorta
Remélem, ezt is kipróbálja majd valaki elsőnek, és híre megy, hogy tényleg jó.
A lányom születésnapjára sütöttem, és amikor megosztottam közösségi oldalon, nagyjából minden ismerősöm lesajnált, hogy mennyire kis ingerszegény darab. Mondjuk szivárványra ne is számítson tőlem senki.
De mindenért kárpótolt az óvó nénik csillogó szeme, amikor a gyerekért mentem: mindenki kérte a receptet. Gondoltam, legyen jó mindenkinek, megosztom itt is. Igen, sokan vágják rögtön rá, hogy brownie, de nem az.
Hozzávalók:
• 300 gramm étcsoki
• 200 gramm vaj
• 4 evőkanál tej
• 180 gramm cukor
• 5 tojás
• 4 evőkanál liszt
Elkészítés:
A csokit vízgőz felett olvasszuk fel a tejjel. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a kis darabokra vágott vajat. Hagyjuk hűlni egy kicsit, majd keverjük hozzá egyenként az öt tojás sárgáját, és legvégül adjuk hozzá a négy evőkanál lisztet (a lisztet volt, hogy kihagytam már véletlenül, így is teljesen vállalható, de azért az egy másik süti lesz kicsit).
A tojásfehérjéből verjünk kemény habot és a végén keverjük a masszához.
Én őzgerincformában szoktam sütni, de most pont a szülinapi darabot kisebb, kerek tortaformában sütöttem, hogy mégis legyen valami tortafílingje.
Bármilyen formát is választunk végül, vajazzuk, lisztezzük, és ebbe küldjük bele a masszát.
180 fokon süssük 35 percig nagyjából. Itt megint bejön a brownie-hatás, mert ha így készítjük, akkor kívül ropog, belül lágy lesz. De ha kicsiknek készítem, akkor tovább szoktam sütni, hogy redukáljam a puha közepéből adódó komoly maszatolási együtthatót.