Hozzávalók
Hamburgerzsemle (26 cm-es tortaformához)
Piskótát sütünk, egy nagyon egyszerű, kevert változatot. A sütőt előmelegítjük 175 fokra, és sütőpapírral kibéleljük a tortaforma alját. A tésztához pedig csak összekeverjük a következőket egy nagy tálban, kézi habverővel, ilyen sorrendben:
- Mérőedényként a kefirespoharat használjuk!
- 2 kis pohár kefir (kb. 150-170 g/pohár)
- 4 egész tojás
- 2 pohár cukor
- 2 cs vanillincukor
- 3/4 pohár étolaj
- 4 pohár finomliszt – benne elkeverve 2 zacskó sütőpor
A masszát a tortaformába öntjük, és 30-40 percig sütjük. Ha úgy látjuk, hogy nagyon barnul a teteje, az még nem tragédia, sőt! A hamburgerzsemlének különösen jót tesz, ha megbarnul a teteje. Ha a vége felé már nem egészségesen barnulna, akkor kapcsoljuk lejjebb a sütőt 10 fokkal, majd tűpróbával ellenőrizzük.
Ha megsült, félretesszük hűlni, majd két lapba vágjuk.
Húspogácsa
Ehhez is csak egy nagy tálra és a kezünkre lesz szükség. Mindent összegyúrunk, hogy egy jól formázható, nem morzsálódó masszát kapjunk. Ezt a hozzáadott tejjel tudjuk szabályozni, lassanként adagoljuk.
- 500 g darált keksz (készen is lehet kapni, nem kell vele szenvedni:))
- 5 dkg vaj (szobahőmérsékleten)
- 5 dkg Rama (szobahőmérsékleten)
- 5 dkg cukrozatlan kakaópor
- 20 dkg porcukor
- rumaroma
- fél narancs leve és héja
- 1-2 dl tej
Ha már jó a masszánk, tegyük egy órára a hűtőbe, hogy összeálljon, majd nyújtsuk kis egy kb. 26 cm-es körnek. A tortaforma aljával segíthetünk magunknak, az a jó, ha egy kicsit majd túllóg a piskóta alján, tehát kilóg a husi a zsemléből. Ha a széle kicsit megreped, nem gond. Nem kell szabályosnak lennie, gondoljunk csak egy igazi húspogácsára! Ha késznek nyilvánítjuk a husinkat, akkor fogjunk egy hurkapálcikát, vagy kötőtűt, vagy bármi ilyesmi alakú tárgyat, és nyomkodjunk a húspogácsába rácsnyomokat. Tudjátok, amikor tűzön sütött hamburgerről van szó, mindig belenyomódik a sütőrács a húsba. Én még annyival spékeltem meg a husit, hogy fekete gélfestékkel kis foltokat nyomtam a pogácsa szélére egy ecset segítségével. Amúgy simán az ujjunkkal is lehet, és elég csak a szélére, hiszen csak az fog látszódni, kilógni, fölöslegesen ne festékezzünk.
Ketchup – majonéz
A ketchupot egyszerűen málnalekvárral helyettesítettem, és azt kell mondjam, hogy szuper döntés volt. A piskóta is masszív, a “husi” is masszív, nagyon jót tett az ízösszhatásnak a málnalekvár.
A majonéz pedig 250 g mascarpone kikeverve porcukorral, majd fellazítva 1,5 dl felvert tejszínhabbal.
Saláta – paradicsom – sajt
Ezeket az összetevőket marcipánból formáztam. Természetesen fondantból (cukormassza) is lehet, de mi azt nem szeretjük annyira, a marcipán viszont finom is! Vehetünk már előre színezett marcipánt is (zöld; sárga-narancssárga; piros), de a natúr marcipánt is szépen meg lehet színezni gélfestékkel. Én legalábbis ezt használtam: Wilton leaf green, rubby red, naranja.
A zöld marcipánt kinyújtottam, majd 5 cm széles csíkokat vágtam belőle. A csík egyik szélét elkezdtem az ujjaimmal elvékonyítani, szakszóval “nyomigálni”, a lényeg az, hogy a széle fodros legyen, néhol pedig összecsíptem, egy-egy hullámot egymásra hajtottam. A salátában ugye az a jó, hogy nem szabályos.
A sajt még szintén egy nagyon egyszerű dolog. Kinyújtjuk a sárgás-narancssárgás marcipánt kb. fél cm vastagra, majd egy vonalzó segítségével háromszögeket vágunk. A sajttal is úgy kell gondolkodnunk, hogy csak a háromszögek sarkai látszanak majd ki a tortából, ezért nem kell egy egész négyzetlap, ami befedi a húspogácsát, mint a valóságban.
Amennyire egyszerű volt a saláta meg a sajt, annyira gyűlt meg a bajom a kis nyamvadt paradicsomokkal. Kivágtam a piros marcipánból (fél cm vastag) kis félköröket, majd a körvonal szélétől kicsit beljebb karcoltam egy vonalat, hogy ez legyen a paradicsomkarika széle. De ettől még sehogy sem nézett ki. Mivel nyersen kifejezetten utálom a paradicsomot és nem tudom megenni, ezért a neten kutakodtam értelmes Google-fénykép után, hogy vajon hogy is nézhet ki egy szelet paradicsom igazából. Így jutottam arra a megoldásra, hogy kelleni fog a belsejébe a kicsit világosabb paradicsomhús meg a magok. Ezért egy kis darab natúr marcipánt elkezdtem az ujjaim között hajszálvékonyra nyomogatni, majd kiszakítottam belőle egy V mintát, majd ezt nyomkodtam a paradicsomszeletkére. Remélem érthető így, de itt is az a lényeg, hogy a paradicsom közepén legyen egy világosabb rész, amit a paradicsomevők biztosan be tudnak azonosítani, hogy melyik része. A baj csak az volt, hogy a natúr szín nagyon elütött, így az ujjammal, pecsételősen megfestettem piros festékkel ezt is, így már beleillett a paradicsomkoncepcióba. Hurrá!
A magokat úgy csináltam, hogy a sajtnak szánt narancssárgás marcipánból egészen icipici darabokat csippentettem a körmömmel, majd az ujjaim között megsodortam, és ráragasztottam a paradicsomkarikára. Ha ezzel nem szeretnénk sokat nyűglődni, akkor használjunk szezámmagot, a zsemle miatt úgyis szükség lesz rá.
Hogyan rakta össze? Tudd meg a Sütit akarok blogról!