Az első Hungarikum Hétvégét azzal az ígéretes programmal harangozták be, hogy az összes hungarikum (már 41 van!) fotóját felmásolják egy adathordozóra, majd azt tűzzel és vízzel semmisítik meg, hogy aztán a Kürt Kft. emberei jól megmentsék az adatokat. Mindezt Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és a magyar sajtó jelenlétében a Budai Várban. Merthogy már a Kürt Adatmentés is hungarikum.
|
Hogy mi hungarikum? Ami felkerül a Hungarikum Bizottság listájára! Ezek is azok: A hivatalos meghatározás szerint ez lehet hungarikum: “Megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. (…) Amit a Hungarikum Bizottság hungarikummá minősít, és ami a törvény erejénél fogva hungarikum.” |
A kísértésnek ellenszegülve a médiaattrakció helyett arra utaztam, hogy majd a miniszter és a sajtó levonulása után a Budai Várból odaszivárgó külföldiekkel a beharangozott limitált kiadású tokaji aszúk és aranyérmek mellett közösen döntjük el, milyen is az a zöldborsós vaddisznópástétom és a leányfalui eperbor. Egyébként az előbbi meggyőzött, az utóbbiból többet kellett volna innom.
Aztán odaértem, de hét közben még elmaradtak a külföldiek:
A hazai vendégek sem találták még meg a rendezvényt, pedig akár kötelezővé is tehették volna, miután a szervezők épp múlt héten mérték fel, mennyire ismerjük a hungarikumokat. A 41 tételből legfeljebb hármat tudtak felsorolni a legtöbben. Jellemzően az is valamiféle alkohol volt.
Csodálkozni nincs mit, ha azt kérdezték volna, szerintünk mik a legjobb magyar dolgok, arra lett volna válasz millió, mert egyre többet lehet felsorolni. Az már fogósabb, ha fel kell mondani, mik a legjobbak egy a távolban ülésező bizottság szerint, aminek a döntéseit bemondja a rádió. És meginni sem lehet mindegyiket, sem gróf Széchenyi István szellemi hagyatékát, sem a halasi csipkét, sem az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezetét. Annál érdekesebb, hogyan lehet ezeket egy fesztiválbódéban eladni. Mert a pálinkánál ez nem volt kérdés.
Az első pánik után lassan valami csodálatos megnyugvás töltött el, már nem zavart, hogy nincs tömeg. Úgy nézett ki, mintha csak nekem rendezett volna fesztivált a Magyar Ízek Alapítvány, szinte egy bódénál sem akadt konkurenciám.
Így összeismerkedtem a Márton utcai szikvizessel, aki pár utcával van alattunk a Ferencvárosban a Mester utcánál. A család az 1920-as évek óta viszik az üzletet, ’54 óta ugyanott, és mivel jó kapcsolatokat ápol az önkormányzattal, most a helyi iskolák gyerekei járnak hozzá megnézni, mi az a víz, miközben a szüleik a sarki boltban előttem veszik a százforintos ragadós üdítőket. A legújabb ötlete, hogy fradarkát gyárt. A ferencvárosiak kadarkáját.
Volt idő újra elbeszélgetni az egyik legjobb dumájú matyóföldi hagyományőrzővel, Kovács András bútorfestővel. Legutóbb addig mesélt nekem Mezőkövesden, hogy vettem tőle egy kis fatükröt, amire ráfestette a nevem. De ez a minta nem matyó:
Minden bódénál vártak rám, így kaptam például egy makói hagymát ajándékba. Igaz, már az sem a régi, újra kellene nemesíteni, és naná, hogy ehhez is pénz kellene:
A Hungarikum Hétvégén azért nem estünk olyan csapdába, mint azon a főzelékfesztiválon, ahová nagy erőkkel kivonultunk, aztán kiderült, hogy alig van pár főzelék. Rögtön a bejárat után nagyon ígéretes sült fokhagymák, házi pástétomok és sonkák vonzottak oda az egyik pult üvegéhez, és kivel kóstoltatta volna a szegedi húsos, ha nem velem. Helyben, akkor frissen sütött kenyérrel.
A sült fokhagyma krémes és egészen édes, a titka is megvan: 2×25 perc 140 fokon, és nem kell sajnálni, amikor levágjuk a tetejét, hadd nyíljon ki szépen:
Nem kolbászkrém, Ilcsi-féle kozmetikumok, de azt mondták, végül is meg lehet enni, igazi növények vannak benne, nem holmi kivonatok:
Eljött az idő, hogy közelebb kerüljünk Széchenyi örökségéhez, ehhez egy OKTV-versenyes hangulatú tesztet kellett kitölteni. Közben a pultban álló, lovagiasan bókolgató urak elegánsan vezettek rá a válaszokra, és közben kibukott, Széchenyi kedvelte a hölgyeket, ezért is ajánlhatta nekik Hitel című művét. Merthogy akkoriban olyan nők éltek, mint Széchenyi felesége, Seilern Crescence, aki tíz gyereket szült, és azt mondják, még a hetedik után is jól nézett ki. Akkor vette el Széchenyi. A poroszos teszt arra mégis jó volt, hogy bárkiben megragadjon, akármi másra is költhette volna a vagyonát és az idejét, de az volt a mániája, hogy fontos közügyeket karolt fel.
Ő volt Seilern Crescence. A lecke fel van adva:
