Ők kóstolták meg azt a krémes, lágy és ízes finomságot, amit a Szamos Csokoládé Iskola nyári fagylaltkurzusán készítettünk. A Vörösmarty téri cukrászdában szűk körben álltunk neki, hogy összeüssük a csodát, összesen hárman voltunk a mestercukrászon kívül, így mindegyikünk egy-egy ízt keverhetett ki és tanulhatott meg.
Kicsit sok lett? Van megoldás!
Megilletődik az ember lánya, ha egy igazi, hamisítatlan mestercukrásszal találja szembe magát, aki 20 éve süti a legfinomabb süteményeket, ismeri a tökéletes tejszínhab titkát, és a legjobb fagylaltokat, csokoládékat képes elkészíteni. Először azt hittem, hogy a cukrászok is olyanok lehetnek, mint a cipészek, hogy lyukas a cipőjük, azaz tuti nem szeretik az édességet, mert hát egyfolytában körül vannak véve az édes ízekkel. Ám a mi kurzusunkat vezető Haraszti Andor kicsit sem tartozik ezek közé a szakemberek közé.
Még gyerekkorából, a nagymama sütője mellől hozza ezt a mérhetetlen szenvedélyt a cukrászkodás iránt, úgyhogy számára már gyerekkora óta nem is volt kérdés, hogy mi szeretne lenni: csakis cukrász. Amikor később félremértem a tejszínt és sokkal többet löttyintettem a keverékhez, mint az a receptben írva volt, nem egy szigorú mesterrel találtam magam szemben, aki megdorgált volna. Ehelyett a profik nyugalmával legyintett rá, és nevetve még egy vaníliarudat dobott bele a fagyiba.
Nekem egy ilyen mérleg kell! Vagy mégsem?
A receptekben, amiket a vanília-, csoki- és eperfagyiról kézhez kaptunk rögtön az elején, zavarba ejtően pontosan leírták, miből mennyit kell tenni a fagylaltba. Az én fagyim a vaníliafagyi volt, mert minden íznek megvolt a felelőse. Hirtelen nem is értettem a mértékegységeket, hiszen kilóban adták meg még a tejet is, én meg lázasan igyekeztem a fejemben előhívni a régi matekórákat, leginkább az átváltós részeket.
Ezt végül megúsztam, mert a hozzávalókat egy zseniális mérlegen mértük ki, rögtön mondtam is, hogy nekem ilyen kell, majd mikor megtudtam az árát, megállapítottam, hogy “jó ötlet, de elvetjük”. Minden hozzávalót külön mért nekem, minden összetevő után le lehetett nullázni és mérni a következőt hozzá úgy, hogy az előző is benne maradt a tálban. Így igazából teljesen indokolatlanul ment több tejszín a fagyimba, mint kellett volna. Tejszín, cukor, tej, vaníliarúd, fahéj, vaj, vanilincukor, tojássárgája, pici só – mindezt jól össze kellett kavarni, felfőzni, de szigorúan csak 60 fokig.
Viccesen festhettem, ahogyan bénáztam az egyik kezemmel a hőmérőt lógatva a lábosba, míg a másikkal kézi habverővel próbáltam simára keverni a hozzávalókat. A felforralás után jeges fürdőbe tettük a lábost, hogy a vaj kicsapódjon, és majd utána jól habosra tudjuk keverni. Eközben már el is kezdte a kurzus másik résztvevője az eperfagyit. Azért pont az eper következett, mint kiderült, mert a fagyigépben mindig a legvilágosabbtól kell haladni a legsötétebb fagyi felé, így a vanília után már a lehűtött eperkeveréket kellett belezuttyantanunk a gépbe.
Gondolnád, hogy nem is olyan nagy ördöngösség a legfinomabb fagyit elkészíteni? Pedig igaz, és ezt az állításomat három gyerek és egy férfiember is alátámaszthatja.
Ha hármat tudsz, mindent tudsz
Vanília-, csoki- és eperfagyi készült, mint megtudtam, ez a három az alap, amiből aztán bármit bármivé varázsolhatunk. Ha ezt a háromfélét el tudjuk készíteni, akkor mindent el tudunk készíteni. Épp csak a cukormennyiséget kell növelni benne és a gyümölcsöt cserélni, ha citromfagyi lesz és nem eper, egyébként a recept ugyanaz hozzá. A legjobb benne az, hogy teljesen logikus, ahogyan a hozzávalókkal játszunk, hiszen ha több a keserű, legyen az keserűcsoki vagy citrom, akkor több tejszín és cukor is legyen, ugyebár.
A vaníliás keverékem közben kihűlt, ráereszthettem a botmixert, amivel úgy 5 percig teljesen homogénné kevertem. Ezután pedig már nem maradt más hátra, csak a fagyigép. Amivel mi dolgoztunk, azt nem az ipari mennyiségekre találták ki, de azért pont akkora és annyiba is kerül, hogy házi használatra nem igazán alkalmas. Létezik házi kistestvére, ami az információim szerint 10-12 ezer forintért már beszerezhető, el is fér a konyhában, és ugyanilyen jól kavarja a nyári kedvencünket.
A gép ugyanis ennyit csinál: kavar, hűt és habosít közben. Majd miután már eleget kavart és hűtött és habosított, egy kis nyíláson át kiereszthetjük belőle a készterméket. Persze megkérdeztem, hogy fagyigép nélkül mit tehetünk az otthoni fagyikészítésért, de sajnos azt a választ kaptam, hogy leginkább semmit, mert megfelelő masina nélkül nem lesz ilyen krémes és könnyű a fagyimasszám. Az utóbbi 4-5 évben viszont egyre többen ruháztak be olcsó fagyigépbe, ahol egy egész család pusztítja nyáron a fagyit, ott megéri. Én még nem tervezek efféle kiadást, de teljesen így sincs veszve minden: a sorbethez még gép sem kell.