A kukoricacső darabja pedig nem túl sok, forintosítva. Mondhatni, ha meg-megállunk a főutak melletti zöldséges pavilonoknál, akkor általában nagyon olcsón jutunk finom, friss kukoricacsőhöz és dinnyéhez. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. A nagyon olcsó jelenleg azt jelenti, hogy a kukoricának kb. 30 Ft körül van csöve, a dinnyének meg 70 Ft körüli a kilós ára. Nem túl sok, ha beleszámítjuk, hogy pár száz forintocskából egy egész napra jól tudunk lakni. Igaz, nincs benne rántott hús, pörkölt, gulyásleves, csak “üres szénhidrát”, de rostban és vízben gazdag táplálék, ami azért időnként nem árt. A bélrendszerünknek főleg.
Hogyan is csináljuk? A dinnyét figyelni kell nagyon. Nem mindegy, mennyire kong, mennyire mély, illetve magas a hangja. A hozzáértők esküsznek rá, hogy a kocsányát is figyelni kell, mennyire friss a szedés, valamint a kongás hangját figyelik. Na meg hogy szép, sötétzöld legyen a dinnye héja. Félig-meddig köztudott, hogy a legjobb dinnye Békés megyében terem.
A főtt kukoricának az alapja a kukoricacső. Azt kell figyelni, hogy amikor lehúzzuk róla a zöld, külső leveleket, akkor az alóluk előbukkanó kukoricaszemek ne legyenek sérültek, hanem halvány aranysárgák legyenek (azért írom halványnak, hogy ne sötét narancssárgát keressünk, mert az már öreg). Ja, és még valami fontos: ami a kukorica végén van, az a sok-sok szőrszál, na az ne legyen barna, fekete, legalábbis a második-harmadik csuhédarab után ne. Mert ez már szintén a leszedett kukorica öregségére utal. Ez pedig ízesítés szükségességét vonja maga után, hogy ehető legyen.
Recept a Bopci blogon!