“A Jótékonysági Fagylaltgyárat tavaly indítottuk útjára néhány barátommal, akik hozzám hasonlóan fontosnak tartották felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a rászorulóknak nemcsak a téli (főként a karácsonyi) időszakban van szükségük a segítségre, hanem egész évben – magyarázza Kovács Péter ötletgazda, akit a reklámszakmában “Éskovács Péterként” ismernek. Tavaly körülbelül 1 millió forintot sikerült összegyűjteniük. – Ebből az összegből száz gyermek, és azok szülei üdültek néhány napot Balatonlellén. A balatoni születésű gyerekeknek pedig idén a pénz egyik feléből színházjegyeket veszünk, és elvisszük őket a Budapesti Nyári Fesztiválra. A budapesti gyerekek és a szüleik – csakúgy, mint tavaly – idén is a Balaton mellett töltenek majd el néhány napot.”
Ingyen osztanak fagylaltot a rászorulóknak? Vagy épp a rászorulókat támogatják a fagylaltgombócokból befolyt összegből? – leginkább ezek a dolgok szoktak a fejemben cikázni, akárhányszor meglátom a – legalábbis szerintem – Jancsi és Juliska mesébe illő színes bódét: Jótékonysági Fagylaltgyár.
Hát ez valami szuper, hogy vannak olyan emberek, akik ilyen magas szintre emelik a napi jó cselekedeteik számát, és elszántan küzdenek azért, hogy évről évre minél több embernek tudjanak segíteni egyszerűen azáltal, hogy fagylaltot árulnak. Ráadásul mindenki annyi gombócot vesz, amennyit akar, vagy amennyit épp meg tud engedni magának, az pedig már tényleg csak plusz, hogy – sok segélyszervezet munkásaival ellentétben – az itt dolgozók akkor sem szórnak villámokat a szemükkel, ha az ember csak a kíváncsiságtól vezérelve téved oda, nem pedig azért, hogy segítsen. Kovács Pétertől végezetül azt is megtudtam, hogy Budapesten kívül még Sárváron és Balatonlellén van hasonló fagylaltos, így aki érez magában késztetést, és szeretne segíteni, annak ezekben a városokban kell keresnie a piros-fehér bódékat.