A nagy sztárséfteszt – Gordon Ramsay goromba babos csirkéje

Kun Gabi | 2014. Október 08.
Gordon Ramsay olyan, mint egy megvadult kakas. Hirtelen ez jutott róla eszembe, ahogy a műsoraiba belenézve percenként ordítás és káromkodás fogadott. Borzalmas természete mellett azonban zseniális séf, akinek muszáj kipróbálni a receptjeit. Lássuk, hogyan állja meg a helyét egy hétköznapi háziasszony konyhájában a babbal töltött csirkéje!

Mielőtt a receptbe belevágnánk, ismerjük meg kicsit jobban a séfet. Ramsay-nek a műsorai alapján pusztán az is lehetne a küldetése, hogy káromkodva küldjön el mindenkit az anyukájába, legyen az lecsúszott étteremtulajdonos, vagy szakácskarrierre vágyó tanuló. Azonban ha kicsit utánaolvasunk, rájöhetünk, hogy nem véletlenül lett ilyen tüskés a séf, amilyen. Ő az, aki olyan mélyről érkezett, hogy tőle kicsit sem sajnáljuk a sikert, hanem inkább csak az idegeit féltjük.

Nyomorból a legjobbak közé

A sanyarú gyerekkor enyhe jelző arra, amit neki kellett átélnie a hetvenes években. Az egykor sportoló, alkoholista apa verte és nyíltan csalta az édesanyját, miközben szükséglakások sorát járták végig. Már ennyivel maximálisan megolvasztotta a szívem, és teljes mértékben megbocsátottam neki minden káromkodást és gorombaságot.

Miután pedig még azt is megtudtam, hogy első mestere, Marco Pierre White, aki mellett végül elindult a profi séfek világa felé, a gorombaságáról volt híres, sőt, maga Gordon is azért hagyta ott végül a közös munkát vele, mert elege lett a megaláztatásból, még inkább mindent értek. Az, hogy ilyen mélyről jutott a világ legjobb séfjei közé, számtalan Michelin-csillaggal kitüntetve, szerintem olyan teljesítmény, ami előtt meg kell lengetni a kalapunkat.

A bab és a csirke esete

Olyan receptet szerettem volna kipróbálni tőle, amit könnyen el tudok készíteni, lehetőleg egy óránál nem kell többet vesződni és még meg is eszi az egész család. A babbal töltött csirke igazi főnyereménynek bizonyult, már csak azért is, mert a babról nekem mindig Bud Spencer jut eszembe, akitől megvidámodik a szívem és mosolyogva állok neki főzni.

Persze az sem mellékes, hogy épp a nagy Ramsay-küldetés előtt kaptam anyukámtól egészben egy tanyasi csirkét, amivel már épp kezdeni akartam valamit. Így összekötöttem a kellemest a hasznossal, Ramsay pedig szerintem direkt rám gondolva találta ki ezt a töltött csirke receptjét.

Kolbásszal, babbal töltött csirke

Hozzávalók:

Szóval így kellene kinéznie (Fotó: cherryonmysundae.com)

Az elkészítéséhez kell nekünk némi zene, ami feldob és arcon pörgünk tőle minimum.

Először veselkedjünk neki a tölteléknek: kolbászt darabolunk, bedobjuk a serpenyőbe, megpirítjuk és a szaftjába tesszük az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Mehet hozzá a kakukkfű is, só, bors, majd stahlosan hozzázuttyantjuk a babot és a szárított paradicsomot. Épp csak össze kell rottyantani, és már félre is húzhatjuk a tűzről.

Ezután a csirkét fogjuk, jól besózzuk és borsozzuk a belsejét. A tapasztalat az, hogy nincs az a sómennyiség, ami elég lenne. Majd fogjuk, feje tetejére állítjuk a csirkét és beletöltjük a babot. Vagyis csak egy részét, nem fog beleférni az egész, de semmi gond, majd köretként megesszük a maradékot úgyis. A töltés után egy egész citrommal eldugaszoljuk a nyílást és hústűvel bebiztosítjuk. Meglocsoljuk az egész csirkét olajjal, bedörzsöljük, sőt masszírozzuk sóval, borssal, és jó sok pirospaprikával.

Választunk egy szép magas falú jénait – esetemben ez a nagy tepsi volt -, a 4 deci bort és a 2 deci vizet beleöntjük, teszünk még hozzá kakukkfüvet és mehet bele a csirke. Lefedjük alufóliával és betoljuk a sütőbe, hogy 1 órát süljön 180 fokon. Egy óra múlva levesszük a fóliát és még pirítjuk 30 percig.

Már majdnem kész vagyunk, csak annyi van hátra, hogy kiszedjük a tölteléket a csirkéből és összerottyantsuk a maradék babbal, amihez hozzácsavarjuk a megsült citromot is. Kész is van a főfogás. Egy salátát még azért dobjunk össze hozzá persze, az egészség jegyében. De előtte még nézzük meg a videót erről a remek receptről, Gordon előadásában:

A salátához kell:

A balzsamecetet és az olajat összekavarjuk, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a lereszelt fokhagymát és ebbe az alapba forgatjuk a salátát. Máris tálalhatjuk a csirkét babostul, kolbászostul, salátástul.

A miénk ilyen lett, a pirulást még gyakorolnia kell a tanyasi csirkének

Gordonnal barátok lettünk

Mindent egybevéve, Gordon a múltjával együtt, a kakaskodással és az őszinte káromkodásfolyamaival az egyik kedvencemmé vált. Az étel tökéletes lett, csak kevés. Rájöttem, hogy az egész csirke egy négytagú családnak nem jó választás, mert az első az, hogy összevesznek a combokon, utána pedig a mellehúsán. De ez persze nem a recept hibája, csak a gyerekeim nem tanultak meg osztozni normálisan. 

Exit mobile version