“Emlékszem, alig vártam, hogy valakinek a környezetemben végre szülinapja legyen – meséli mosolyogva Kriszti, vagy ahogyan mindenki szólítja, Kricky. – Már hetekkel a nagy alkalom előtt elkezdtem tervezni, milyen legyen a torta.”
Apósától kapott szárnyra
A harmincas évei elején járó anyukának azóta is elég egy kis marcipán ahhoz, hogy lázba jöjjön: gyúr, színez, formáz, az édes anyag a kezei alatt valami egészen fantasztikus formát ölt. Sütireceptekkel Dunát lehet rekeszteni, de azt, hogy hogyan lehet igazi tortaremekeket készíteni, már nehezebben sikerült kiderítenie. Hosszasan bújta az internet külföldi oldalait, onnan igyekezett ellesni trükköket. Hamarosan az egész rokonság látta, hogy Krickynél az édes kézműveskedés több puszta hobbinál. Apósától ekkor egy konyhai festékszórót kapott karácsonyra.
“Majd kiugrottam a bőrömből örömömben, amikor megláttam. Végre különleges dekorációkat is alkothattam! Ekkoriban a család már nem bírt annyi desszertet megenni, amennyit készítettem. Ezért kezdtem el blogolni, ahol megmutattam a sütiket, és leírtam az egyes díszítési módok, technikák folyamatait.” Az anyuka legnagyobb döbbenetére rengetegen kezdtek érdeklődni internetes naplója iránt, ami további tanulásra és munkára ösztönözte őt. Miután megszerezte a cukrászképesítést, már pontosan tudta, hogy megtalálta élete hivatását.
Sikerein felbuzdulva Kricky már elég elszántságot érzett magában ahhoz, hogy versenyeken is induljon.
Megüresedett egy hely
Először egy internetes megmérettetésre küldte be az egyik remekművéről készült fotót – toronymagasan nyert vele. Azután egy tatai versenyre nevezett, itt mutatta be először azt a stílust, ami később nemzetközi elismertséget szerzett neki. “Realisztikus ételszobrokat készítettem – magyarázza az asszony. – Egy reggelizőasztalt álmodtam meg, méret- és élethűen cukormasszából. Az újságtól a terítőig minden ehető volt. Az aranyérem végképp megerősített abban, hogy jó úton járok.”
Kricky tavaly indulni szeretett volna a Kulináris Világbajnokságon. Ám amikor jelentkezni akart, rájött, hogy lejárt a határidő. Annyira bántotta a dolog, hogy írt egy levelet, amelyben megkérte a szervezőket, vegyék őt fel a várólistára. Egy órával később megérkezett a válasz: egy hely megüresedett, így szeretettel várják őt Luxemburgban. A szíve majd kiugrott a helyéről, érezte, hatalmas lehetőséget kapott az élettől. Már csak a család beleegyezése kellett.
“A férjem elé álltam, és azt kérdeztem, mit szólna, ha pár hét múlva útra kelnénk – mondjuk Luxemburgba, hogy részt vehessek a világbajnokságon – mesélte Kricky. – Zsolt szerencsére egy percig sem habozott, azonnal igent mondott.”
Turpissága aranyat ért
Az események felgyorsultak: mindössze három hete volt arra, hogy elkészítse a versenymunkáját. Mivel némelyik cukormassza száradási ideje akár egy hét is lehet, az asszony sokszor hajnalig alkotott, nehogy kifusson az időből. A férje ezalatt mérnöki pontossággal megtervezte és kivitelezte azokat a dobozokat, amelyekben biztonságosan lehetett szállítani a törékeny műalkotásokat. Egy szép őszi napon aztán Kricky Zsolttal és a 12 cukorszoborral megpakolt dobozzal elindult, hogy közel 2000 másik versenyzővel együtt megmutassa, mire képes.
A művészi alkotásokat felvonultató Artisztika kategóriába nevezett be, pályamunkája egy tányér húsleves és annak hozzávalói, mindez persze cukorból megformázva. A szokatlan ötlet nagy sikert aratott. “Emlékszem, figyeltem, milyen döbbenten nézték a munkámat, hiszen ki számít egy cukrászversenyen húslevesre? A zsűritagoknak is másodpercekig tartott, mire rájöttek a turpisságra” – idézte fel Kricky. Nem meglepő az aranyérme, melynek révén a világ nagyot fordult vele: elismert cukrász lett. A kis család azonban most is a csendes és békés Komáromban él.
“Mondhatnám, hogy minden álmom teljesült, de ha így lenne, bizony unalmas évek várnának rám. Inkább tovább álmodom az életemet: szeretnék majd egy saját kis cukrászműhelyt. És mindennél jobban vágyom rá, hogy az én fiaimnak legyen a legszebb szülinapi tortájuk a világon – hiszen végül is nekik köszönhetem ezt az egészet!”
Kricky két fia, a 8 éves Dávid és 6 éves Balu kapitány egyértelműen édesanyjuk cukrászművészete mellett teszi le a voksot. A szülinapi tortáikra természetesen konkrét megrendelést adnak le. Tudják, bármit kérnek, anyukájuk meg tudja valósítani. “Legutóbb a kedvenc számítógépes játékuk világát alkottam meg, melynek tervezésében ők is aktívan kivették a részüket” – mesélte büszkén Kricky, aki elárulta, tortacsodák ide vagy oda: a fiai kedvence a túróval és tejszínnel elkevert tejbegrízkrém.
|
A cikk a Meglepetés magazinban jelent meg. Érdekességek az aktuális számból: – Megtaláltuk Adrien Brody anyukáját |