Retró receptek: a Planétás-kártyák

nlc | 2016. Április 13.
Hol voltak még a gasztroblogok és az internet a 80-as években?! És hol voltak még az óriási könyváruházak komplett szakácskönyvosztállyal, ahol csak vegetáriánus könyvekből megtelik két polc, és amelynek választéka szinte hétről hétre bővül? Ekkora receptválaszték régen nem volt, de azért voltak üdítő újdonságok, melyeket a mai napig szívesen használunk.

Ma már szinte nincs olyan napilap vagy magazin, amiben ne lenne legalább egy recept, az internet tele van jobbnál jobb receptgyűjtő oldalakkal és gasztroblogokkal, megosztjuk saját receptjeinket és fotóinkat a Facebookon, az Instagramon és a Pinteresten, tematikus csatornákon naponta receptek százait osztják meg ismert és kevésbé ismert tévészakácsok, és akkor a milliónyi szakácskönyvről még nem is beszéltünk. Csak az nem talál inspirációt és receptet a sütés-főzéshez, aki nem akar. De nem volt ez mindig így. 

fotó: vatera

Azt már megnéztük, milyen volt a sarokülőkkel, lambériázott fallal és pilleszékekkel színesített retró konyha, átvettük azt is, hogy milyen (ma már) retró konyhai eszközöket használtak szüleink és nagyszüleink, így ideje körülnézni a könyvespolcon is. Elővettük a régi magazinokat, receptgyűjteményeket és szakácskönyveket, és kicsit átnéztük a 80-as és 90-es évek szakirodalmát. Lássuk, miből főztek szüleink, és milyen gyerekeknek szánt szakácskönyvekből próbáltuk elsajátítani az első lépéseket mi, a kazettás magnós generáció tagjai. Sorozatunk első részében a Planétás-kártyákat vettük elő.

Planétás kártyák

Akkoriban, amikor Barbie-babát és Legót csak külföldön vagy a “dollárboltban” lehetett venni, és amikor még nem volt minden utcasarkon hatalmas választékkal teletömött hipermarket, akkoriban imádtuk a külföldről kapott Piatnik játék- és a 3 cm vastag Quelle ruhakatalógust lapozgatni. Színesek voltak, különleges dolgokat lehetett találni bennük, olyasmiket, amiket konfekcióüzletekben és játékboltban nem tudtál bármikor leemelni a polcról. Rongyosra lapozgattuk őket, ábrándoztunk egy jó Capitalyról, vagy egy menő Ken babáról, és gyönyörködtünk a szebbnél szebb ruhákba öltözött NSZK-s modellekben. Hasonló élmény volt a Planétás receptkártyákkal játszani is. Nézegettük a finomságokat, sorba rendeztük őket, aztán jól megkevertük, újra sorba rendeztük, majd kiválogattuk a kedvenceinket, elolvastattuk a nevét és a hozzávalókat, és reméltük, hogy előbb-utóbb mi is mindent megkóstolhatunk majd. 

Legnagyobb kedvencem ez a szederparfé volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi az, de nagyon tetszett. Annyiszor átnéztük, hogy egy idő után már kívülről is tudtam, mi kell hozzá, pedig nemhogy parfét, de még szedret sem láttam akkoriban, fogalmam sem volt, milyen lehet ez a desszert. Nagyon arisztokratikus  – vagy ahogy 5-6 évesen valószínűleg gondoltam – gazdag dolognak tűnt: csak néztem, és ábrándoztam, mi lehet az. A hozzávalók is csak erősítették bennem ezt az érzést. Cherry brandy, te jó ég! Ez a desszert volt maga volt a luxus. El sem tudtam képzelni, hogy egy hozzám hasonló közönséges földi halandó is képes lehet egy parfé elkészítésére. Később persze kiderült, hogy igen, én is képes vagyok rá, de addigra már a Coco Jumbo is kiment a divatból, szóval el kellett telnie jó pár évnek, mire rájöttem, hogy ez a gyerekkori kedvenc nem is olyan egzotikus, mint gyerekként hittem. 

Hogy mi a Planétás? Egy komplett receptgyűjtemény, amit 1984-ben adott ki a Mezőgazdasági Kiadó – Planétás Vgmk (!). A háztartástan kategóriába sorolt gyűjtemény ma már csak antikváriumokban kapható, már ha egyáltalán, mert akinek van, nem szívesen válik meg tőle. Több, mint 1200 kártyából állt a sorozat (ebből egy mai receptes magazinnak legalább egy évig elegendő tartalmat adna) de nem is csoda, hogy egymást követték a csomagok: tényleg nagy sikere volt, szinte minden háztartásban volt belőle pár darab.

Hogy mennyire jól ki volt találva, azt bizonyítja, hogy szinte minden fontos adat rajta volt, ami a mai modern recepteknél is szerepel: elkészítés ideje, nehézségi fok, receptkategória, sőt, még az egyes receptek energia-, fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma is! 

És hogy milyenek voltak a receptek? Nagyon jók! Vannak, akik a mai napig erre a sorozatra esküsznek, és komplett családi repertoár épül a Planétás-kártyák receptjeire. Saláták, salátaöntetek, gyümölcsétkek, gyümölcsitalok, sütemények, lekvárok, vendégváró finomságok, diétás ételek, tojásételek, palacsinták és még rengeteg jobbnál jobb receptcsoport olyan fotókkal, melyek valószínűleg a kor “food stylingjának” legjavát mutatják. 

Íme aktuális kedvencünk:

 

Búr kifli (Planétás recept)

Hozzávalók:

  • 1 doboz mirelit leveles tészta

Hozzávalók a töltelékhez:

  • 30 dkg cukor
  • 1 dl tej
  • 4 tojásfehérje
  • 10 dkg finomra darált dió
  • kevés porcukor
Kategóriadesszert
Elkészítési idő60 perc
Nehézségi szintkönnyű

Elkészítés

1. A felengedett tésztát lisztezett deszkán kinyújtom, és 10×12 cm-es darabokra vágom.

2. A darált diót összekeverem a cukorral, majd forró tejjel leöntöm, és hagyom kihűlni. Közben a tojásfehérjéből kemény habot verek, és a kihűlt dióval lazán összekeverem.

3. A tölteléket nyomózsákba töltöm, a tésztanégyszögekre nyomok belőle, majd kifli alakúra feltekerem.

4. A kifliket tojással megkenem, és forró (kb. 200 fokos) sütőben megsütöm.

5. Díszítésül porcukrot szórok a tetejére.

 

Még több retró az NLCafén:

Exit mobile version