Watson egy önfejlesztő rendszer, amely képes értelmezni a természetes beszédet, és az ilyen módon feltett kérdésekre hasonló választ adni. Fejlesztése 2005-ben kezdődött, nyolc évvel azután, hogy a szintén az IBM által fejlesztett Deep Blue nevű számítógép legyőzte Garri Kaszparov sakknagymestert.
A gép, amely az IBM első vezérigazgatójának, Thomas J. Watsonnak a nevét viseli, arról vált világszerte ismertté, hogy 2011-ben megnyerte a népszerű amerikai televíziós vetélkedőt, a Jeopardyt. Ehhez mintegy négy terabyte-nyi rendszerezett és rendszerezetlen információhoz fért hozzá, többek között a Wikipedia teljes adatbázisához is.
“Watson egy kognitív rendszer, az ilyen kognitív számítógépek pedig meghatározóak lesznek az előttünk álló időszakban – mondta Sepp Norbert, az IBM Magyarország Watson-szakértője. – Fontos, hogy egy ilyen rendszer nem váltja ki az ember képességeit, hanem kiegészíti azokat, épp azokon a területeken, ahol mi nem teljesítünk olyan jól.” Ilyen például az információk kinyerése és a köztük fennálló kapcsolati minták észlelése is.
Az így felépülő rendszerek óriási segítséget nyújthatnak, elsősorban olyan területeken, ahol hatalmas tudásbázissal kell dolgozni. Példaként említhetjük a gyógyászatot, míg ugyanis egy orvos korábbi tanulmányaira támaszkodva tudja, hogy egy adott betegségnek mik a tünetei és milyen kezeléssel lehet meggyógyítani, addig Watson azonnal képes feldolgozni a legfrissebb, akár több tízezer páciensen elvégzett vizsgálatok, kísérletek eredményeit, értelmezni azokat, majd az adott páciensre vetítve meghatározni a legjobb kezelési módszert, figyelembe véve a beteg korábbi kórtörténetét, esetleges gyógyszerérzékenységét és hasonlókat.
Hogy kerül a számítógép a konyhába?
Watson képességei azonban nem korlátozódnak egy-egy területre, ugyanis a megfelelő adatbázis meghatározásával adaptálható más szektorokra is, hiszen a döntési folyamat hasonlóan néz ki akkor is, ha gyógyszerekről, vagy ha éppen pénzügyi adatokról van szó. Ezeknél azonban egy fokkal kézzelfoghatóbb a főzés és a gasztronómia, az IBM pedig éppen ezt a területet használja fel Watson képességeinek demonstrálására. Az így létrejött rendszert Chef Watsonnak hívják, és mint rövidesen látható lesz, az elnevezés nem túlzás, tényleg mesterszakácsokhoz hasonló kreációkat képes összeállítani.
“Két évvel ezelőtt találkoztunk Watsonnal, akkor még picit kezdetleges volt a rendszer, de már akkor is nagyon futurisztikusnak tűnt, és tessék, ma már bárki számára elérhető” – mondta a Street Kitchenben összegyűlt újságíróknak Havas Dóra gasztroblogger, aki már 2014-ben próbára tehette Chef Watsont.
Ne gondoljuk, hogy egy futurisztikus robotgépről van szó, amely külső beavatkozás nélkül hámoz, szeletel, főz és süt, ilyenről – egyelőre – még nincs szó. Az IBM 2012-ben partnerséget kezdeményezett az Institute for Culinary Education (ICE) nevű szervezettel, akik vállalták, hogy megtanítják Watsont főzni, és megnézik, mennyire produkál használható eredményeket a rendszer. Ehhez hatalmas receptadatbázisra “engedték rá” Watsont, emellett pedig számos olyan információval is ellátták, mint az egyes hozzávalók kémiai háttere, a főzési folyamatok során fellépő fizikai és kémiai változások és hasonlók.
Watson ezeket az összefüggéseket feltérképezve ezek után képessé vált arra, hogy a hozzávalókat összeválogatva – és meglévő recepteket alapul véve – új kombinációkat hozzon létre. Ezek pedig nem véletlenszerűen összepacsmagolt szörnyszülöttek, hanem ízletes, sokszor pedig meglepő ételkreációk.
“Félig tudományos, félig művészi megközelítésre volt szükség – magyarázta Sepp Norbert. – A szabályszerűségek és a különböző kémiai-fizikai ismeretek mellett az is fontos volt, hogy Watson megértse, melyik ízeket, ízkombinációkat szeretik általában az emberek. Itt jön be a képbe a hedonikus pszichofizika, vagyis annak a tudománya, hogy ha az embert különféle hatások érik, az milyen érzéseket, észleleteket kelt bennünk. Például egy átlagember nem igazán tud különbséget tenni egy tömörítetlen hangfájl és egy mp3 között, ezért lehet most rengeteg zene például a telefonunkon. A hedonikus rész pedig arra vonatkozik, hogy mikor tekinti az ember szubjektíven kellemesnek az érzeteket. Watson ennek segítségével képes megállapítani, hogy a receptekben felhasznált hozzávalók milyen vegyülethalmazt eredményeznek, és hogy a hedonikus pszichofizika szerint ez mennyire lesz kellemes vagy újdonságértékű az ember számára.”
Az eredményeket először a világ egyik legnagyobb technológiai szakkiállításán, a 2014-es SXSW-n kóstolhatták meg az érdeklődők, egy erre a célra létrehozott food truckból, vagyis mozgó büféből.
A kreativitás mint a gépek egyik utolsó korlátja
“Amire Watson azt mondta, hogy finom lesz, az a közönség 80 százalékának valóban ízlett is – tette hozzá Sepp Norbert. – A XXI. század elejéig úgy gondoltuk, hogy egy gép nem lehet alkalmas a kreativitásra, vagyis arra, hogy meglévő elemek újszerű összekapcsolása – divergens gondolkodás – révén új és értékes dolgokat hozzon létre. Léteztek olyan gépek, amelyek verset írtak vagy zeneműveket generáltak, ezek azonban nem egészen olyanok, mint az emberi alkotások.” Watson receptjei pedig pontosan ezt tudják: meglepőek, sőt akár merészek, de egy pillanatig sem tűnik úgy, mintha egy félig okos gép által összetákolt valamiről lenne szó, sokkal inkább egy kísérletező kedvű mesterszakács kreációiról.
“Egyelőre nem félek, hogy Watson elvenné a munkámat, de tény, hogy sokszor olyan ötletei vannak, amikre soha nem gondoltam volna – mondta Havas Dóra. – Például egy olyan receptben, amibe itt Európában citromlevet vagy ecetet tennénk, Watson mangót javasolt hozzávalónak. Miután belegondoltam, logikusnak tűnt, és nagyon finom is lett a végeredmény, de sosem jutott volna eszembe ez a megközelítés.”
2015 elején jelent meg meg a Cognitive Cooking with Chef Watson című szakácskönyv, amelynek minden receptjét Watson állította össze. 2015 júniusától pedig online is elérhető az IBM Chef Watson nevű oldal, ahol bárki próbára teheti a kognitív rendszert.
A weboldalra belépve megadhatunk 1-4 hozzávalót, Watson pedig az ízek harmóniájára ügyelve javasol további hozzávalókat, illetve ezek alapján recepteket. A lehetőségek tárháza csaknem végtelen, ugyanis különböző kategóriák – főétel, reggeli, kóser, halal, laktóz- vagy gluténérzékenyek számára fogyasztható stb. – alapján csűrhetjük-csavarhatjuk a különböző recepteket. Watson pedig ontja magából a javaslatokat. Az egyik legjobb felhasználási módja, ha megadjuk, hogy milyen hozzávalóink vannak otthon, és miket lehet ebből kihozni. Watson ráadásul arra is ügyel, hogy az egyes hozzávalók lecserélhetőek legyenek, ezért alternatívákat is javasol, ha valami nem volna kéznél. A recepteknél egy kördiagram segítségével azt is megmutatja, hogy mekkora a “szinergia” az egyes hozzávalók között, vagyis hogy mennyire harmonizálnak az ízek egymással.
Persze egy-egy apróbb baki még be-becsúszik. Amikor kipróbáltam a weboldal ajánlórendszerét, két-három próbálkozás után kaptam az alábbi javaslatot, amely fehér borból, málnából, csokoládéból és füstölt lazacból készült ételeket próbált ajánlani. Bár elképzelhető, hogy ebből valami jó is kijöhet, első hallásra ugyancsak bizarr kombinációról van szó.
“Régen sokkal többet hibázott a rendszer, de elképesztő mértékben fejlődik – árulta el Havas Dóra. – Most már az esetek 90 százalékában izgalmas és jó recepteket javasol, de azért még kell az emberi szem, hogy olyan étel készüljön, ami valóban finom lesz. De egy csomó jó ötletet kaptam már tőle, például a mai menüben szereplő, a gulyás hozzávalóiból készült húsgombócra sosem gondoltam volna. De már a gyerekeimen is kipróbáltam, és imádják.”
Kultúrák találkozása a processzorban
Ezek után már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyenek azok az ételek, amelyeket egy intelligens rendszer alkotott. Az előétel török bruschetta volt, amely az olasz, a közel-keleti és a távol-keleti ízeket egyesíti. A pirított kenyérszeletekre így került padlizsánkrém, reszelt répa és parmezán sajt, oregánó, bazsalikom és távol-keleti fűszerek. Az eredmény inkább ízes padlizsánkrémre emlékeztet, mint a paradicsomos-bazsalikomos olasz változatra, de tagadhatatlan, hogy nagyon finom.
A főétel ennél is különlegesebb, amelyet az IBM május végi budapesti Business Connect nevű rendezvényére alkotott meg Chef Watson és Havas Dóra. A feladat annyi volt, hogy a régió hat országának ízeit sűrítse egyetlen ételbe a kognitív gép, és ezt sikerrel teljesítette is. Közép-európai polenta sült zöldségekkel és darált marharaguval – ez lett végül az ételköltemény neve, amelyben a padlizsántól a fetával dúsított polentán – vagy puliszkán – át a gulyásleves ízeit idéző húsgolyóig valóban megtalálható a térség jellegzetes ízeinek egész sora.
A végeredmény pedig egy laktató, mégis könnyű étel, kellemesen szokatlan textúrákkal és ízkombinációkkal. Nincsenek durván kilógó, oda nem illő ízek, tényleg olyan, mintha egy elegáns fine dining étteremben találkoznánk a szakács legújabb kreációjával.
A Chef Watson weboldal mellett a vállalkozó kedvű felhasználók az okostelefonjukra letölthetik a “kistestvért”, a Chef Watson Twist nevű alkalmazást is, amellyel újszerű koktélokhoz kaphatnak inspirációt, a kiinduló alapoktól kezdve a különböző hangulatokhoz – vagy épp hasogató másnaphoz – passzoló ötletekkel.
Ha a jövő ilyen, én már nagyon várom az első Michelin-csillagos éttermet, amelynek séfje maga Watson, vagy egy most még nem létező mesterséges intelligencia lesz.
További cikkek mesterséges intelligenciáról, robotokról az NLCafén:
- A robotok tényleg elveszik a munkánkat?
- Kajafotók alapján számolja a kalóriákat a Google új fejlesztése
- 2016 a haverkodó robotok és a virtuális valóság éve lesz