Itt kezdődik a mese, a göcseji dombok között, Nagykanizsától északnyugatra, Bázakerettyén.
Tényleg, mint a mesében, pár lépés a kisvasút.
Az ország legnagyobb éttermi fűszerkertjében 500 tő izgalmas fűszernövény várja, hogy az ételbe kerüljön.
A Bonne Chance étterem végtelenül kedves kutyája, Portás Úr szemérmetlenül élvezi a napsütést.
A színes konyhakerti fűszerkertben van például sztívia is, viccesebb nevén jázminpakóca, amit az indiánok már évszázadokkal ezelőtt használták édesítőszerként, de sebek gyógyítására, bőrbetegségek kezelésére is; Európában csak a 2. világháború után fellépő cukorhiány miatt terjedt el.
És így mutat a a bazsalikom a tányéromon: zöldfűszerleves az illatos bazsalikom mellett snidlingből, petrezselyemből és korianderből.
Megtudod a fűszerkertről, hogy van benne vérsóska, és nyilván azonnal látni akarod. Jobbra fent, a bordó erezetével:
Az erdő szélén lapul a borsikafű, a turbolya és a muskotályzsálya is. A turbolyát egyébként édes petrezselyemnek is hívják, mert kicsit ánizsos, édeskés az íze.
És még több izgalmas fűszer a tányéromon: petrezselymes-snidlingles édes túró, és eggyel lejjebb tökmagolajos-zöldfűszeres malactekercs.
Menjünk vissza a fűszerkertbe, ahol ártatlanul várja a sorsát a zsálya.
És akkor egy kis malac kakukkfűbundában:
Ilyen egy fűszerlépcső:
Néhány simivel búcsúzom a jó szívű Szuszitól, a kis uszkártól, aki Portás Úrral együtt – mindketten menhelyről örökbefogadott kutyák – itt, Bázakerettyén a kutyák földi ‘mindigvanfinomfalat’ Paradicsomába került.
A fotókat Pintér Árpád készítette.