Paleontológusból sommelier
David Schwimmert nem kell bemutatnunk: a Jóbarátok-generációnak legalábbis biztos, hogy nem. Ross Geller, Rachel Rossa, Monica testvére, a nyurga srác, aki miatt milliók jegyezték meg egy életre, hogy mi az a paleontológus, és aki nem volt ugyan kifejezetten helyes, de mégis nagyon szerethető és a maga módján vicces alakja volt a sorozatnak. Igen, az a Ross Geller 12 évvel a Jóbarátok befejezése után most újabb tévés szerepet vállalt. Eljátszotta előbb OJ Simpson védőügyvédjét az American Crime Story-sorozatban, majd elvállalta a Feed the beast című vadonatúj éttermes sorozat egyik főszerepét.
Amerikában múlt héten indult a sorozat, melyben David Schwimmer egy sommelier-t alakít, vagyis borszakértőt, aki legjobb barátjával Bronxban nyit éttermet, így próbálva kikászálódni a felesége halálát követő depresszióból és alkoholproblémáiból. Amennyire az előzetesekből látni lehet, a sok szép étel és finom bor mellett a bronxi bűnbandákkal is lesz bőven gondjuk – a történet tehát nem egy idilli sikersztori, de biztos, hogy érdekes lesz azoknak, akiket egy kicsit is érdekel, hogyan működik egy profi étterem, és azoknak is, akik arra kíváncsiak, milyen, amikor esetleg Ross David Schwimmer komoly szerepben bizonyít. Ráadásul a sorozatot az AMC csatorna jegyzi, neki köszönhetjük a The Walking Deadet és a Mad Ment is.
Egy éttermes sorozat kulisszatitkai
A sorozatban egy lerobbant raktárépületből alakítják ki (várhatóan az évad végére) a Thirios nevű görög éttermet, melynek profi berendezésében az amerikai Top Chef című szakácsverseny egyik győztese segíti a stábot. És bár az autentikus díszlet megépítése is nagyon fontos eleme a sorozatnak, a szakértő a színészek munkáját is segíti. Amikor például Jim Sturgess – a másik főszereplő –, a séf megkóstolt egy szószt, és forgatókönyv szerint azt mondta: “ez szinte orgazmikus”, akkor a profi séf gyorsan helyre tette, hogy ilyet ne mondjon, mert még egy átlagos séf sem beszél így a konyhában, nemhogy egy ilyen börtönviselt kemény drogos fickó, mint a sorozatbeli.
Természetesen a profi séf mellett food stylist is dolgozik a stábbal, az ő dolga, hogy az ételeket szépen elkészítse, tálalja. Az ételeket, melyek elkészítésében maga a színész is aktívan részt vesz. A séfet alakító Jim Sturgess megtanult főzni: a serpenyős dobálgatós trükktől a házi tészta készítésén keresztül a profi szeletelésig mindent elsajátított, amit tudott, és ha nem is olyan sebességgel, mint a profik, de mindent ő csinál a forgatáson. Na jó, majdnem mindent. Vannak azért olyan helyzetek, amikor olyan konyhatechnikai műveletet kell elvégezni, amit tényleg csak a profik tudnak (vagy amit annyira ügyetlenül csinál, hogy a profi séf nem bírja nézni), ilyenkor ugranak be a séfdublőrök. A színésznek ráadásul nemcsak főznie kell, hanem beszélnie is. Hogy mennyire nem egyszerű ez, azt akkor érezték igazán, amikor egy francia pirítós elkészítését 50-szer kellett felvenniük – és 50-szer kellett elkészítenie a színésznek, míg végül a szöveg is stimmelt, és az étel is pont akkor és pont úgy nézett ki, ahogy azt elképzelték.
Ross, vagyis David Schwimmer is megtette, amit tudott: félretette a paleontológus szaknyelvet, és sommelier-nek állt. Egy borszakértő segítségével megtanulta, hogy kell profi módon tartani a poharat, hogyan kell megszagolni, levegőztetni a bort, és a szaknyelvet is elsajátította. A borospincék berendezésétől kezdve, a megfelelő pohár használatán keresztül az apró csuklómozdulatokig mindent megtanult. Elmondása szerint nehezebb elsajátítani a borászati szaktudást, mint egy komplex személyiség érzelmi skáláját végigjátszani színészként, sokszor érezte úgy, hogy a már-már költőien precíz szóhasználat és tökéletes időzítés nélkül nem lehet hiteles sommelier. És bár a forgatás alatt vörös áfonya és szőlőlé keverékével helyettesítették a bort, volt olyan jelenet, amit olyan közelről vettek fel, hogy inkább ő maga hozott egy palack igazi bort, és azzal vették fel azt a snittet, hogy tényleg ne lehessen szakmailag belekötni. Szerencsére az a pici kóstoló nem ártott meg neki, de a forgatás többi részében a békesség kedvéért kerülik a valódi bor használatát. És így legalább egy próbakóstolás során is kiszúrta a gyümölcslevet a borok között (1:40-nél kezdődik a kóstolás):
Fotogén ételek előnyben
Ma már nehezebb becsapni a nézőt és az olvasót, de azért még most is sok olyan ételfotó van, amelynek elkészítésében kisebb-nagyobb trükköket vetnek be: a tökéletesen egyenesen álló hamburger, amelyet hátulról gyufaszálakból épített állványzat tart, és a hajlakktól fényes zsemle jó példái a food styling illúzióinak – és akkor még csak a fotókról beszéltünk. Hogy az ételek mitől fognak filmen is jól mutatni, az megint egy másik műfaj. A néző ugyanis csak pár pillanatig látja az ételt, annyi idő alatt kell elérni a kívánt hatást egy szép és szépen tálalt étellel. A sorozatban például készül egy bárányragu, ami food styling szempontból maga a rémálom: szépen tálalni egy fotó kedvéért még talán lehet is, de egy 2 másodperces snittben csak valami pépnek tűnik, ami se nem szép, se nem étvágygerjesztő. Ehhez képest egy szépen felszeletelt hal mutatós tud lenni még filmen is, mert kontrasztos színei vannak és jól körülhatárolható az alakja. A forgatás során tehát ilyen szempontokat is figyelembe kellett venni.
A food stylistnak az ételek tálalása mellett a konyhai kiegészítők megválasztásában is fontos szerepe van. Ahogy valószínűleg a Downton Abbey-ben is pontosan ki volt találva, hogy milyen (korhű) tálban milyen habverővel verje a tojáshabot Mrs. Patmore, ugyanúgy itt sem volt mindegy, hogy milyen eszközöket használnak a szereplők. Önazonosnak kell lenniük, így például a kecses kis karamellizáló pisztoly helyett a főszereplő egy jó nagy férfias karamellizáló “fegyvert” használ, és a szofisztikált, apró mozdulatok helyett inkább a vadabb, nagyvonalúbb eszközkezelés jellemzi.
Realitás vs. képernyős drámaiság
Bár igyekeznek a lehető legélethűbb képet adni az éttermi munkáról, vannak dolgok, amiből a rendezők nem engednek. A tanácsadó profi szakács számára például aggasztó volt az a jelenet, amelyben a földre leesett ételt nem dobták ki, hanem visszatették a tányérra, és úgy szolgálták fel. Méltatlannak találta a valódi séfekre nézve, szerinte már így is túl paranoiásak az emberek az éttermi ételekkel kapcsolatban – de ez a rendezőt nem hatotta meg, benne hagyta a jelenetet a sorozatban. Ahogy azt a mozdulatot is, amikor a főszereplő a munka hevében letörli az izzadtságot a homlokáról, majd ugyanazokkal a kezekkel folytatja a munkát. Hiába mondták a szakértők, hogy ilyen a valóságban a higiéniai előírások miatt nem fordulhat elő, a képernyőn hozzáadott a jelenthez egy kis pluszt, ezért benne maradt.
Hogy aztán mi lesz az étteremből, azt majd csak az évad végére tudjuk meg.
Még több éttermes film az NLCafén:
- Ízek, filmek, éttermek: a 8 legjobb gasztromozi
- Az élet ízei: újabb film az éttermek világáról
- Így lesz valóság a meséből: megnyit a Charlie és a csokigyár filmbeli étterme