Álmaink gasztroállása létezik: így lesz valakiből pitetanácsadó

Kis-Varga Judit / Csak a Puffin | 2016. Szeptember 22.
Egy manhattani cukrásszal történt meg a csoda, aki a hétköznapi torta-, cupcake- és sütinyalóka-gyártást pitesütésre cserélte, ő lett egy New York-i musical hivatalos pitetanácsadója.

Tesz-vesz város világában van egy mese, melyben Cicó nagymamája almás pitét süt, és mert annyira imádja, Fér Egon úgy dönt, hogy ha nagy lesz, ő bizony nem tűzoltó, nem katona és még csak nem is vadakat terelő juhász, hanem bizony almáspite-kóstoló lesz. Ez valószínűleg minden idők legjobb karrierálma, hiszen ki ne szeretné minden napját almáspite-kóstolással tölteni?! Kár, hogy ez csak egy mese. Eddig legalábbis azt hittem, de most kiderült, hogy van ilyen, vagy legalábbis ehhez nagyon hasonló állás: a pitetanácsadó.

A pitemániások kötelező filmje

A történet azzal kezdődik, hogy született egy film 2007-ben Waitress (Pincérlány) címmel, amelynek főszereplője egy kisvárosi sütis kávézóban dolgozó pincérlány, aki magánéleti problémáiból adódó bánatát és feszültségét pitesütésben vezeti le. A szebbnél szebb pitéket mindig az aktuális gondjairól nevezi el: az “utálom a férjem pite” például így készül: “végy egy tábla keserű csokoládét, és ne édesítsd meg, készíts belőle pudingot, és fullaszd karamellbe”, de van “szerelem első látásra pite” is, a “gyerek torkaszakadtából üvölt éjjel, és tönkrevágja az életem” pite pedig nem más, mint a New York cheesecake brandyvel ecsetelve, pekánnal és szerecsendióval megszórva.

 

Amikor aztán terhes lesz rémes férjétől, és viszonyt kezd orvosával, elkészül az “Earl (a férj) megöl, mert tilosban járok” pite: csokibevonatos tészta, benne összetört szeder és málna, illetve a “szerencsétlen, terhes, önsajnáló lúzer” pite, amelybe durva szemű zabpehely és összetört püspökkenyér kerül – “persze flambírozva””. A történetet tehát végigkísérik a legkülönfélébb piték: a meggyestől a banánoson keresztül a vaníliakrémesig van a filmben minden, amit egy piteimádó el tud képzelni.

A film alapján nemrég született egy musical, melyet 2016-ban mutattak be a New York-i Broadway egyik színházában, és itt dolgozik Stacy Donnelly pitetanácsadóként. Ahogy ő maga is fogalmazott, kevés jobb dolgot tud elképzelni annál, mint hogy a névjegykártyáján a “pitetanácsadó” titulus szerepeljen, és valóban imádja is munkája minden pillanatát. Pedig nem így indult a pályája, a tánc volt az élete egészen addig, míg egy sérülés miatt kénytelen volt abbahagyni és új elfoglaltságot keresni.

Ekkor kezdett el – eleinte hobbiból – süteményeket és tortákat készíteni, amit aztán Cute as cake nevű vállalkozásában kisebb-nagyobb cégeknek kezdett árusítani. Ez még mindig csak egy szokásos hobbicukrász története lenne, csakhogy Stacy Donnelly telefonja egyszer csak megcsörrent: őt kérték fel ugyanis a film alapján készült Waitress című musical pitetanácsadó pozíciójára. 

A színpadi piték csillogása

Az előadásra érkező nézők már a színházba belépve érzik a csodát: almás pite illata lengi be a színház előterét is, így minden érzékszervre ható teljes piteélményt kap, aki jegyet vesz a darabra, és erről Stacy Donnelly gondoskodik. 8 cukrászával hetente összesen 32 pitét sütnek meg a színfalak mögött, és 1500 kis befőttes üvegnyi mini pitét, amit aztán cuki köténybe öltöztetett eladók árusítanak a darab szünetében, hogy a nézők ne csak az illatát érezzék, de meg is kóstolhassák, vagy akár haza is vihessék magukkal a pitéket.

Stacy Donnelly munkaköri leírása azonban nem merül ki ennyiben: neki kellett megterveznie mindent, ami a színpadon pitesütés fronton történik. Mert nemcsak díszletként vannak ott piték a színpadon, hanem maguk a szereplők is sütnek. Vagy legalábbis úgy tesznek, mert valójában a színpadon csak “kamupiték” sülnek. Bár látványosan ütik fel a tojásokat, és keverik a lisztet, cukrot a tálban, igazából semmi sem az, aminek látszik. Valójában – a pitetanácsadó gondos tervei alapján – tojás helyett egy műanyag tojást törnek fel, amelyből – a valódi tojásra kísértetiesen hasonlító – szirup folyik a keverőtálba (már csak azért is, mert nyers tojást higiéniai szempontok miatt sem szabad a színpadon használni).

Az olvasztott csokit olajjal hígítják, hogy színpadképes legyen, vagyis a nézőtérről nézve is szépen csorogjon a tálba, a tejszínhabnak látszó hab egy olyan krém, ami a reflektorok által kibocsátott hő ellenére sem folyik le a gyönyörű pitékről, az egyik dal végén a közönség közé is szórt liszt pedig olyan por, amit rendszeresen használnak a színpadokon – többnyire heroin szemléltetésére.

Bár az alapanyagok trükkösek, a mozdulatokat nem lehet elspórolni, ezért a pitetanácsadónak fontos szerepe volt a próbafolyamat során abban is, hogy megtanítsa a főbb mozdulatokat a szereplőknek. Megmutatta, hogyan kell szakszerűen gyúrni a tésztát, hogy hogyan törjenek fel egy tojást egy kézzel, vagy milyen a profi tésztanyújtás. 

A szereplők tehát igazi pitét nem sütnek, ez a pitetanácsadó dolga. A díszlet része ugyanis egy polc, amin gyönyörű piték sorakoznak, és ezek a piték valóban ehetőek, csak egy kis extra tojással és cukorral vannak lekenve, hogy fényesebben csillogjanak előadás közben. Mivel ezek a piték valódi alapanyagokból készülnek, ezért 3-4 napnál többet nem bírnak a színpadon, így olyankor a pitéket szétosztják a nézők között, és újabb piték kerülnek a színpadon lévő polcra.

De ha a színpadon nem sütnek valódi pitét, a díszlet részét képező piték pedig már az előadás elején készen vannak, akkor mitől olyan illatos a színház? Ennek kitalálása is a pitetanácsadó feladata volt. Próbálkoztak almás-fahéjas illatosítókkal, de ahogy a rendező fogalmazott, az előadás végére már “autóillatosító-szaga” lett, és tönkretette volna a pitefelhőben elképzelt élményt. Gondoltak arra is, hogy a színpadon menne folyamatosan egy sütő, de ez logisztikai és biztonsági szempontból sem volt kivitelezhető. Végül egy köztes megoldást találtak: nem a színpadon, de közvetlenül a színpad mellett, a folyosón állítottak fel egy sütőt, és a benne lévő pite árasztja a belépéstől távozásig érezhető fantasztikus almáspite-illatot.

Egy nagyméretű trükkös almás pite sül a sütőben, amit kimondottan az illata miatt sütnek ott. Rengeteg alma van benne, nagyon sok fahéjjal és szerecsendióval fűszerezik, és alacsony lángon sütik hosszú ideig, így az előadás előtt a sütőbe tolt pite nem ég meg, az első csengetéstől az utolsó néző távozásáig almáspite-illatú az egész színház.

Még több pite az NLCafén:

Exit mobile version