Így telik a csokoládékóstolók édes-keserű napja

Kis-Varga Judit / Csak a Puffin | 2016. Október 13.
Cat Channon pontosan emlékszik arra, milyen volt, amikor kétévesen először evett csokoládét: édesanyja adott neki egy kis kóstolót, és a mai napig előtte van, ahogy az anyukája ölében ülve elmajszolta azt a kis kocka csokit, mit sem sejtve arról, hogy 20-25 év múlva hivatásszerűen fogja ugyanezt csinálni – csak már nem a mama ölében ülve.

Csokiegyetem persze még ma sincs; kémia szakos hallgatóként végzett az egyetemen, majd laboratóriumi állásra jelentkezett a Cadbury csokikat készítő cégnél, ahol annyira megtetszett neki a felajánlott munka, hogy azzal viccelődött az interjún, hogy neki akár csokiban is fizethetnek.  Az állást megkapta – és bár nem csokiban fizetnek –, a mai napig nagyon szereti a munkáját, egyszerűen nem tudja megunni a csokit, pedig sokan óva intették, hogy vigyázzon ezzel a munkával, mert még a végén megutálja a csokoládét. 

Kicsit olyan az egész történet, mintha Gombóc Artúr álomországába lépnénk, ahol minden, de tényleg minden a csokiról szól. Kémikusi végzettségével Cat Channont először a karamellosztály elemzőlaboratóriumába helyezték, ahol a karamellillatú munkahelyen kémiai folyamatokat vizsgált, a tökéletes állagú és ízű karamell megtalálása céljából. Ahogy ő fogalmazott, “ez színtiszta kémia: karamell csokifelhőbe csomagolva”.

Jelenlegi munkáját azonban még a karamell-labornál is jobban szereti, most ugyanis a kutatás-fejlesztésért felel, ahol sokkal közelebb kerül a csokoládéhoz és az ízek világához, hiszen munkaideje 10-20 százalékát csokikóstolással tölti. Itt cukrászokkal, nem tudósokkal dolgozik, feladata az, hogy a marketingosztály által kitalált új ötleteket kollégáival együtt megvalósítsa. Különféle verziókat fejlesztenek ki, majd kóstolgatással, teszteléssel folyamatosan javítják a tesztcsokikat, míg el nem készül a tökéletesnek vélt új csokoládé, amit aztán még mérnöki-kivitelezési-gazdaságossági szempontok alapján öntenek végleges formába.

De konkrétan mit is csinál a csokikóstoló?

Cat Channon a mai napig imádja a munkáját, de néha azért visszasírja azt, amikor kétévesen élvezettel (tét nélkül) eszegette élete első csokiját édesanyja ölében üldögélve. Azt mondja ugyanis, hogy a felhőtlen, önmagáért való csokievés és annak élménye már soha nem jön vissza az életébe: ha nem dolgozik, csak nyaral vagy barátoknál vacsorázik, akkor sem tud úgy csokit enni, hogy ne kezdené egyből szagolgatni, ízlelgetni, elemezgetni, mert akármennyire szeretné, nem tudja kikapcsolni a szakmaiságot még a legegyszerűbb csokoládé elfogyasztásakor sem. 

Georg Bernardini 70 ország 550 csokigyártójának több mint 4000 csokoládéját kóstolta meg egy év alatt, hogy elkészítse összehasonlító elemzését, a Nagy Csokihatározót, és hogy megtalálja a világ legjobb csokiját. Értékelte az egyes csokoládék küllemét, ízét, ízesítését, olvadékonyságát, állagát és összetételét, majd az elemzések alapján rangsorolta a csokoládékat a legjobbtól az “egy forintot sem ér meg” kategóriáig. Szünetet csak ritkán tartott, szinte minden egyes napját kóstolással töltötte, melynek eredménye nemcsak egy könyv, hanem +10 kg lett, de még ezek után sem ment el a kedve a csokoládétól, a projekt befejeztével visszatért eredeti szakmájához, és jelenleg is csokikészítéssel foglalkozik.
 

Bár látszólag nincs ennél jobb munka, mint reggeltől estig csokoládét kóstolni, a profik azt mondják, hogy nem minden idilli ebben a munkában sem. Egyrészt a kóstolás nemcsak isteni finom csokoládék kóstolását jelenti: sokszor megesik, hogy hibás vagy nem jól eltalált ízkombinációjú csokoládékat is kóstolnak, így a csoki és a munka nem mindig “édes”, sokszor nagyon is keserű vagy égett ízű.

Másrészt a csokikóstolással foglalkozók szerint fontos hangsúlyozni, hogy ők “csak” kóstolják a csokikat, nem eszik azt – ami véleményük szerint hatalmas nagy különbség. Mivel előfordul, hogy naponta 30-féle csokoládét kell megkóstolniuk, ezért a hivatásos csokikóstolók – a borkóstolókhoz hasonlóan – sokszor kiköpik a megkóstolt csokoládét, majd egy kis szünet és meleg víz után folytatják a következő csokoládéval. Ahogy egy német csokikóstoló fogalmazott: “Sokan úgy képzelik el ezt a munkát, mintha kényelmesen, a tévé előtt ülve egész nap csokit eszegetnénk, pedig a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Vannak olyan fázisai a munkának, melynek során a csokikóstoló néma csendben ül, csak kóstol és számítógépébe jegyzetel, mindezt egy sötét szobában, hogy a csoki külseje ne befolyásolja az értékelését. Ugye, hogy nem is olyan idilli?”

Még több érdekesség a csokoládéról:

Exit mobile version