2016. Április 18.

Kipróbáltam: fúria lettem egy hét alatt csoki nélkül

Minden túlzás nélkül állíthatom, messze földön híres vagyok arról, mennyire szeretem az édességeket, legyen az csokoládé, egy jó krémes, habos-babos sütemény vagy bármilyen cukorka. Mindezek után úgy döntöttem, egy hétre kiűzöm a mindennapokból az életem szerves részét képező csokoládét. Hogy mi történt ezalatt az egy csokimentes hét alatt? Elmesélem!

Németh Orsi

Rákészülés

Mielőtt belevágtam volna a csokimentes hétbe, elkezdtem feljegyezni mennyi édességet eszem egy nap. Az eredmény számomra is sokkoló volt. Kezdjük ott, hogy a reggeli kávé mellett egy tábla csokival indítom a napot, aztán délelőtt még bőven elfogyasztok minimum egy szelet csokit, és ha van otthon egy zacskó cukor, akkor azt sem hagyom ki. A munka utáni bevásárlás egyik lényeges és kihagyhatatlan pontja a sütivásárlás. Mindennap veszek egy-két süti- vagy tortaszeletet, amit ugyancsak még aznap vacsora helyett vagy után megeszek. Mindezek után kissé feszülten vártam azt a hétfői napot, amitől kezdve egy teljes héten át nem ehettem édességet! Gondoltam, jót teszek vele az egészségemnek.

Mániám, hogy egyszerre többféle csokit veszek, és mindegyikbe belekóstolok. A nap végére persze egyikből sem marad semmi!

1. nap csoki nélkül: sima ügy

Amikor felébredek az első gondolatom, hogy van-e itthon csoki, mert muszáj ennem. Ez a gondolat az első csokimentes napomon is előjött, de vettem egy nagy levegőt, és próbáltam nem tudomást venni a konyhaszekrényből integető táblacsokiimnak. Büszke voltam magamra, az első napot remekül bírtam. Ekkor még nem tudtam, hogy túlságosan korai volt az öröm.

Lili, a vadászgörim ugyancsak imádja a csoki...nem is értem, miért?!

Lili, a vadászgörim ugyancsak imádja a csokit… nem is értem, miért?!

2. csokimentes nap: már kevésbé természetes a mosolyom

A második napon már éreztem, hogy oké, ez mégsem lesz olyan sima ügy. Próbáltam elterelni a figyelmem, munkával, takarítással, olvasással, tévénézéssel. Egész jól ment, sikeresen túléltem a második napot is, de a mosolyom már kevésbé volt természetes, amolyan vihar előtti csend állapotba kerültem.

Legyen reggeli kávé vagy délutáni, csoki nélkül mit sem ér…

3. nap: amikor úgy érzed a pokol kapujában állsz

Ezen a pontom szeretném elmondani, hogy mennyire hálás vagyok a családomnak, hogy ezen, és a következő napokban elviseltek. Keményen és megállíthatatlanul jöttek az elvonási tünetek. Reggel egy laza hisztivel ébredtem, majd a nap folyamán mindenkit kikészítettem, többek között magamat is. Kezdtem utálni a hívogató csokis plakátokat, a tévében a csokis reklámok pedig megadták a kegyelemdöfést. A harmadik nap végére úgy éreztem, muszáj lesz kitalálnom valamit, édességhez kell jutnom, mert meghalok!

4. nap: amikor már nem a pokol kapujában, hanem a pokol legmélyebb bugyrában vagy

Az abszolút mélypont. Amikor már az önuralmadnak az apró morzsáját sem találod. Teljesen végem volt, így alternatív megoldásként fogtam egy üveg mézet és engedélyeztem magamnak belőle két kávéskanállal. Az érzés felbecsülhetetlen, maga volt a mennyország! Kicsit megnyugodtam, és ismét bírtam gondolkodni, de ettől függetlenül a modorom nem lett sokkal jobb.

5. nap: elindult a visszaszámlálás

Nagyon vártam a végét. Csokit, sütit szerettem volna enni, és azt tervezgettem mit fogok először újra megkóstolni. Az ötödik napra minden másodlagossá vált, az első és a legfontosabb dolog, ami foglalkoztatott, hogy hamarosan vége a próbatételnek és újra csokiparadicsomban lehetek.

6. nap: amikor rájössz, hogy vannak gyümölcsök is a világon

Iszonyat csokiéhes voltam, de rájöttem, hogy ezekben az ínséges időkben a méz mellett az alma, banán és a kiwi is megteszi. Ez a napom komplett gyümölcsnap lett, imádtam az édes ízeket a számban.

7. nap: hatalmas öröm és boldogság

Az utolsó nap büszke voltam, nevettem és sírtam egyszerre. Örültem, hogy vége a csokimentes hétnek, amit nagy meglepetésemre rettentő rosszul kezeltem. Az elvonási tünetek, az állandó édességeken agyalás nagyon nehéz volt. Életemben nem kívántam magam annyiszor a pokolba, mint ezen a héten. Miért vállaltam be? Miért vagyok ekkora balek? – jöttek a kérdések magamnak, de aztán rájöttem, hogy remek önismereti hét volt, és van élet csokoládé és süti nélkül is. Azóta, bár eszem édességet, próbálok mértéket tartani, és a korábbi napi 2-3 tábla csokiból és 2-3 szelet sütiből drasztikusan lefaragtam. Még mindig nehéz, de egy kis akaraterővel sikerülni fog! Mindig is szeretni fogom a csokikat, de a kulcsszó a mérték lesz!

Egy jó kis hazai süti mindennél többet ér!

Ha édességre vágysz, de nem szeretnél csokoládét vagy sütit enni, akkor mézzel, lekvárokkal és gyümölcsökkel is csillapíthatod az édesség utáni vágyat. Nekem ez bevált!