Segítség, a tökéletes kakaós csiga receptjét keresem!

czv | 2017. Május 10.
Minden ember életében létezik egy olyan étel, amelyről valamiért le kell(ene) mondania, de egyszerűen képtelen rá. Én a kakaós csigával vagyok így.

A sors egyik legpimaszabb húzása, amikor olyan embert sújt ételallergiával, aki szeret enni – sőt nem is enni, hanem falni. Én pont egy ilyen ember vagyok, aki előbb látja meg a fantáziát egy bödön libazsírban, mint a legtrendibb kirakatban; aki a szombati buliban a hajnali gyrost várja a legjobban; és aki már reggeli közben arról fantáziál, hogy mit ebédel majd. Talán pont a mohóságom és a torkosságom a magyarázat arra, hogy a Jóisten a glutén- és laktózérzékenységet sorsolta ki nekem.

A tejtermékekről gond nélkül lemondok, de a glutén rendesen feladja a leckét. Lassan hét éve már annak, hogy törölnöm kellett az életemből a lila hagymás zsíros kenyeret, a fokhagymás-tejfölös lángost, a pármai sonkás-ruccolás pizzát, a bundás kenyeret és a kakaós csigát. Ez utóbbi hiánya visel meg a legjobban, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe a csiga – az a csiga, aminek aranybarnára sült spiráljai között megvillan a tömény kakaó, finoman a tetejére sült a kakaós cukormáz, és ami az első feltépés pillanatában még gőzölög.

Az első tökéletes kakaós csigát a nagymamámnak köszönhetem, aki egészen kicsi, tenyérnyi csigákat készített, a kakaós masszába pedig mindig hintett egy csipet fahéjat. Emlékszem, még a könnyem is kicsordult, olyan gyönyörűnek éreztem az első “találkozást”, majd rám tört a pánik, és levegővétel nélkül faltam a csokis csodát. Ella mama tejfölös bablevese után ez lett az én második első számú kedvencem, szegény pedig soha nem tudott elég kakaós csigát gyártani.

Miután faluról Sopronba kerültem, új kakaóscsiga-forrás után kellett néznem. Sokáig kerestem, mire felfedeztem egy aprócska pékséget a gimnáziummal átellenben. Ha épp nem aludtam el, első utam minden reggel idevezetett, ha elaludtam, akkor az első szünetben rohantam át az XXL-csigáért, amely ízben ugyan meg se közelítette a nagyimét, ám a kakaós masszája olyan sűrű és tömény volt, hogy nem bírtam betelni vele. Aztán úgy három év csigafüggőség után beütött a világvége. Jött a diagnózis: gluténintolerancia. Sajnos nem úri huncutságról volt szó, fájdalmas tüneteket hozott magával ez az akkor számomra ismeretlen ételallergia, és elkerülhetetlen volt az ételreform. Bár az allergiával járó tünetek elég komoly motivációnak bizonyultak ahhoz, hogy lemondjak a legkedvesebb ételeimről, a kakaós csigára minden áldott nap vágyom.

Próbáltam már millió gluténmentes receptet, improvizáltam ezerszer, az a kakaóscsiga-íz, amit keresek, sehogy nem jön szembe. De nem adom fel, keresem tovább az igazit!

Azért ha valakinek van egy jó receptje, legyen olyan kedves, írja meg nekem!

Exit mobile version