Akinél még DiCaprio is sorban áll: Dominique Ansel, a világ legjobb cukrásza

Kis-Varga Judit / Csak a Puffin | 2017. Augusztus 03.
Hogyan lesz egy szegény családban felnőtt francia fiúból a világ legjobb cukrásza? Sok munka, kitartás és egy kis mázli kell hozzá. Dominique Ansel sokat dolgozott, kitartó volt, és nagy szerencséjére épp akkor járt a cukrászdájában egy blogger, amikor árulni kezdte a cronutot. Ma már világsztárok is sorban állnak az üzlet előtt, ő pedig a világ egyik legsikeresebb cukrásza. Pedig még csak 39 éves!

Köszi, internet, köszi, bloggerek!

2013-ban, egy szép májusi napon a francia származású Dominique Ansel először tette ki New York-i cukrászdája pultjába a cronutot (a croissant és a fánk/doughnut keresztezéséből született krémes süteményt), mit sem sejtve róla, hogy ezzel az egyszerű kis mozdulattal örökre beírja magát a világ cukrásztörténelmébe. Egy blogger írt az új édességről, amely pillanatok alatt bejárta az internetet, így villámgyorsan híre ment a különleges süteménynek, és pár hét múlva már ott állt a cukrászda előtt fél Manhattan. Hajnalban, 5 óra körül kezdtek gyülekezni az üzlet előtt a leglelkesebbek, hogy a 8 órás nyitáskor jusson nekik a cronutból.

A hipsztersütinek is becézett újdonságból ugyanis mindennap csak 250 darabot sütöttek, és bár eleinte fejenként hatot lehetett hazavinni, a nagy érdeklődésre való tekintettel csökkentették a fejadagot háromra, és még így is villámgyorsan elfogyott a teljes mennyiség. Egy délután betévedő vendégnek már esélye sem volt a crunotozásra. Volt, amikor a rózsás tahiti vaníliakrémes, máskor a citromos-juharszirupos vagy épp a karamellkrémes cronut volt a legnépszerűbb édesség.  Kezdetben 5 dollárért lehetett megvenni a cronutot, de a feketepiacon állítólag 40 dollárt is elkértek egy-egy darabért, a nagy őrület csúcsán pedig egy jótékonysági rendezvényen 2000 dollárt fizettek egy cronutért.

Sokan kérdezték a cukrásztól, hogy miért nem készítenek többet a süteményből, ha már ekkora az érdeklődés, de erre ő mindig csak azt mondta, hogy lehetetlen kérés. A cronut ugyanis csak pár órát bír ki minőségvesztés nélkül, ezért nem lehet egy egész napra való adagot a pultban tárolni. Hogy valóban így van-e, vagy csak egy ügyes marketinghúzás volt, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy Dominique Ansel és a cronut nevét egy pillanat alatt megjegyezte a világ. 

A cukrászok Steve Jobsa

Párizs mellett nőtt fel, és már a gimnázium után étteremben kezdett dolgozni, ahol hamar rájött, hogy őt a cukrászat és annak is a tudományos része érdekli. Ott helyben viszont nem tudott fejlődni, tudta, hogy Párizsba kell mennie, csak azt nem tudta, miből. Pénze ugyanis nem sok volt, így amikor katonai szolgálatát letöltötte (Francia-Guyanán tanította főzni a helyieket), hazatért, mindenét eladta, kevéske pénzéből vett egy autót, és meg sem állt Párizsig. Körbejárta a cukrászdákat és pékségeket, és végül a nagyon jó hírű Fauchonban kapott nyári gyakornoki munkát 30 másik aspiránssal együtt. A gyakornokok közül csak a legjobbat szerződtették nyár után is állandó munkára, és mivel Dominique volt a legjobb, ő lett az a szerencsés, akit kiválasztottak. Nyolc évig dolgozott itt, majd New Yorkban lett vezető cukrász Daniel Boulud éttermében, ahol 3 Michelin-csillag mellett több rangos éttermi díjat is megnyertek. 

Fotó: Getty Images

2011-ben az akkor 33 éves cukrász elérkezettnek látta az időt, hogy megnyissa saját cukrászdáját, a Dominique Ansel Bakeryt (akkor még mindössze 4 alkalmazottal), amely hamar nagy kedvenc lett New Yorkban. Ő már ezzel is nagyon elégedett volt, de 2013 és a cronut akkora világsiker lett, hogy azóta Tokióban és Londonban is megnyitotta cukrászdáit. Minden idők egyik legsikeresebb desszertjének nevezték a cronutot, őt magát pedig Steve Jobshoz hasonlították. 

Akinél az “idő” is egy hozzávaló

Süteményeinek titka több tényezőből áll: kiváló minőségű, friss alapanyagokkal dolgozik, egyedi íz- és textúrakombinációkban gondolkodik, kreativitása szinte páratlan. Hosszú évek kísérletezései után azonban rájött, hogy van még egy kulcsfontosságú faktor, amelynek szerepe van abban, hogy egy sütemény tökéletes legyen: az időzítés. Abban hisz, hogy minden süteménynek van egy “csúcsformája”, az az időszak, amikor tökéletes az íz, állag és hőmérséklet harmóniája, és ha ez az idő eltelik, akkor az a sütemény már nem lesz olyan tökéletes. Minden egyes édesség esetén fontos erre figyelni: amikor még éppen ropog a pitetészta, de nem száraz, és nem is áztatta át a töltelék, vagy amikor a fagyival töltött édességben a fagyi még épp nem olvad. Ezért tartja a mai napig fontosnak, hogy süteményeit csak korlátozott számban és fix ideig lehet az üzletben tartani – és ehhez akkor is ragaszkodik, ha emiatt hatalmas forgalomtól esik el.

 
Fotó: Getty Images

A cronut óta újabb és újabb különlegességeket talált ki, a tejjel töltött kekszpohár és az össze nem eső szuflé után most épp a pillecukor virágokat hajtó forró csoki a legújabb kedvenc. Az ötlet lényege egy előre megformázott pillecukor, amit ha rádobunk a meleg italra, a szemünk előtt nyílik ki, mint a virág a természetfilmek gyorsított felvételein, és közben a szirmok között egy csokoládétrüffel is megbújik.

A szerény mágus

2016-ban őt választották meg a világ legjobb cukrászának, szakmailag és üzletileg is sikert sikerre halmoz, a manhattani cukrászda előtt még ma is (már több mint 4 éve folyamatosan) mindennap hosszú sorban várják az emberek, hogy megkóstolhassák valamelyik különleges édességét, de Dominique Ansel ma is ugyanaz a szerény francia srác, aki a kis vidéki városból Párizsba indult szerencsét próbálni. Nem lett nagyszájú sztárséf, nem adta el az ötleteit nagy cégeknek, számára továbbra is a minőség és az alkotás a legfontosabb.

2014-ben, épp sorban állva, pár lépésre a cukrásztól

A mai napig mindennap hajnalban kel, és ott van a manhattani cukrászdában, felügyeli a munkát, és közben újabb ötletein dolgozik. Szívesen beszélget a várakozókkal, de akkor is ő intézkedik, ha hangoskodnak, esetleg hajba kapnak az utcán sorakozók. Születésnapján is így lepték meg: a kollégái szóltak neki, hogy baj van, az utcán összeverekedett két várakozó, mire ő kirohant, hogy rendet tegyen, de nem verekedett ott senki, viszont a 150 sorban álló várakozó – kiegészülve a meglepetést szervező munkatársakkal – elénekelte neki a Happy Birthdayt. A dal után elcsendesedtek, várták, hogy beszédet mondjon, mire ő csak szerényen annyit mondott, hogy köszöni, de csendesedjenek el, nem szeretné az utcában élők életét zavarni.

Igazságos, kedves ember, aki senkivel nem tesz kivételt. Állt már a sorban Leonardo DiCaprio, Hugh Jackman és Lenny Kravitz is, akik kifejezetten becsülik a francia cukrász korrektségét, hogy velük sem kivételezik. Járt már nála Martha Stewart, de a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor a francia First Lady látogatta meg. Sajnos rosszkor érkezett, így az aktuális kedvenc sütiből már nem jutott neki, de ő cseppet sem bánta, csak beszélgetni szeretett volna a francia cukrásszal, és elmondani neki, mennyire büszkék rá. Aztán elővette a telefonját, tárcsázott egy számot, majd a cukrász kezébe adta, hogy váltson pár szót az elnökkel. A mai napig ez élete egyik legnagyobb élménye, nagyon sokat jelent neki, hogy Franciaországban is tisztelik a munkáját és elismerik sikereit.

 

Exit mobile version