Ella mama, az én aprócska nagymamám olyan konyhatündér volt, akiről 2017-ben biztosan rajzfilm vagy képregény készülne: szeplős arc, mosolygó szemek, hófehér, dauerolt haj, pisze orron csücsülő bagolyszemüveg, sikkes ruha, mindig tiszta, virágos kötény. Soha nem titkolta, édesszájúnak született, parányi konyhájának még parányibb sütőjében minden áldott nap született valami újabb, illatos csoda, amelynek receptjét mindenféle magazinokból vágta ki, a tévéből jegyzetelte le vagy a sváb barátnőtől „lopta el”. Kockás füzetekbe, csipkés betűkkel másolta át a titkos hozzávalókat, hogy aztán mindig eltérjen azoktól; szeretett kísérletezni, improvizálni, huncutkodni, feltalálni.
Emlékeimben mind a mai napig elevenen él a nagymamám, akinek nemcsak a konyháját, de kötény- és receptgyűjteményét is megörököltem, és most először megpróbálom elkészíteni legnagyobb kedvencét, a nőiszeszély névre hallgató süteménycsodát.
Fotó: Czvitkovits Judit
Hozzávalók
12 dkg vaj, 25 dkg liszt, 4 tojás, 4 evőkanál cukor, 1/2 csésze tej, sütőpor, 20 dkg porcukor, barackíz
Elkészítés
A vajat 4 tojássárgájával és 4 evőkanál cukorral habosra keverjük. Ezután hozzáadjuk a 1/2 csésze (2 dl) tejet, a 25 dkg lisztet (mivel gluténérzékeny vagyok, gluténmentes lisztkeveréket használtam) és a sütőport, majd finom tésztát keverünk belőle. Egy tepsit kivajazunk, kilisztezzük, majd a tésztát belesimítjuk. 180 fokon félig megsütjük, utána baracklekvárral megkenjük, és készre sütjük. Miközben a sütő dolgozik, a tojások megmaradt fehérjéit habosra verjük, a habhoz óvatosan hozzákeverünk 20 dkg porcukrot, majd a cukros habot a kész tészta tetejére simítjuk, és lassan aranybarnára sütjük. Hagyjuk, hogy a sütőben hűljön ki!
Íme, a végeredmény:
